A február 11-én kezdődő Berlinale szervezői nyilvánosságra hozták, hogy a Forum Special programban műsorra tűzik az Istenmezején 1972-73-ban és a Mándy Iván főszereplésével készült Találkozás című Elek Judit-filmek restaurált változatait.
Csak légy ember, és mondd ki az igazat!”
mottóval rendezik meg a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Forum programját, mely 1971 óta irányítja a reflektorfényt azokra az alkotásokra, melyek témája a filmről való gondolkodás és a társadalmi-művészeti párbeszéd. A Forum különprogramja idén a női rendezőkre fókuszál.
A 2025-ben, 87 éves korában elhunyt Kossuth- és Balázs Béla-díjas Elek Judit az egyik első, meghatározó fontosságú magyar filmrendezőnő volt.
Az Istenmezején 1972-73-ban című film egy kis Heves megyei faluban játszódik, ahol az általános iskolában végzett fiatalok nagy része nem áll ellen a közösség nyomásának: követik a szüleik és nagyszüleik útját, a fiúk elmennek dolgozni a bányába, a lányok pedig férjhez mennek.
Az 1974-ben készült és az 1975-ös Berlinalen nagy sikerrel bemutatott alkotás felújított változata elérhető a FILMIO kínálatában.
A fikció és dokumentumfilm határán mozgó rövidfilm, a Találkozás (1963) egy magányos agglegény és egy ápolónő randevújáról szól, ezen keresztül a kapcsolatteremtési kísérletek alapvető nehézségeit, furcsaságát és esetlen humorát ragadja meg.
Ha ketten együtt vagyunk, és el tudunk beszélgetni egymással – talán nagy szó, de én úgy érzem –, hogy ez a legtöbb.”
– mondja Mándy Iván, miután átbeszélték randipartnerével a zátonyra futott szerelmeiket, és megállapodtak abban, hogy hiába zárkóztak magukba a sok kudarcos próbálkozás után, mégsem élhetnek csakis a munkájuknak és az elmúlt szerelmek emlékeinek. A Találkozás keserédes végkicsengése azt sugallja, hogy az ember társas lény, aki nem élhet egyedül, de örökletes magányát feloldania mégis borzasztóan nehéz.
Elek Judit (1937-2025) már egész fiatalon a film szerelmese lett, zsebpénzét mozira költötte. Rendezői végzettségét a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Máriássy Félix osztályában szerezte, karrierje dramaturgként indult a Budapest Filmstúdióban. A Balázs Béla Stúdió alapító tagjaként a magyar filmtörténet egyik legjelentősebb alakja. Az 1967-es Meddig él az ember? című – az akkor még főiskolás Ragályi Elemér által fényképezett – dokumentumfilmje már több neves díjat is elnyert. Szintén Ragályi volt az operatőre Elek első játékfilmjének, az 1969-ben megjelent nagysikerű Sziget a szárazföldönnek. Forgatókönyvíróként a Móricz Zsigmond regénye alapján készült Árvácskában (1976) mutatkozott be. Ezután egy időre visszatért a dokumentumfilmekhez, de a 2000-es évektől ismét játékfilmeket forgatott – A hét nyolcadik napját (2006), valamint az önéletrajzi ihletésű Visszatérést (2011). Filmjeinek jellegzetes stílusjegye a játékfilm és dokumentumfilm közötti határ elmosása, a fikció és a valóság keveredése. Filmjeivel Cannes-ban négy alkalommal is szerepelt, és számos európai és nemzetközi fesztivál díját elnyerte.
2024-ben életműdíjjal tüntette ki a Magyar Filmakadémia a MOZ.GO Magyar Mozgókép Fesztiválon.
Elek Judit és a teljes nemzeti filmvagyon megőrzését és terjesztését a Nemzeti Filmintézet Filmarchívum látja el, a digitális restaurálást a Nemzeti Filmintézet Filmlabor szakemberei végzik.
