Biciklitolvajok (1948)

Vittorio de Sica neorealista remekművét minden idők egyik legnagyszerűbb filmjének tartják. A film középpontjában egy szegény apa (Lamberto Maggiorani) áll, aki a második világháború utáni Rómában keresi ellopott kerékpárját, amely nélkül elveszíti munkáját, anélkül pedig képtelen eltartani a családját. Bármennyire is boldogtalan és sokszor nyomasztó a film nagy része, de ebben a jelenetben, amikor az apa és fia, egy kis luxust megengedve maguknak, beülnek egy füstös étterembe, együtt fogyasztanak el néhány sajtos szendvicset – szegény kissrác el sem akarja hinni, hogy ilyesmi vele megtörténhet.

Benny és Joon (1993)

Ez a hihetetlenül kedves romantikus vígjáték két különc fiatal, Sam (Johnny Depp) és Juniper (Mary Stuart Masterson) szerelmi történetét meséli el, különös vonzalmuknak pedig számos furcsa rituáléja van, amelyeket leginkább Sam példaképei, Charlie Chaplin és Buster Keaton ihlettek. Azt a jelenetet mutatjuk, amikor a srác reggelit csinál Joonnak és bátyjának, Bennynek (a mindig remek Aidan Quinn): grillezett sajtos szendvicset készít, egy forró vasaló segítségével. Persze Sam nem hibbant, mint utólag kiderül, ő és Joon „konzultáltak” a vasaló használatáról, és arról, milyen anyag kerüljön alá.

Holtpont (1991)

Johnny Utah (Keanu Reeves) és rangidős partnere, Angelo Pappas (Gary Busey) az autójukból figyelnek meg egy bankot, arra számítva, hogy felbukkannak az „ex-elnökök”, a bankrablók, akik után nyomoznak, és egy ilyen megfigyeléskor megéhezik az ember. Legalábbis Pappas, aki kijelenti, hogy „ebédidő van”, bár az óra még csak délelőtt tizet mutat. Johnnyt küldi el, a sarkon túli és a város legjobb szendvicsezőjébe, hogy vegyen két húsgolyós szendvicset. Pénzt persze nem ad, mert Pappas egy tapló.

Vissza a suliba (1986)

Rengeteg nagyszerű színész szerepel ebben a méltatlanul elfeledett filmben, köztük két olyan ikon, mint Robert Downey Jr. és Sally Kellerman. A film főhőse egy gazdag, de iskolázatlan apa (a veterán komikus, Rodney Dangerfield), aki idős fejjel beiratkozik az egyetemre, hogy szolidaritást vállaljon csüggedt fiával (Keith Gordon). Dangerfield egy fogadáson elhatározza, hogy megtréfálja az elitista sznobokat egy kis étellel. Félbevág egy egész kenyeret, kézzel kikaparja a belét, és megtölti a felszolgált falatokkal. Persze közönsége is lesz, akik nem tudják eldönteni, hogy valami baromságot vagy menőséget látnak, ám miután Dangerfield a pincér segítségével kettévágja a megtöltött kenyeret, majd egy tányérra helyezi a hatalmas szendvicseket, közli: „Ezt Európában tanultam”.  Innentől már nyert ügye van, átvert mindenkit és két hatalmas szendvicse is van.

Az étkezde (1982)

Íme, az egyik legviccesebb jelenet a listán. Négy gyerekkori barát ül a címbéli étkezdében, valami banális dologról beszélgetnek, amit megakaszt egy még banálisabb ügy. Modell (Paul Reiser) szerint főhősünk, Eddie (Steve Guttenberg) túl lassan eszi sült marhahúsos szendvicsét, és ez idegesíti. Eddie szerint csak azért szól neki be, hogy megkapja a maradék szendvicset, ahelyett, hogy szimplán elkérné, mert akkor oda is adná. Schreibert (Daniel Stern) viszont az idegesíti, hogy ezek ketten megint civakodnak, ezért elveszi és megeszi a szendvicset - Tim (Kevin Bacon) pedig csak röhög rajtuk. És pontosan ilyenek a haverok, akik már ezer éve ismerik és elviselik egymást.

Harry és Sally (1989)

És íme a talán leggyakrabban emlegetett szendvicses jelenet a listán. Hőseink, akik az egész filmet azzal töltik, hogy akkor összejöjjenek-e vagy sem, együtt ebédelnek, és Sally (Meg Ryan) elmondja Harrynek (Billy Crystal), mennyire boldog, hogy nem mellette kötött ki. Aztán arról beszélnek, hogy el lehet-e hitelesen játszani egy orgazmust, mire a férfi azt állítja, észrevenné, ha a nő csak imitálja a dolgot. Válaszként Sally eljátssza, hogy egy harapás szendvicstől eljut a csúcsra. hangosan, gátlások nélkül, hogy végül az egész terem őt nézi. A végén diadalittasan néz Harryre, akinek nincsenek további ellenérvei, egy idősebb hölgy pedig rekedtes hangon mondja a pincérnek:

Azt kérem, amit ő eszik.

Copland (1997)

Sylvester Stallone élete talán legjobb alakítását nyújtja kisebbségi komplexusokkal küzdő kisvárosi seriffként ebben neo noirban – de ez is volt a cél, végre egy komoly szerepet akart annyi akciófilm és buta vígjáték után. Seriffként korrupt New York-i zsarukkal kerül konfliktusba, akiket korábban védett a belső vizsgálat ellen, mert felnézett rájuk. Ám mostanra tudja, mit kell tennie, el is megy a vizsgálatot vezető nyomozóhoz, Moe Tilden (Robert De Niro) nem tudva, hogy a dolgot már felülről leállították. Tilden dühös, mert korábban léphettek volna, ezért szívatja az őt eddig hátráltató seriffet. Nem figyel rá, csak a szendvicsével foglalkozik: „Miért nem adnak ezekhez soha szalvétát?”, majd teli szájjal küldi el a búsba. Hősünk innen már tudja, egyedül kell megoldani problémáit, senki másra nem számíthat.

Kill Bill 2. (2004)

Quentin Tarantino imádja a finom kis részleteket és a jól megírt párbeszédeket. Ezen kettő tökéletes találkozása a Menyasszony (Uma Thurman) és Bill (David Carradine) végső összecsapását megelőző, meglepően családias jelenet. Bill ugyanis szendvicset készít közös lányuknak, akinek létezéséről a Menyasszony nem is tudott – azt hitte, elvetélt, amikor lelőtték és kómába került -, és arról beszél, hogyan tapasztalta meg az élet és halál közötti különbséget a lány, amikor rálépett Emilio nevű aranyhalára. Eközben több szelet kenyeret ken meg, sajtot, sonkát, salátalevelet tesz rájuk, megkeni majonézzel és mustárral, majd a lánynak levágja a kenyér széleit is. Ebből tudjuk meg, hogy a kegyetlen gyilkos Bill kiváló apa, aki nem akarja elkerülni a rá kirótt végzetet, hiszen pontosan tudja, mi a különbség élet és halál között.