A rendezőkre mutogat.
Minden színésznek vannak gyengébb pillanatai, de Robert De Niro más szint: ő mintha önmaga paródiájává vált volna, amint belevágott a gagyi vígjátékok világába az ezredforduló után.
De Niro karrierje lenyűgözően indult, maradandó alakításokat nyújtott többek közt Scorsese klasszikusaiban (Aljas utcák, Taxisofőr, Dühöngő bika), A keresztapa – II. részében vagy a Volt egyszer egy Amerikában.
Aztán a 21. századra a színész úgy döntött, kevésbé lesz válogatós. A Rocky és Bakacsin kalandjai (2000) című vígjáték lett a fordulópont, ezt követték a jobb-rosszabb (de inkább rosszabb) komédiák – Showtime, Vejedre ütök, Utódomra ütök, Szilveszter éjjel, A nagy nap, Vérmesék, Nagyfater elszabadul, Nagypapa hadművelet, Ürömapám – mind olyan alkotások, amelyek jóval alulmúlták a korábbi De Niro-filmek standardjait.
De Niro a The Independentnek adott interjújában próbálta magyarázni a bizonyítványát.
A vígjáték nehezebb műfaj, mint hinnéd. Attól is függ, hogy milyen típusú humort várnak el tőlem. Borzalmas tud lenni, ha a rendező nem érzi, hogyan tud viccessé tenni, vagy hogy mire rezonálsz, és nincs meg köztetek az összhang arról, hogy mit gondoltok a komédiáról.”
De Niro azt is elmondta, hogy csak olyan rendezővel hajlandó dolgozni, aki tiszteli a képességeit és nem akar olyan szerepet ráerőltetni, ami nem illik hozzá.
A színész karrierjét persze nem kell még temetni, mert az elmúlt években is voltak figyelemreméltó filmjei, mint Napos oldal, Az ír vagy a Megfojtott virágok.
Via: Far Out Magazine
