1.  A tizedes meg a többiek (1965)

Igen, szörnyű volt a második világháború, de nem tudta elfojtani a magyarban a legfontosabb népszokását: az Ügyeskedést. Ezt mutatja be a Sinkovits Imre nevével fémjelzett legendás vígjáték, amit fél évszázaddal később is gyakorlatilag kívülről fújunk. Az alkotás a korban unalomig ismételt partizánfilmek paródiájaként indul, hogy aztán átlényegüljön valami igazán örökké, megismételhetetlenné, már-már tökéletessé. Átélhető a mai napig, mivel a nagy elvek, nagy politikai kurzusok harcában képes meglátni a kisembert. A tizedest, meg a többieket, akik különösebben nem lennének hajlandóak odadobni az életüket olyan eszmékért, amelyekre csak a fronttól távol ücsörgő, ide-oda flesselgető politikusok verik a… dobjaikat. Szóval marad a túlélés, magyarul az Ügyeskedés.

2. A tanú (1969)

Őszinte szívvel reménykedünk, hogy a jövőben felnőhet majd egy olyan generáció Magyarországon, amely egyáltalán nem érti, nem érzi fájdalmasan viccesnek A tanú című filmet. Viszont addig megkerülhetetlen mestermű marad Pelikán elvtárs őszinte, naiv rácsodálkozása a nagypolitika abszurd, magát túl komolyan vevő világára. Tegyük szívünkre a kezünket: mindannyian ismerünk egy Virág elvtársat, meg sajnos talán egy Bástya elvtársat is. A tanúnak ráadásul 2019 óta elérhető a teljes, cenzúrázatlan verziója is – ha kimaradt volna, ideje bepótolni.

3. Indul a bakterház (1979)

A kis Bendegúz karaktere valószínűleg a legszörnyűbb katasztrófa, amelyet a Kárpát-medence a tatárjárás óta látott. Legalábbis biztos ezt mondaná a Koltai Róbert által alakított Bakter, aki – ahogy a film már címében elspoilerezi – otthontalanként végzi a feledhetetlen vígjátékot. Méltó párja Olvasztó Imre, akinél jobb gyerekszínészt még hollywoodi szuperprodukciókban sem látni.

4. Vuk (1981)

A magyarság nem vér kérdése, hanem azé, hogy voltak-e gyerekkorunkban rémálmaink a gonosz simabőrűről, és hogy tudjuk-e fejből Dargay Attila legendás rajzfilmjének betétdalát. Vagy hogy legyünk bármilyen öregek, minden alkalommal, amikor rókát látunk, arra gondolunk-e, hogy “Vuk”. Vagy hogy mindannyian összefogva gyűlöljük a 2008-as CGI folytatást, amelyben Ganxsta Zolee egy rappelő varjút alakított? Na ugye, nem is olyan megosztott ez az ország. 

5. Macskafogó (1986)

Úgy tudjuk, a rendszerváltás előtt még nem nagyon volt elérhető hazánkban a kokain és az LSD, így csak csodálni lehet Ternovszky Bélát, amiért különösebb mértékű tudatmódosítás nélkül úgy döntött, hogy James Bond egy egér lesz, aki egy gigantikus robotkutyát gründol össze, ja meg vámpírrá válik a dagadt trombitás, és különben is: szexi patkányok. A Macskafogó gyermeki szemmel nézve tökéletes szórakozás, felnőtt szemmel nézve pedig az emberi kreativitás dicsőséges győzelme a józan ész felett.

6. uristen@menny.hu (2000)

Még az egyetemes filmtörténetben sem találunk túl sok olyan rövidfilmet, amely annyira meghatározóvá vált volna közegén belül, mint az uristen@menny.hu. Az első blikkre bugyuta agymenésnek tűnő sztori igazi palackba zárt villámcsapás: az első másodperctől az utolsóig tökéletesen működik, bárkit megvesz kilóra, és hosszából kifolyólag könnyű engedni a csábításnak, hogy nagyon-nagyon sokszor újranézzük. Igen, ebben az alig húszperces szösszenetben tényleg ott lakozik a Magyarok Istene.

7. Moszkva tér (2001)

Ahogy elkezdtem volna írni a Moszkva térről szóló bekezdést, két dolog jutott eszembe. Egy: hú, mi is a Moszkva új neve? Kettő: áh, annyira nem is érdekel. A történelem örök sodrását, nagy változásait az átlag magyar fiatal szemével bemutató alkotás stabilan, megváltoztathatatlanul égett bele a köztudatba. Ironikus: ahhoz is hozzájárult, hogy sokan még mindig ilyen nehezen fogadjuk el a Moszkva új identitását. Elképesztően magas valóságtartalom, persze nem száz százalékos. (Ja, megvan: Széll Kálmán.)

8. Üvegtigris (2001)

Miután az Üvegtigris NÉGY forgatókönyvírója megálmodott egy sor, minden magyar pszichéjébe vésendő jelenetet, valószínűleg egy emberként csaptak a homlokukra, és kiáltottak fel: “Ó baszki, a cselekményről meg teljesen megfeledkeztünk! Áh, mindegy, kinek kell az?!” És igazuk volt. Az Üvegtigris 104 percében nem történik semmi, de az nagyon. Ennél többet pedig nem is kell elmondani az Amerikába vágyó balkáni magyar hétköznapokról.

9. Kontroll (2003)

Üdvözöljük a korai kétezres évek magyar filmgyártásának világában, ahol csodaszámba megy az, ha valaki képes egy épkézláb thrillert letenni az asztalra! No igen, az ország legnyomasztóbb nem-helyén, a korabéli budapesti metróban adott a borzongás, ahogy a menetrendszerűen érkező, kényelmetlenül életszagú, mégis üvöltve röhögős vignetták is. Tegyünk hozzá még a klasszikus sadboy-főszereplőt, akinek archetípusa pár éven belül le fogja tarolni Hollywoodot, no meg a nyuszis jelmezben járkáló lányt, akinek archetípusára Zooey Deschanel mindjárt egy egész karriert épít. Világszám!

10. Futni mentem (2024)

Nagyon úgy tűnik, hogy épp jelenleg megy mennybe a Futni mentem, amely már az elmúlt 25 év legsikeresebb magyar filmjének számít. Nekem sajnos egyáltalán nem tetszett, és őszintén kétlem, hogy sorai képesek lesznek akkora szállóigékké válni, mint a listánkon szereplő többi alkotás legendás idézetei – meg azt is, hogy 25 év múlva egyáltalán emlékezni fogunk rá. Viszont mindenképp el kell ismerni az állami támogatás nélkül készült alkotás kirobbanó sikerét, és tiszteletben tartani, ahogy a közönség beleszerelemesedett Herendi Gábor zűrös-vidám családi történetébe. Nagy levegő.