Olivia Wilde rendező(női) bemutatkozása tulajdonképpen a Superbad csajos verziója, de a történet egy rutinosabb filmes kezei között annál sokkal több is lehetett volna.
Minden osztályban vannak stréberek, mert így szoktuk hívni azokat, okkal vagy anélkül, akik csak a tanulásra összpontosítanak, akik tényleg szeretnek a tanárok közelében lenni, és akik jóval korábban eldöntették, hogy mit szeretnének kezdeni az életükkel, mint mi. A strébereket nem szoktuk ismerni, mert nem akarunk velük barátkozni és valószínűleg ők sem kíváncsiak ránk, de mi van akkor, ha a teperős könyvmolyok tulajdonképpen egész jó fejek, csak ezt még ők sem tudják magukról? Erről szól a Superbad - avagy miért ciki a szex? (2007) csajverziója, vagyis Olivia Wilde rendezői bemutatkozása, az Éretlenségi.
Merthogy a hasonlóságok a két film között nem csak a felszínt súrolják: ahogy a Jonah Hill és Michael Cera főszereplésével készült tinivígjátékban, itt is két végzős gimnazista lúzer próbál életében először úgy isten igazából bulizni, mielőtt elválnának az útjaik az egyetem előtt, itt is először ismerkednek meg a szerelemmel, itt is próbára teszik a barátságukat. És itt is egy magabiztos dagi hurcol magával egy félénk cingárt, és nincsenek véletlenek – a mostani duci történetesen Jonah Hill hugicája, Beanie Feldstein (Lady Bird, Rossz szomszédság 2),! Ő az egyik stréber, aki a gimi utolsó tanítási napján azzal a szomorú ténnyel szembesül, hogy azok a hülyegyerekeket, akik a négy év alatt szétbulizták az agyukat is, szintén felvették a legjobb egyetemre. Úgy dönt, hogy neki és barátnőjének négy évnyi bulizást kell egyetlen éjszaka bepótolniuk.
Azt még jegyezzük meg halkan, hogy a barátnő leszbikus, de csak elméleti síkon, mert más lánnyal még egyik sem volt, de ez szinte mindegy, a lényeg, hogy mindketten el akarnak jutni a laza osztálytársak laza bulijába, csak hát lassan jutnak el. Igaz, a Superbadben is lassan, sok kitérővel jutottak el a nagy bulájba, de ott nem volt üresjárat, itt sajnos van. Ez el is viszi a film első felét, merthogy akármilyen jó színésznő, Olivia Wilde nem tudja még, meddig tarthat érdemben az előkészítés, meddig kell ismerkedni a szereplőkkel, mit mikor kell felpörgetni és mikor kell újra kicsit visszavenni. Máshoz viszont tagadhatatlanul van érzéke, mert látszik, hogy szereti ezeket a karaktereket, és adott esetben tud mit kezdeni velük, csak nem a teljes játékidő erejéig. És ez különösen igaz a Kaitlyn Dever (Későnérők, Csodálatos fiú) által alakított másik lányra, egyrészt azért, mert egy összetettebb, szerethetőbb figura, másrészt azért, mert Dever maga is nagyon tehetséges és szerethető.
Van egy jelenet, ahol a bulin a medencében úszik, boldogan, önfeledten suhan el lábak és csípők között, és persze tudjuk, hogy a szokásos dramaturgia szerint azért ENNYIRE boldog, hogy pár pillanattal később egyáltalán ne legyen az. És ez olyan szépen van megkomponálva, olyan szépen van kitartva, hogy azt kívánja az ember, bárcsak az egész nyavalyás film ilyen lenne, de hát nem az. Nem tökéletes munka, nincs is minden figura jól kitalálva - ez különösen a felnőtt szereplőkre igaz, akik közt ott van Lisa Kudrow az egyik lány anyjaként, illetve Jason Sudeikis kissé link iskolaigazgatóként – igaz, neki volt némi protekciója, hiszen a rendezőnő férje. Szóval nem tökéletes a dolog, ráadásul Beanie Feldstein ugyan tényleg tud vicces lenni, de megvannak benne ugyanazok az idegesítő vonások, mint a bátyjában. És ez mégis egy jó film sok hibával, nem egy rossz film pár jó jelenettel, és azt is tegyük hozzá, hogy rég láttunk tinifilmet ennyire jó filmzenével – amiért nem más felel, mint a legendás DJ és producer, Dan the Automator (Gorillaz, Handsome Boy Modelling School, Deltron 3030), a két executive producer pedig a mindig remek párost alkotó Will Ferrell és Adam McKay volt.
Értékelés: 7/10
