Többek között arról, hogy Sigourney Weaver elég bénán csókolt A veszélyes élet évében. Peter Weir mesélt a Velencei Filmfesztiválon tartott mesterkurzust.
Peter Weir ausztrál filmrendező az idei Velencei Filmfesztiválon Arany Oroszlán-díjat kapott az életművéért. A vasárnap tartott mesterkurzusán azzal hódította meg a közönség szívét, hogy számtalan, korábban el nem mesélt történetet osztott meg a leghíresebb filmjei kulisszatitkairól.
A 80 éves rendező a velencei teniszklubban beszélt a rajongók tömege előtt. A közönségnek különösen az az anekdota tetszett, amelyben Weir a 25 éves Mel Gibsonról és a 32 éves Sigourney Weaverről árult el intim titkokat – együtt forgatták ugyanis az 1982-es A veszélyes élet éve című romantikus drámát.
Nagyon érdekelt a dolog, mert először forgattam szerelmi történetet. De Mel Gibson is először forgatott ilyet. Sőt, Sigourney [Weaver] is először forgatott szerelmi történetet. Szóval így jutottunk el ahhoz a jelenethez, ahol csókolózniuk kellett, és egyikük sem csókolózott még soha [filmforgatáson], olyan volt, mintha két szűz lett volna a vásznon.
Peter Weir saját bevallása szerint amikor elpróbálták a jelenetet, „nagyon rossz csók volt” a végeredmény, így lépnie kellett:
Félrehívtam Melt, és azt mondtam neki: »Mel, mi a gond? Túl erősen nyomod.« Erre ő azt mondta: »Nem, nem én vagyok a hibás, Sigourney az, aki túl erősen nyomul rám.«
A rendező ezen a ponton kénytelen volt a saját kezébe venni a dolgokat. Összeszedett néhányat a legjobb filmes csókok közül, többek között Hitchcock filmjeiből. De ez sem vált be:
Melnek, azt hiszem, igaza volt. Sigourney volt az, aki túl erősen nyomult. Szóval odamentem Sigourney-hez, és – bocsáss meg, Sigourney, ha ezt a beszélgetést valaha is látod! – azt mondtam neki: »Sigourney, az egyetlen módja, hogy megtudjam, mi a baj, tényleg az lenne, ha megcsókolnálak. De a DGA, a rendezők szakszervezete ezt nem engedi meg, ahogy a színészi méltányosság sem. De megcsókolhatnád a kezemet, hogy érezzem, tényleg erősen nyomsz-e!« Ezen végül jót nevettünk. És a nevetés volt az, aminek a segítségével a jelenetet végül meg tudtuk csinálni. Mindannyian ellazultunk.
Peter Weir a másik két kultfilmje, a Robin Williamsszel forgatott 1989-es Holt költők társasága és a Jim Carrey-vel közösen jegyzett Truman Show kapcsán is felidézte emlékeit. Williams remek humora annyira átjárta a színész minden porcikáját, hogy „csak a szemöldökét kellett felhúznia, és máris nevetés támadt a teremben”. A gumiarcú komikus pedig nagyon ideges volt az első találkozásukkor, de a nevetés itt is megoldott mindent: 10 perccel a bemutatkozásuk után Carrey már szappannal a kezében rögtönzött gegeket a fürdőszobai tükörre firkálva – ez látható a filmben is.
