Elkülönítve (1995)

Mint a legtöbb hollywoodi színésznő, Julianne Moore is kisebb szerepekkel kezdte karrierjét, és évekig tartott, mire eljutott a főszerepekig, illetve a hozzá igazán illő karakterekig. Ilyen karakter a „boldogtalan háziasszony”, ami történetesen Todd Haynes rendező specialitása is egyben, így nem csoda, hogy ők ketten oly hamar egymásra találtak, és többször is együtt dolgoztak. Első közös filmjük főhőse a jómódban élő Carol, akinek biztonságérzete egyik napról a másikra hirtelen megrendül, állandó rosszullétek gyötrik, az orvosok pedig nem találnak magyarázatot. Úgy dönt, hogy egy speciális intézetben kezelteti magát, amelyet a környezetszennyezés miatt megbetegedettek számára alakítottak ki, az igazi tragédiája azonban az érzelmek hiánya. És a betegség végre érzelmeket hoz ki belőle – ha nem is olyanokat, amikre vágyott.

Megmaradt Alice-nek (2014)

Hat jelölés után végül ezért a szerepért kapta meg Moore élete első és talán nem utolsó Oscarját, egyébként a legjobb női főszereplő kategóriában, de járt mellé egy Golden Globe is. Pedig maga a film messze nem zseniális, csak Moore az, mint Alice Howland, a neves nyelvészprofesszor, aki boldog házasságban él, három felnőtt gyermeke van. Ám minden megváltozik, amikor kezd elfelejteni szavakat, dolgokat. Eleinte csak belezavarodik a gondolatmenetébe az egyetemi előadásain, és pánikba esik, amikor futás közben rájön, nem tudja, merre jár. Az orvos Alzheimer-kórt diagnosztizál nála, kevéssel az 50. születésnapja után. Alice nehezen fogadja el helyzetét, és azért küzd, hogy a lehető legtöbb ideje maradjon a családjára. És a nagy melodráma helyett Moore az apró rezdülésekre, a betegség lehető legőszintébb ábrázolására összpontosított.

Az órák (2002)

Egy röpke nap óráiba sűrítve három nő megkapó története. 1923: Virginia Woolf (Nicole Kidman), a huszadik századi világirodalom nagy egyénisége, a tragikus sorsú írónő hosszú gyógykezelése után elkezdi írni "Dalloway asszony" című regényét. 1951: Laura (Julianne Moore), az öngyilkossági hajlammal küzdő terhes háziasszony meglepetés bulit akar rendezni férje születésnapjára, de kezébe akad a regény, és belefeledkezik. 2001: Clarissa (Meryl Streep), a leszbikus kiadótulajdonos szintén meglepetés ünnepséget akar rendezni AIDS-ben szenvedő költő barátja tiszteletére. Három nő, három kor, egy regény: az egyik írja, a másik olvassa, a harmadik átéli. És egyik színésznő jobb, mint a másik, ami óriási fejfájást okozott a gyártó stúdiónak. Nem tudták ugyanis eldönteni, melyik színésznőt melyik kategóriában indítsák - Meryl Streepből 42 percet látunk, Julianne Moore-ból 33-at - Nicole Kidman csak 28 percet, mégis ő indulhatott a legjobb színésznő díjért, és meg is kapta, Moore pedig, bár többet látunk belőle, csak egy legjobb női mellékszereplő jelölést kapott.

Boogie Nights (1997)

Todd Haynes mellett akad egy másik rendező is, akivel Moore kifejezetten szívesen dolgozik együtt, és ez Paul Thomas Anderson, aki élete talán legnagyobb sikerét az 1970-es évek pornóiparának bemutatásával aratta. Hőse egy fiatal, de tehetséges kezdő srác (Mark Wahlberg életének legjobb alakítása), és rajta ismerjük meg a szakmát és annak különböző figuráit, köztük a már érett pornósztárt, Amber Waves-t, aki a szárnyai alá veszi az újoncot. Minden csodásnak tűnik a napfényes Kaliforniában, ám lassan közelebbről is megismerjük ezeket az embereket, és Amberről is kiderül, hogy kokainfüggő, lassan elveszíti kisfia láthatási jogát, és lassan, de biztosan kezd szétesni. A csodás alakításért Moore Oscar-jelölésben részesült a legjobb női mellékszereplő kategóriában.

A nagy Lebowski (1998)

Julianne Moore elsősorban drámai színésznő, de nem kizárólag. Láthattuk akciófilmben, krimiben és szinte minden másban, de a komédia is remekül áll neki. Sőt, a vígjátéki szerepek leginkább azért fekszenek neki, mert azokat is ugyanolyan elkötelezettséggel viszi végig, mintha tragédiában játszana, és erre remek példa a Coen testvérek kultikus remekműve. Itt ő a címszereplő gazdag névrokona, a másik Lebowski karót nyelt lánya, Maude Lebowski, aki hősünk szexuális fantáziáinak főszereplője lesz, és ezt egy hihetetlenül szórakoztató álomképben látjuk. A Töki szereplőnek öltözve egy szürreális bowlingpályán hódítja meg a viking amazonnak öltözött Maude-ot, majd közösen szállnak a csúcspont felé a felhők között. Csodás, elképesztő és meghökkentő! Kicsi szerep, de nagyon, nagyon emlékezetes!

Távol a mennyországtól (2002)

2002 izgalmas és nagyon sikeres év volt Julianne Moore számára, amikor is két, szinte azonos szerep révén is Oscarra jelölték. A fentebb már említett Az órák mellett egy remake hozott elismerést, a Rock Hudson és Jane Wyman főszereplésével készült All That Heaven Allows az 1950-es évek hamis kertvárosi idilljét zúzta össze, és ezt tette az új filmben Todd Haynes is. Hősnője döbbenten fedezi fel, hogy szeretett férje meleg, és csalódásában a barátságos fekete kertész oldalán talál vigaszt, amit persze megbotránkozva vesznek tudomásul szomszédjai és korábbi barátai. Az alakítás szintén Oscar-jelölést hozott, ám sem ezért, sem Az órákért nem kapott szobrot, amit sokan számon is kértek az Akadémián.

Magnólia (1999)

Moore és Paul Thomas Anderson második közös munkája - és a színésznő mellett visszatért John C. Reilly, Phillip Seymour Hoffman és William H. Macy is - sokkal árnyaltabb, sötétebb és több rétegű, mint amilyen a Boogie Nights volt, részben azért, mert eleve több szálon fut a történet, és a háromórás film maga is gyászról, önmagunk feladásáról szól. Igaz, a legtöbben Tom Cruise elképesztő alakítása miatt emlékeznek a filmre, de ez az alakítás pont azért volt figyelemreméltó, mert Cruise addig ilyen fajsúlyú munkát még sosem mutatott, míg Julianne Moore eddig is erről volt híres. Itt egy halálos beteg gazdag férfi leendő özvegyeként látjuk, amint egyre közelebb és közelebb kerül az idegösszeomláshoz, és most is szívszorító a játékát nézni. Sok fantasztikus alakítása közül talán ez a legjobb,