Till Attila új filmje, az És mi van Tomival? megmutatja, milyen az, amikor már gyógyult vagy, de folyamatosan a szakadék szélén táncolsz, ahová pont a barátaid ránthatnak magukkal.
Kevesen képesek arra, amire Till Attila! Mármint arra, hogy két teljes értékű karriert vigyenek párhuzamosan: „nappal” egy kereskedelmi csatorna kommersz műsorait vezeti, mindig teli energiával, függetlenül attól, jó-e vagy csapnivaló a műsor, miközben független filmesként is dolgozik. És Tilla nem csak olyan „eljátszottam a gondolattal, milyen a kamera másik oldalán állni” alapon készít filmeket, hanem teljes értékű, elgondolkodtató alkotásokat forgat – immár harmadszor, ezúttal a magyar társadalom számára nagyon is valós problémáról, az alkoholizmusról, És mi van Tomival? címmel.
Merthogy a címbéli Tomi alkoholista, akárcsak barátai, az őt kereső Sanyi (Thuróczy Szabolcs) és Pali (Polgár Tamás). Ők hárman sosem lettek volna jóban, ha nincs a pia és a függőség, hiszen az anonim alkoholisták gyűlésein ismerkedtek meg. Tomi anyja kutyafodrászatában dolgozik, ha dolgozik, Pali liftszerelő, Sanyi pedig bábművész, aki öt éve tette le a poharat, miután részegen a feleségét (Fodor Annamária) bántalmazta, a tinilánya (Tóth Zsófia) pedig megszúrta. Az elég erős jel volt számára, és azóta tartja magát,
de minden nap irdatlan nagy a kísértés alapjáraton is,
akkor pedig pláne, ha az utcán a kocsma mellett megy el, üres üveget lát vagy italozó fiatalokat. A szesz ott van, ő még nemet tud mondani, de gyanítható, hogy Tomi, akit napok óta nem lehet elérni, már nem volt ilyen erős. És ahogy a két barát őt keresi szerte a városban, beleszaladnak mind a piába, mind azokba a problémákba, amelyek elől a legtöbben az alkoholba menekülnek.
A keresés közben megismerjük Sanyi előtörténetét, azt, hogyan tette tönkre mind a családját, mind a saját karrierjét, hogy állt lábra, miként lett új kapcsolata egy fiatal lánnyal (Sodró Eliza), és hogyan próbál napról napra megélni bábosként a szakmában – illetve kitörni színészlegenda apja árnyékából. Till Attila, aki másik két filmjében – Pánik (2008) és Tiszta szívvel (2015) – szintén Thuróczy Szabolccsal dolgozott, ad ugyan támpontokat a nézőnek,
nem akar sem magyarázatot, sem kézikönyvet adni az alkoholizmushoz,
ami természetesen egyben a saját „témája”. Kigyógyult alkoholistaként pontosan tudja, min mennek keresztül ezek az emberek, melyek azok a pontok, ahol el lehet bukni, de azzal is tisztában van, hogy ez mindenkinél másként működik.
Miközben hőseit végigkergeti a városon, annak számos jól felismerhető pontján, egyszerre nyomoznak Tomi után, és kerülgetik a saját felfüggesztett függőségük aknamezejét – hol több, hol kevesebb sikerrel. Félig road movie, félig pokoljárás ez, ami közben kötelező jelleggel kerülnek elő „epizodisták” az életükhöz,
és ha már Tilla a magyar kulturális élet egyik legkedvelhetőbb és legkedveltebb alakja, nyilván lehívott pár szívességet,
és olyan csodás színészek is megjelennek rövid időre, mint Básti Juli Tomi kellemetlen anyjaként vagy Cserhalmi György és Ujlaki Dénes Sanyi apjának régi haverjaként. Tomi persze előkerül a végére, furcsa, de merész is lett volna, ha egyfajta Godot-ra várva parafrázisként sosem látjuk, az őt játszó, mindig remek és mindig hihetetlenül intenzív Patkós Márton (A besúgó) pedig úgy másfél percben érzékelteti, milyen is az, ha egy alkoholista teljesen elszabadul. Jó kis lezárás ez, de addig azért van pár dolog, ahol picit billeg a film.
Megismerjük azt, ahogy Sanyi megismerkedik új párjával, de azt ugyancsak látjuk, hogyan élnek most, és a kettő valahogy nem ér össze, mintha elcsúsznának egymás mellett. A férfi ugyanis az őt itató nő miatt esett majdnem vissza annak idején, aki most teljesen másként viselkedik. Értem, hogy ez valahol azt illusztrálja, van valaki, aki figyel hősünkre, a jó úton tartja,
de az előzményeket ismerve valahogy nem kerek a dolog,
még úgy sem, hogy maga Sodró Eliza meggyőző a szerepben. Vannak elejtett részletek, amelyeket furcsa módon nem fejtenek ki. Sanyiéknál még ketten laknak, két olyan ember, akiket csak egy pillanatra látunk, hogy aztán semmi szerepük ne legyen – ezzel az erővel meg sem kellett volna őket említeni. Pali története pedig túl hirtelen, kellő felvezetés nélkül fordul drámába, de ahogy írtam, ezeken a pontokon csak billeg a film, nem bukik el. Thuróczy Szabolcs pedig nem véletlen az egyik legjobb karakterszínész a piacon, ha nem a legjobb. Neki már a hangja is egy történet, még akkor is, ha csak köszön valakinek, és itt van bőven mesélnivaló.
Értékelés: 8/10
