Pacskovszky József új krimije jutalomjáték lehetne László Zsoltnak, de sajnos nem az. Annyiban skandináv, hogy mindig sötét van, amúgy olyan, mint bármelyik CSI. Nyomasztónak például egyáltalán nem nyomasztó. Kritika.
Kiknek ajánljuk? László Zsolt és a krimisorozatok rajongóinak.
Pacskovszky József filmje A tökéletes gyilkos tartalmát ugyan csak a film megnézése után olvastuk el, de nem baj, mert most már tudjuk, hogy azért tökéletes gyilkos a címe, mert a főszereplő zsaru azt képzeli, hogy elhunyt lánya barátnője a gyilkos. Persze nem rohanunk ennyire előre, de az azért valamit már jelent, hogy egymás után ez Pacsovszky második olyan filmje, aminek alapmotívuma a szülő elvesztett gyereke után érzett fájdalma, ahogy volt az A vágyakozás napjai című magyar-francia játékfilmnél is.
Az alaphelyzet ugyanis, hogy Kamenár (László Zsolt) bűnügyi nyomozó belebotlik egy gyilkosságba, amit a talált bizonyítékok alapján egyértelműen (értitek, ennyit a tökéletes bűntényről) egy nő, bizonyos Petra (Hőricz Nóra Lili) követett el. Mit ad isten, ez a lány éppen a rendőr tragikus balesetben elhunyt lányának a legjobb barátnője, aki miután nem tud hova menni, Kamenárhoz menekül, hogy bebizonyítsa ártatlanságát.
A rendőr nem akar hinni neki, mert szemtanúja volt a gyereke halálának, de ahogy nyomozni kezd rájön, nem eszik olyan forrón a kását, ráadásul aztán még egy gyilkosságot rákennek a lányra úgy, hogy az közben a lakásán fekszik egy ágyhoz szigszalagozva. Feltűnik a képen egy régi barát, a krimiíró Zengő (Szervét Tibor), aki csavaros észjárásával rájön, hogy az elmúlt tíz évben egy csomó rosszfiút likvidál valaki, és a zsaru rögtön a kollégáira kezd gyanakodni, ahogy ez krimiknél már csak lenni szokott.
Ami A tökéletes gyilkost egy jó krimivé tenné az egy jó forgatókönyv lett volna, de ezt a Pacsovszky-fivérek sajnos nem írták meg. Ehelyett írtak egy tökéletes szerepet László Zsoltnak, egy-egy egész jó szerepet Szabó Kimmel Tamásnak, Szabó Győzőnek, sőt még Nagypál Gábornak is, és egy hülyeségektől hemzsegő szerepet a fiatal Hőricz Nóra Lilinek, akire ráhúzták a femme fatale-jelzőt, igaz nem minden alap nélkül.
A történet ráadásul szépen van fényképezve (operatőr: Gózon Francisco), az akciójelenetekre se lehet panasz, a színészek is jól játszanak – egy csomó ideig egyszerűen nem is értettem, hogy miért unom ilyen rettenetesen mégis a filmet. Aztán rájöttem, hogy azért, mert rémesen klisés, mintha egy amerikai krimisorozat egyik epizódja lenne – a szereplői (tisztelet a kivételnek) egyedül kizárólag azért léteznek, hogy a nézőnek legyen kire gyanakodnia.
Mert jöhetnek nekem a skandináv krimikkel, ez a film maximum annyiban skandináv, hogy mindig sötét van, de az egy CSI: Helyszínelőkben sincs feltétlenül másképp. Tényleg nagy kár, mert László Zsolt mesterien hozza ezt a lecsúszott hekus-figurát, Szabó Győző is végre villanthat extrákat ebben a négygyerekes rendőr-apuka szerepben, és Szabó Kimmel Tamás is valamivel többet mutat magából a kockahasánál. Egyedül Szervét Tibornál tűnt úgy, mintha nem tudná, mit is keres valójában a filmben, azon kívül, hogy ötleteket ad rendőr barátjának, meg lehetőséget a stábnak, hogy friss levegőn is forgasson.
Ettől aztán csak egy kihagyott ziccert kapunk tökéletes gyilkos helyett, meg pár viszonylag kiszámítható és kicsit erőltetett bűntényt, hogy elnyerhesse a gonosz méltó büntetését. De minek, mikor amúgy is rosszfiúkat gyilkolt, ugye?
Értékelés: 6/10
