Váratlanul egy 2013-as Honda Odyssey lett az idei Deadpool-mozi egyik főszereplője, és úgy tűnik, a nézőknek kicsit sincsen ellenére, hogy reklámfelület lett az év szuperhősfilmjéből. Hiszen mi sem lehetne üdítőbb annál, hogy a gyilkos ösztönöktől vezérelt Rozsomák és a katana szarkasztikus mestere hirtelen a jól ismert családi autó kormánya mögött találják magukat, ahol aztán gigantikus csihipuhira kerül sor.

A jelenet legfeljebb

a karosszéria-lakatosoknak okozott álmatlan éjszakákat,

de a nézők többsége egészen biztosan azt vitte magával, hogy a Honda Odyssey strapabíró és praktikus kocsi. Pedig Deadpool, aki Ryan Reynolds magyarázata szerint használtautó-kereskedő volt „előző életében”, először lekicsinylően beszél a verdáról, ami „nem is igazi kocsi”, de a végén ő is elismeri, hogy f*sza járgány – úgyhogy ebben maradunk.

Nem ez az első termékelhelyezés, amit a Deadpool-szériában látunk, de az idei nyáron már a közönségnek is feltűnt, hogy Reynoldsék fekete övesek a műfajban. Ryan Reynolds felesége, a Gossip Girlsből ismert Blake Lively azért kapott hideget-meleget, mert párkapcsolati erőszakról szóló drámáját, a harmatgyengén sikerült Velünk véget ért romkomként igyekezett eladni, hogy jobban reklámozhassa vele saját haj- és bőrápoló termékeit.

A termékelhelyezés pedig végképp nem új dolog a filmiparban. Sőt, ami azt illeti, egyidős vele.

1896-ban a Lever Brothers bőségesen fizetett a Lumière testvéreknek, hogy Sunlight-szappanjaik bekerüljenek a feltalálók filmjeibe. De, ha hihetünk a témával foglalkozó Jean-Marc Lehu kutatónak, már Édouard Manet festményein is azért szerepeltek bizonyos likőrök, mert cserébe a gyártók támogatták a festőt. Szóval 1931-ben, amikor Fritz Lang híres M – Egy város keresi a gyilkost című filmjében feltűnt a Wrigley’s cégére, senki nem csodálkozott.

A James Bond- és a Superman-filmek, az E.T., a Godzilla és az Evita pedig tele voltak autó-, Coca Cola-, Marlboro- és chipsreklámokkal. Robert Zemeckis túlélőfilmjében, a Számkivetettben emlékezetes szerep jut a FedEx csomagküldő cégnek, akár egy jól és hosszan kidolgozott reklámnak is gondolhatnánk a filmet, ha nem tudnánk, hogy a cég egyetlen dollárral sem járult hozzá. Még mindig könnyebben megbocsátunk Daniel Craig alakításában James Bondnak, aki Omega karórával a csuklóján és Sony-kütyükkel az aktatáskájában teljesíti küldetéseit, vagy Zack Snydernek, aki több mint 50 termékelhelyezést engedett meg a 2014-es Transformers-filmben. Tom Cruise a Top Gun sztárjaként még Magyar Péternél és Joe Bidennél is többet tett a Ray-Ban napszemüvegek népszerűségéért.

És ki ne hagyjuk a felsorolásból a Nokiát, amely nem függetlenül a Mátrix sikerétől, őrült népszerűségnek örvendett a nyomógombos telefonok dicső korszakában.

S ha már a legendás 1999-ben járunk – a kultikus Harcosok klubja kapcsán leggyakrabban megfogalmazott kritika éppenséggel az, hogy a fogyasztói társadalmat markánsan bíráló alkotás tele van gondosan elhelyezett termékekkel: a több tucat márka feltűnése több millió dollárt hozott a Foxnak, egyes becslések szerint többet, mint a film jegybevételei. A Pepsitől a Starbuckson át a Cadillacig szinte minden felbukkan a képsorokon, ami az amerikai álomhoz hozzátartozik ­– igaz, nehéz lett volna úgy kritizálni a konzumerizmust, hogy nem mutatjuk meg, mi ellen lázadunk.

De ha arról van szó, ki volt a legtrükkösebb, legsumákabb termékelhelyező, akkor a Mi kell a nőnek? című filmre szavazunk, amelyben Nick (Mel Gibson) a Nike munkatársa, és az egyik jelenetben új reklámot prezentál a kollégáinak, hogy aztán a tévénéző a filmbéli szereplőkkel együtt türelmesen végig is nézhesse a szpotot.

A Nike egyébként szorosan a második az Apple mögött, ha fizetett termékelhelyezésekről van szó. Az almás techcégnek sok millió dollárja van abban, hogy a MacBook és az iPhone a legcoolabb mozihősök kezében bukkanjon fel, de a Product Placement Blog 2023-as kimutatásai szerint a Dell is nagyon igyekszik a dobogó harmadik fokán. És mivel manapság mindenből brandet csinálnak, nem lehet megmutatni úgy egy nyitott hűtőt vagy egy konyhaszekrényt, hogy ne szerepeljen a képen féltucatnyi márka. Ha nem is annyira nyilvánvalóan, hogy szegény Truman Burbanknek is feltűnjön.

Hosszasan lehetne még sorolni a példákat, de inkább hagyom. Tanulság helyett álljon itt a Jack és Jill című vígjáték szörnyűséges jelenete, amelyet még Al Pacino sem tud megmenteni. A Dunkaccino-reklám (a Dunkin' étteremlánc terméke) nem csak minden idők legrosszabb termékelhelyezése, hanem minden idők legrosszabb jelenete is lehetne.