Öt klezmerzenész fogja magát, és Amerikában hajóra száll, hogy a mi jó öreg, kopottas Kelet-Európánkban kutassa gyökereit, és mivel zenészek, amikor nem az élet nagy dolgairól értekeznek, elhúzzák a nótájukat.
Volt idő, amikor zenés dokumentumfilmet csak a Titanic Filmfesztivál zenei szekciójában lehetett moziban nézni, de szerencsére változnak az idők, egy sor koncertfilm jut el hozzánk mostanában és egy-két furcsaság is jut ráadásként melléjük. Ilyen Bereczki Csaba filmje is, a Soul Exodus, amiben nem soul zenét, hanem klezmert hallgathatunk, a címbéli exodus pedig ezúttal nem valami fájdalmas menekülés, ellenkezőleg, hazatalálás. A dokumentumfilm középpontjában a The Brothers Nazaroff hagyományos klezmerzenét játszó alkalmi formáció tagjai állnak, akik nevüket egy rejtélyes zsidó folkzenésztől, Nathan Nazarofftól kölcsönözték, akinek egy régi, még az 1950-es években kiadott lemezére egy kis New York-i zeneboltban leltek rá.
Az amerikai születésű zenészek - Michael Alpert, Dan Kahn, Psoy Korolenko, Bob Cohen és Jake Shulman-Ment - a hagyományos zsidó népzenén, a klezmeren keresztül keresik gyökereiket, identitásukat. Egyfajta fordított exodusként kelnek útra: hajóval utaznak nyugatról keletre, Montrealból New York, Párizs, Berlin, Budapest, Nagyvárad érintésével jutnak el Besszarábiába, Moldovába, ahonnan annak idején őseik, nem feltétlenül önszántukból, elindultak. És mivel vérbeli zenészekről van szó, ahol tudnak, ott zenélnek, néha magukban, máskor új ismerősökkel, hajón, templomban, utcán, ahol alkalmuk van rá.
A Soul Exodus azonban nem csak zenélős, de beszélős film is, ahol a maga rendező sem bújik el a kamera mögött, hanem maga is beszáll egy sor diskurzusba, hiszen hőseink minden adandó alkalommal megvitatják a világ állását, az amerikai belpolitikától a menekültkérdésig. Ebből persze lehetne rengeteg kesergés is, főleg ismerve a kelet-európai zsidóság sorsát, ám hőseink elképesztő életszeretettel rendelkeznek, és nem tudni, hogy ezt a zenéből merítik vagy ők maguk adják át a zenén keresztül, de tulajdonképpen mindegy is.
