Ha láttál vagy olvastál már legalább két skandináv krimit, kívülről fújod a Netflix új, izlandi sorozatának történetét.
A skandináv krimik hosszú évek óta népszerűek, mi több, egyeduralkodóak a bűnügyi történetek piacán, így gyakorlatilag bármilyen vacakot el lehet adni, ha északon játszódik. Nos, A Valhalla gyilkosságok ennél északabbra talán nem is játszódhatna, hiszen izlandi sorozatról van szó, és a skandináv krimik minden alapvetésével (kliséjével) rendelkezik: taknyos időjárás, elbaltázott magánéletű nyomozók, és a brutális gyilkosságok mögött természetesen jóval korábbi, eltemetett bűnök állnak.
Reykjavíkban találnak egy holttestet, aminek kivájták a szemét, majd még egyet, és még egyet. A nyomok egy, a minden településtől távol eső, a semmi közepén álló egykori gyerekotthonhoz, a mindössze két év után bezárt Valhallához vezetnek. Valami történt ott, valami nagyon rossz, és a gyilkosságok közvetlenül a régi szörnyűségekhez kapcsolódnak. És persze rendre megemlítik, hogy Izland rendőrsége ekkora bűnténnyel még soha sem szembesült, és amúgy is emberhiánnyal küszködnek.
A nyomozás élén egy nyomozónő, Kata áll (aki rögvest bedurcul, amikor nem őt nevezik ki az osztály élére), és a helyi rendőrfőnök barátja, egykori gyámfia, Arnar, akit Oslóból hívnak el, hogy segítsen felderíteni az ügyet. Skandináv krimiként kötelező, hogy a magánéletük romokban heverjen: Kata elvált, egyedül neveli kamasz fiát, és átmenetileg náluk él a nő anyja, aki olykor bekukkant és kedves, de Kata rendre elzavarja a francba. Arnar pedig egy igazi seggfej – keserves múlttal és szomorú családi háttérrel, de ezek nem mentesítik őt, hogy néhány emberi pillanatát leszámítva végig ellenszenves legyen.
Izland afféle mesebeli tája a világnak: egy nagy szigeten, megannyi természeti csoda között él egy maroknyi fura nevű ember. Mintha nem is ebből a világból származnának – legalábbis innen ez a kép alakulhat ki bennünk. Már csak ezért is várnánk valami pluszt, valami különlegességet egy izlandi (krimi)sorozattól. Várhatjuk, de nincs, sőt:
a Brot (nevezzük eredeti címén) Izlandot is csak nyomokban tartalmaz.
Néhány havas hegy, semmi több. Egy kisváros, némi Reykjavík, kertváros, lepukkant garázs, lerohadt gyártelep, rendőrőrs. Ennyi. Szinte bárhol játszódhatna, ahol hó borítja az utcákat.
Persze talán fölöslegesen kérjük ezt számon, hiszen nem turisztikai reklámfilmről van szó, de a jelenlegi sorozatdömpingben mondhatni alapvetés a tisztességes sztori és az érdekes karakterek, és ha már ezek nincsenek, a Brot legalább azzal megpróbálhatna különlegessé válni, hogy engedné a nézőt kinézni az ablakon.
A Netflixnek köszönhetően megváltoztak a sorozatnézési szokásaink, és mivel egyben teszik fel az összes epizódot, jellemzővé vált a darálás. Ha egy sorozat jó, inkább kornyadunk éjjel is a tévé vagy a laptop monitora előtt, mert a történet nem enged, egyszerűen muszáj végignézni. De a Brotot még darálni sem lehet, annyira unalmas és kiszámítható.
