Oliver Stone saját személyes tapasztalataiból merítve készítette el A szakaszt (1986), hiszen gyalogos katonaként harcolt Vietnamban. Miután leszerelt, gyakorlatilag azonnal megírta a forgatókönyvet – elsősorban felháborodásból. Ugyanis nagyon kiakadt, amikor megnézte John Wayne A zöldsapkások (1968) című filmjét, amely szerinte abszolút hamisan ábrázolta a háborút, ő pedig szerette volna megmutatni, milyen is az valójában.

Oliver Stone szerint szándékosan osztott olyan szerepet Willem Dafoera és Tom Berengerre, amikkel szembement a két színészről kialakult képpel. A könyörtelen, szadista Barnes őrmestert alakító Berenger akkoriban leginkább arról volt híres, hogy szimpatikus, karkán férfiakat alakított, míg Dafoe, aki addig elsősorban gonosztevőket játszott, a hősies, könyörületes Elias őrmester szerepét kapta. A szereposztás meglepően jól működött, és mindkét színész Oscar-jelölést kapott az alakításáért.

Eredetileg is Charlie Sheent választották Chris szerepére, csakhogy menet közben rájöttek, hogy túl fiatal a szerephez. Ezután bátyjának, Emilio Esteveznek ajánlották fel a főszerepet, de a projekt anyagi problémák miatt akkor szétesett. Két évvel később a forgatás végre zöld utat kapott, de Estevez addigra már elkötelezte magát más projektek mellett. A „megöregedett” Charlie Sheen pedig újra elment a válogatásra, és elnyerte a szerepet.

Oliver Stone fontolóra vette, hogy Johnny Deppre ossza Chris Taylor közlegény szerepét, de Depp túl fiatal volt a szerephez, és ami fontosabb, akkor még teljesen ismeretlennek számított. Stone azonban ragaszkodott ahhoz, hogy Deppből egy nap hatalmas sztár lesz, és egy kisebb szerepet kiharcolt neki Lerner közlegényként - így Stone az elsők között volt, aki bemutatta Johnny Deppet Hollywoodnak.

Az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma megtagadta az együttműködést a film elkészítésében, mondván az negatív színben ábrázolja a vietnámi háborút. Így aztán katonai felszerelést a Fülöp-szigeteki fegyveres erőktől kölcsönöztek, ami praktikus volt, mert amúgy is ott forgattak – kevésbé praktikus módon pont egy államcsíny kellős közepén. Ami azért különös – nem a puccs, hanem a Fülöp-szigeteki forgatás -, mert Charlie Sheen apja, Martin Sheen is itt készítette a maga ikonikus vietnámi háborús munkáját, az Apokalipszis mostot (1979).

Ezzel a filmmel Oliver Stone lett az első vietnámi veterán, aki nagyszabású mozifilmet rendezett a vietnámi háborúról. Egyben lett

az első vietnámi veterán, aki Oscar-díjat kapott

– ezt az Éjféli expressz (1978) című film forgatókönyvéért kapta -, és ezzel a filmmel az első vietnámi veterán, aki elnyerte a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat. 2016-ban sőt, ő az utolsó háborús veteránja, aki elnyerte a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat, ha nem számítjuk Clint Eastwoodot, aki a koreai háború alatt a seregben szolgált, de soha nem járt Dél-Koreában és a fronton.

Nem biztos, hogy igaz, de állítólag több amerikai katonai iskolában is levetítik a filmet, hogy Wolfe hadnagy karakterét példaként használják arra, hogyan ne viselkedjünk alacsony rendfokozatú tisztként.

Mielőtt megkezdődött a forgatás, minden színésznek át kellett esnie egy kéthetes, rendkívül intenzív katonai alapkiképzésen, amelyet a veterán Dale Dye felügyelt, aki nem csak a film katonai szakértője volt, de több kisebb szerepet is eljátszott – ő volt Harris százados, egy helikopter fedélzeti lövésze meg egy hulla is. Oliver Stone a kiképzéssel nem azt akarta elérni, hogy a színészek egy egységgé kovácsolódjanak, hanem azt, hogy alaposan kifárassza őket

az alvásmegvonással és a folyamatos gyakorlatozással, hogy  tényleg kiégett frontkatonáknak látszódjanak

– és a kiképzés után már másnap elkezdte a forgatást.

A végső összecsapás, amikor az észak-vietnámi egység lerohanja az amerikai bázist, egy olyan csata újrajátszása, amit nem Oliver Stone, hanem a technikai tanácsadó, Dale Dye élt át, aki a 3. tengerészgyalogos hadosztály második zászlóaljánál szolgált a háború alatt.

Oliver Stone szerint azt a jelenetet, amikor Chris megment egy fiatal vietnámi lányt az őt megerőszakolni akaró bajtársaitól, a saját élményeiből merítette, amikor közbe kellett lépnie, mert egységének több katonája is molesztálni kezdett egy lányt az egyik megszállt faluban

Oliver Stone 1971-ben írta a A szakasz első vázlatát,  amit elküldött Jim Morrisonnak, abban a reményben, hogy eljátssza a film főszerepét.

Amikor Morrisont holtan találták Párizsban, éppen nála volt a forgatókönyv, tehát nyilván elolvasta. Az nem ismert, hogy ha életben maradt, igent mondott volna a felkérésre. Nyilván nem véletlen, hogy Stone végül Morrison élete alapján megrendezte a Doors (1991) című filmet.

A film vége felé, amikor a csata után megérkezik az erősítés, Rhah (Francesco Quinn) belenyúl egy halott vietnámi katona mellzsebébe, kihúz valamit, és elteszi azt a valamit, miközben idegesen néz körül. A zsákmány, amire szert tett heroin, amelyet az ellenséges katonák fájdalomcsillapítóként használtak. Sok heroinfüggő amerikai katona ugyanezt tette. A jelenet azt sugallja, hogy

Rhah misztikus tulajdonságai egy nagyobb probléma tünetei.

Több színész írt üzenetet a sisakjára, ahogy azt sok amerikai katona is tette a háború alatt. Charlie Sheen sisakján ez olvasható: "

Ha meghalok, fejjel lefelé temessetek el, hogy a világ megcsókolhassa a seggem",

míg Johnny Deppén egyszerűen csak a "Sherilyn" felirat olvasható, tisztelegve Sherilyn Fenn előtt, akivel Depp akkoriban randevúzott. Mark Moses (Wolfe hadnagy) sisakján a MAD magazin kabalája, Alfred E. Neuman rajza volt a következő mondattal: "Micsoda, én aggódni?", amin Oliver Stone állítólag hisztérikusan nevetett a forgatás alatt, pedig elég mániákusan viselkedett végig a színészekkel.

Vietnámban betiltották a filmet amiatt, ahogy a vietnámiakat ábrázolják benne – vicces, hogy az amerikai hadsereg is azon aggódott, hogyan mutatja Stone az amerikai katonákat -, Malajziában pedig a túlzott káromkodás és erőszak miatt került tiltólistára.

A filmben egyszer egy szereplőt figyelmeztetnek, hogy ne igyon folyóból, mert maláriát kaphat – ami egyébként rovarcsípéssel terjed. Nem mindenki figyelt erre oda: forgatás alatt Willem Dafoe annyira megszomjazott, hogy a folyóból ivott vizet, nem tudván, hogy egy döglött disznó volt a folyóban nem sokkal arrébb a folyásiránnyal szemben.

24 órán át beteg volt, igaz, nem maláriában.

A szakasz (1986) volt 1986 harmadik legnagyobb bevételt hozó filmje. Az ausztrál Krokodil Dundee (1986) lett az év második legnézettebb filmje, és a Top Gun (1986) lett az első, ami 138,5 millió dollárt hozott össze csak az Egyesült Államokban.

A fiatal Ben Stiller is elment a szereplőválogatásra, de amikor Oliver Stone rendező meglátta, azonnal elküldte, anélkül, hogy meghallgatta volna. Stiller szerint azért küldték haza, mert Stone túl "aranyosnak" találta, ami jó eséllyel nem igaz, mert a színészben a mai napig ott van a tüske. Később a The Ben Stiller Show (1992) "Oliver Stoneland" című részében figurázta ki Stone-t és A szakaszt, és a  sokak szerint a Trópusi vihart (2008) is részben azért készítette, hogy bemutasson a rendezőnek.

A filmet javarészt időrendi sorrendben vették fel, ami azt jelentette, hogy ha egy szereplőt megöltek a filmben, az adott színész hazautazhatott. Az érzés, amit Charlie Sheenen a záró jelenetben a helikopteren ülve látszik, nagyon is valós volt, hiszen tudta, hogy végre hazamegy. Állítólag hazaérve a repülőről lelépve megcsókolta a földet, annyira megviselte a forgatás.

A SZESSÖN legújabb részében kiderül, mennyire van a vérében Lady Szomjasnak a kubai ritmus és a latin lüktetés.