A 19. század végén, a 20. század elején rendkívül népszerűek voltak az egzotikus környezetben, lehetőleg a vad és misztikus dzsungelekben játszódó történetek. Edgar Rice Burroughs Tarzan könyvei is egy idő után ugyanarra a sémára épültek fel: valahol az őserdő mélyén rálelnek egy eltűnt civilizáció utolsó maradványára/kincsesvárosra/szörnyetegekkel teli, titkos birodalomra. Kincsek, soha nem látott lények, titokzatos civilizációk abban az időben még akár valóságosnak is tűnhettek, hiszen jóval több fehér folt volt a térképen, mint manapság.

A trend és az egzotikum utáni vágyódás filmes csúcsteljesítménye a King Kong, minden idők legjobb szörnyfilmje, ami csaknem 90 év távlatából is képes elvarázsolni a nézőt. Korának forradalmi trükkfelvételeivel egy egészen új, korábban soha nem tapasztalt élményét kínálta a mozinézőknek. Ma talán el sem tudjuk képzelni, hogy a bemutatója idején voltak, akik halálra rémültek az óriásgorilla és a dinoszauruszok látványától, annyira valóságosnak érzékelték őket. A Csillagok háborúja vagy az Avatar jelenthetett különböző korokban hasonló élményt, a trükkfilmek következő legnagyobb mérföldkövei.

A kalandor filmes

A film ötlete Merian C. Coopertől származik, aki pilóta volt, kalandor és filmes. Az első világháború után Európában maradt, és részt vett az 1919-1920 között vívott lengyel-szovjet háborúban: ő alapította a szovjetek ellen harcoló lengyel Kościuszko repülőszázadot. 1921-ben tért vissza az Egyesült Államokba, majd a The New York Times újságírójaként Afrikában és Ázsiában kalandozott. 1923-ban, Abesszíniából (a mai Etiópia) visszatérve a hajót, amin utazott, kalózok támadták meg, és el is süllyesztették.

Cooper ezután az Amerikai Földrajzi Társaság megbízásából különböző expedíciókon vett részt, és tagja lett a New York-i Felfedezők Klubjának. Ekkor kezdett el filmezni, zömmel dokumentumfilmeket készített, de olyan is volt köztük, amelyben már dokumetarista felvételeket ötvözött fikciós elemekkel.

Megszállottja volt a gorilláknak, ezért egy olyan film ötletén kezdett gondolkodni, amiben egy gorilla előbb összecsap egy komodói sárkánnyal, majd New Yorkba kerül, ahol aztán elpusztul szegény. A "szőke nő" már ebben a kezdeti vázlatban is megjelent. A Paramount Studios nem vállalta a produkció finanszírozását, mert a nagy gazdasági világváláság első évében nem tudtak volna annyi pénzt áldozni, hogy elküldjenek egy komplett forgatócsoportot az afrikai dzsungelekbe és az indonéziai szigetvilág Komodo szigetére. Aztán 1931-ben David O. Selznick  (az Elfújta a szél és A Manderley-ház asszonya producere) karolta fel Coopert, és az RKO-hoz vitte, aminek akkoriban ő volt a produkciós igazgatója. Igéretet tett a kalandor-rendezőnek, hogy elkészítheti a filmjét. Producerként Cooper előbb a The Most Dangerous Game című kalandfilmet forgatta le, amihez egy komplett dzsungel díszletet építettek fel, Ernest B. Schoedsack rendezte, Fay Wray alakította a női főszerepet, Robert Armstrong pedig az egyik férfi főszereplő volt. Ők később visszatértek a King Kongban. Cooper következő Creation című projektje egy őserdőben játszódó fantasy lett volna, amelyben egy yacht utasai egy rettenetes vihar során egy Patagóniához közeli, ismeretlen szigetre vetődik, amin történetesen csak úgy nyüzsögnek a dinoszauruszok. A forgatást menet közben lefújták, ám Willis O'Brian, aki Arthur Conan Doyle Az elveszett világ 1925-ös feldolgozásának stop motion trükkjeit készítette, addigra már több dinoszauruszos jelenettel elkészült – ezeket azután a King Kongban használták fel. 

Az őskori gorillaember fantasztikus filmregénye dsungeltől a Newyork varietékig

Kétségtelenül az utóbbi esztendők leggrandiózusabb bravúr- filmje ez a kép, amelyet kedden mutatott be a közönségnek az Uránia. Wallece fantáziája és a fáradhatatlan amerikai tőke állottak össze, hogy a leleményes rendező minden forszírozott ötletét megvalósíthassa, egy vérszegény mese keretében ugyan, de ehez a témához nem is szükséges tulajdonképen a mese. King Kong, egy történelem előtti szörnyeteg áll a film középpontjában. A húszméteres bestia csetlése-botlása s az amerikai felhőkarcolók közé való betörése tölti ki a történetet, amely kétségtelenül izgalmas, megfogja a nézőt, minden naivsága ellenére is.
A rendezés és a kép fotografálása igen szép, csupa ötlet és invenció, úgyhogy bizonyára telt házak előtt pergetik a még hátralevő két napon.
A műsort mozgalmas Fox híradó egészíti ki. 

– írta az Eger-Gyöngyösi Ujság 1933. november 23-i számában.