A 93 éves Clint Eastwood rengeteg kiváló filmben szerepelt maratoni karrierje során, de néhány gyengébben is, köztük az Ambush at Cimarron Pass-ben (Rajtaütés a Cimarron-hágónál), amelyről maga Eastwood állítja, hogy a valaha készült legrosszabb film, és annak idején meg volt győződve arról, hogy a színészi pályafutását is kivégzi. De vajon tényleg ez a legrosszabb filmje?

Az 1958-ban bemutatott film, amely Eastwood első westernje volt, nem sokkal az amerikai polgárháború után játszódik. A film elején Matthew Blake őrmester a 7. lovasezredből és emberei az apacsok területén haladnak keresztül. Útközben találkoznak egy csapat volt konföderációs katonával, akiket Sam Prescott kapitány vezet, és akik tartanak tőlük, miután az uniós egyenruhába öltözött apacsok megtámadták őket, és megléptek a csordájukkal. Blake elmagyarázza, hogy az ő csoportja is találkozott apacsokkal, akik négy ember és a felderítőjük kivételével mindannyiukat megölték. Most egy Corbin nevű férfit kísérnek a Waverly-erődbe, akit letartóztattak, mert fegyvereket adott el az apacsoknak. A két csoport úgy dönt, hogy egyesítik erőiket, ami nem tetszik Keith Williamsnek (Clint Eastwood), akinek anyját és nővérét a jenkik ölték meg a háborúban. Aznap este az apacsok ellopják a lovaikat, és elrabolják az őket őrző katonát. Megüzenik nekik Teresával, egy mexikói-amerikai nővel, hogy a puskákért cserébe visszakaphatják a lovaikat.

Miután heves vita alakult ki arról, hogy mit tegyenek, a csoport úgy dönt, hogy megtartja a puskákat, ami az apacsok által elrabolt katona halálához vezet. Blake azt javasolja, hogy a hátralévő utat gyalog tegyék meg, bízva abban, hogy amíg náluk vannak a fegyverek, az apacsok nem fognak támadni. Ahogy elérik a Cimarron hágót, egy kisebb csapat apacs támad rájuk, de Blake utasítja a katonákat, hogy ne lőjenek vissza, arra gyanakodva, hogy ez csak egy trükk, hogy elpazarolják a lőszert. A gyáva Stanfield bíró, aki korábban megpróbált lázadást szítani, a felfordulás során kiszabadítja Corbint, aki ezt azzal hálálja meg, hogy megöli őt, és összeszed néhány puskát, hogy elvihesse az apacsoknak. Csakhogy végül ő is holtan végzi, egy lándzsának köszönhetően. Blake és Prescott megöl két apacsot, akik megpróbálják visszaszerezni a puskákat, és miután a támadók ellovagolnak, sikerül visszaszerezniük a puskákat. A csoport túlélői túlságosan fáradtak ahhoz, hogy a puskákat cipelve eljussanak az erődig, ezért Burke elrendeli a megsemmisítésüket. Az égő puskákat nézve Keith, aki elkezdte tisztelni kezdte Blake-et, azt a bölcsességet fogalmazza meg, hogy "néha az embernek veszítenie kell, mielőtt végre győzni tudna". A film azzal ér véget, hogy a legénység sikeresen eléri a Waverly erődöt.

Amikor egy ilyen régi westernfilmet értékelünk, mindig lesznek olyan elemek, amelyek nem öregedtek jól – ilyen például az apacsok ábrázolása. De ha ezeket az elemeket félretesszük, akkor sem túl pozitív az összkép. A film során végig mélyen kivágott felsőt viselő Teresát elsősorban látványosságként használják, a déliek nem déli akcentussal beszélnek, a karakterek teljesen ostoba döntéseket hoznak, maguk a színészek - beleértve Eastwoodot is - pedig merevek. A film legnagyobb bűne, amit a legtöbb kritika meg is jegyez, az, hogy mennyire fájdalmasan unalmas. Tekintettel azonban arra, hogy a film nyolc nap alatt készült, ahogy Eastwood a The Hollywood Reporternek adott interjújában állítja, eleve nem az Oscar-díjat lőtték be célnak.

A kérdés az, hogy a film Eastwood legrosszabbja-e. A válasz egy egyértelmű nem. Erre a címre inkább esélyes lehet az 1989-es Rózsaszín Cadillac, az 1984-es Párbaj a városban Burt Reynoldsszal, vagy az 1980-as Bármi áron, amelyben a színész egy háziállatként tartott orangutánnal osztozik a vásznon (méghozzá másodszor, mert ez a Mindenáron vesztes folytatása).

Eastwood legrosszabb westernjének sem biztos, hogy elmenne az Ambush at Cimarron Pass, mert ott van konkurenciaként a Fesd át a kocsidat című büntető westernmusical. Ami viszont biztos, hogy a film szerencsére nem törte ketté Eastwood színészi karrierjét.

Via: Collider