És tökéletesen működik a formula, de ezért is szeretjük a Pixar filmjeit.
Érző szívű "dolgok"
A Pixar filmjeinek egyik alapötlete: mi lenne, ha a dolgok éreznének? A Toy Storyban játékok, az Egy bogár életében bogarak (jó, ők nem "dolgok"), a Verdákban autók, a Wall-E-ben egy kis robot, a Szörny Rt.-ben szörnyek (talán ők sem "dolgok"). Az Agymanókban pedig eleve az érzelmeknek vannak érzelmeik. És ezekben a filmekben mindegyik figurának lelke van, érzelmeik és komplexusaik. És ettől válnak érdekessé, szerethetővé.
Idilli élet, egyetlen fontos hibával
A főszereplők élete általában rendben van, egyetlen dolgot kivéve, és azt rendre maguk okozzák, sőt, a környezetükben élőkre is kihat: Nemo apja túlságosan is óvja fiát, Woody folyton aggódik, hogy jó vezető-e, és titokban attól fél, hogy egyszer valaki jobb lesz nála, Joy az Agymanókból nehezen viseli, ha Riley, akinek a fejében lakik, az örömön és boldogságon kívül mást érez. Végül a szereplők épp ezek miatt hibáznak, és a történetek konfliktusának alapjává válnak.
Rejtett világok
Valós problémái vannak a Pixar-filmek szereplőinek, ám fantáziavilágok mindegyik történetben felbukkannak. Dave Mullins, a Pixar animátora elmondta, hogy az újdonság jegyében el kell kalauzolni a nézőt egy korábban soha nem látott világba, és ki kell használni az animáció adta lehetőséget, hogy azok minél varázslatosabbak legyenek. A szörnyek társadalma, a halottak országa, az autók lakta világ, a szemétteleppé vált Föld, illetve az elfajzott emberiséget szállító űrhajó, a játékok és a bogarak titkos élete, vagy a bennünk lakozó érzelmek mind-mind ilyen különös és varázslatos helyek (na jó, a Wall-E kivétel, annak jövőképében semmi vonzó nincs).
A főhős mindig elbízza magát, ezért elbukik
A főszereplők erősek, magabiztosak, és titokban utálnak mindenkit. Persze ezt ne úgy értsük, hogy rühellik, gyűlölik a többieket, csak magukat különbnek érzik, és ugyan nem látják be, sőt, gyaníthatóan maguk sem gondolnának arra, de így vagy úgy lenéznek mindenkit. Ilyen Woody, a maga módján Mr. Irdatlan (hiszen ő a legerősebb, ő viszi a vállán a szuperhőscsaládot, legalábbis azt hiszi), Joy, Merida, Villám McQuenn és Carl Fredrickson (bár ő a tipikus morgós bácsi, rendre kimutatja, hogy senkit nem szívlel). És akkor felbukkan egy nem tökéletes, ilyen-olyan hibákkal küzdő karakter (Buzz, Dory, Mr. Irdatlan egész családja, Russell és a többiek). A hős pedig szépen elbukik, és rájön végre, hogy egyedül nem oldhatja meg a világ összes problémáját, le kell szállnia a földre és be kell látnia, hogy bizony ő sem tökéletes, nem különb a többieknél. És csak együtt lehetnek erősek.
A gonosztevő alig különbözik a főhőstől
Ugyan tipikus gonosztevője nincs mindegyik Pixar-filmnek, de mindegyik fontos tulajdonsága, hogy valaha a főhőshöz hasonló karakterek voltak, csak annál a pontnál, mikor azok rádöbbennek saját hibáikra, és belátják, hogy nem különbek, a "rosszak" feldühödnek. Ugyanúgy elbuknak, csak a másik utat választják. És épp ezért olyan remek karakterek ezek: gondoljunk csak a Toy Story 3. gonosz mackójára, vagy Szilánkra, aki bosszút akar állni Mr. Irdatlanon, mert az annak idején elutasította és kiszúrt vele.
Halál
Ugyan (látszólag) gyerekfilmek, de meglepően sokat beszélnek a halálról, a Coco pedig a halottak birodalmában játszódik. Az Agymanókban Bing Bong halála az egyik legmegrázóbb jelenet, Carl Fredrickson feleségének halála már a film elején összetöri a szívünket, a Toy Story 3-ban is majdnem odavesznek a játékok, és Nemo anyja és testvérei is mind meghalnak.
Sírás
Bizony, még a legkérgesebb szívű ember is elpityergi magát a Pixar filmjein: Boo búcsúja a Szörny Rt.-ben, Carl Fredrickson házassága és feleségének halála, Bing Bong halála, a gyerekkori emlékek kifakulása az Agymanókban, a Toy Story 3-ban búcsú Andytől, és még sorolhatnánk. Lehet félni a Pixartól, mert bármikor képes megtépni a lelkünket.
Easter eggek
A Pixar meséihez nagyszabású összeesküvés elmélet kötődik, ami azt bizonygatja, hogy az összes filmjük ugyanabban az univerzumban játszódik, és számos kapcsolódási pont van a történetek között. Némelyik eleme a konteónak kifejezetten izgalmas. Ami bizonyos: a filmek telis-tele vannak easter eggekkel, azaz rejtett utalásokkal, és mindegyikben akad valami, ami a stúdió következő filmjét harangozza be egy-egy apróság formájában.
Egyre nyitottabbak
Bármilyen jók is, a Pixar sokáig a jól bevált sémát használta: legyen játék, bogár, szörny, de a fehér férfi archetípusát használta főszereplőnek, a nőket és az emberben más bőrszínűek tipikus karakterkliséit kiosztotta a mellékszereplők között. De végül csak elmozdultak jófelé: Merida, a vagány, magáért kiálló, borzas hercegnő, a Cocoban csak latin-amerikai szereplők vannak, a Hihetetlen család második része Nyulánykát teszi meg főszereplőnek, és azt az örök problémát, hogy igenis, egy nő is "viheti a boltot", és az anyaság tiszteletre méltó, kőkemény meló.
