A rendkívül sikeres 2017-es tinihorror folytatásában ugyanazt csinálják újra és újra és újra, mint az időhurokba került első részben, csak többen és kevésbé viccesen, de az alapötlet még nem kopott el teljesen!
A világsztárok nélkül készített, a mozikba szerte a világon különösebb hírverés nélkül érkezett Boldog halálnapot! (2017) nagyon kellemes meglepetés volt. A meglepően vicces film ugyanis hozta mindazt, amit egy horrornak hoznia kell, de egyrészt folyamatosan tudott a jól ismert műfaji elemeken csavarni egy picit – olyan nagyon sokat azért nem, de nem is volt rá szükség -, másrészt egy percig sem kellett komolyan venni. És majd elfelejtettük, Jessica Rothe személyében egy olyan hősnőt vonultatott fel, aki csinos, vicces, és nagyon jól tud meghalni. Mert ugye a horror műfajának van egy elengedhetetlen és kissé perverz alapszabálya: rendre csinos lányoknak kell meghalniuk, de minimum életveszélybe kerülniük!
És Jessica Rothe újra és újra meghalt a rendkívül sikeres és ezért szinte automatikusan folytatást kapó első részben, de amint meghalt, újra elkezdődött ugyanaz a nap, egészen eddig, amíg rá nem jött, ki rejtőzik a gyilkos vigyorgó babamaszkja mögött. A babaarc az egyetem kabalafigurája, hősnőnk pedig továbbra is idejár, csak most azt is megtudhatjuk, miként került annak idején a gyilkos időhurokba, ami a Boldog halálnapot! 2-ben újra beszippantja. Csak ez most jóval kevésbé izgalmas, ami elég ironikus, hiszen az első filmben SEMMIFÉLE magyarázatot nem kapunk az időugrásra, és ez cseppet sem volt zavaró – most kapunk, de nincs sok értelme, pedig nagyon sokat rohangálnak egy elég gagyin kinéző szerkezet körül.
A fizika tanszék diákjai ugyanis valami kvantum izét építettek, az csavarta meg az időt, ami most már két síkban is fut, ezért az első részben megismert szereplők most némileg másként viselkednek – ami nyilván zavaró lesz azoknak, akik azt nem látták -, a lényeg azonban nem változik. Hősnőnk újra és újra meghal, csak ezúttal társasága akad, a gépet építő geekek és a srác az első részből (Israel Broussard), akinek a párhuzamos idősík miatt más csaja van, de ez részletkérdés, mert Christopher Landon rendező tulajdonképpen csak felfrissítette, icipicit összerázta, megfűszerezte és újratálalta az eredeti receptet, amit a nagyjából ugyanaz a szereplőgárda egy icipicit enerváltabban ad elő újra. És ami még úgy sem rossz, hogy jóval halványabb, mint a történetében, szerkezetében egyszerűbb, de feszesebb és céltudatosabb első résznél.
Jessica Rothe azonban most is viszi a filmet, még úgy is, hogy sokkal szentimentálisabbra vették az első rész elején még elég genyó karakterét. Kellőképpen fanyar, vagány és menő ahhoz, hogy ezt megtehesse, és nem kell külön úgy öltöztetni ahhoz, hogy tudjuk, hogy jó csaj – de biztos, ami biztos, mégis betettek egy bikinis jelenetet, igaz, az elég vicces. Merthogy Landon a tinihorrorból sokkal inkább tinivígjátékot csinált, ami nem minden ponton volt jó döntés. Előkerül, és úgy tíz tizenöt percenként becsörtet a képbe az egyetem idióta dékánja, de ezt a szálat én nem is elemezném, mert kínosan sutára sikerült, én szégyelltem magam miatt, és simán elhagyható lett volna.
Értékelés. 6/10
