Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy melyik volt a legfontosabb év a filmtörténetben, akkor 1975-öt muszáj az elsők közt említeni. Ez az év volt a modern mozi vízválasztója. Miközben a világ épp csak kezdett feleszmélni a vietnámi háború traumájából, Hollywood és az európai művészmozi egy olyan kreatív robbanást produkált, amelynek hatásait még ma, közel 50 évvel később is érezzük.

Miért pont 1975?

Az USA-nál maradva, ez az év volt a vietnámi háború tényleges vége, a Watergate-botrány utószele még mindig érződött: az emberek már nem bíztak a kormányban, a rendőrségben vagy a nagy intézményekben. Az olajválság utáni recesszió és a stagfláció miatt a mindennapi megélhetés küzdelemmé vált, a hippikorszak idealizmusa átadta helyét a cinizmusnak. Ez a „nincs jövő” életérzés tükröződött a filmek sötét tónusaiban és az antihősök felemelkedésében.

Ekkor még létezett az a különleges egyensúly, ahol a stúdiók mertek kockáztatni, a rendezők pedig korlátlan szabadságot kaptak a vízióik megvalósításához. 1975-ben a mozi még nem csupán iparág volt, hanem a legfontosabb kulturális párbeszéd helyszíne.

Ebben az évben született meg a „nyári blockbuster” fogalma, ekkor ért fel a csúcsra az „Új Hollywood” nyers realizmusa, és ekkor készültek olyan szerzői alkotások, amelyekre azóta is hivatkozási alapként tekintünk.

50 éves A cápa, amire tíz évet kellett várnunk

Spielberg egyik legemlékezetesebb filmjének forgatásán a rendező idegösszeomlást kapott.

Ez is érdekelhet

Egy cápa, amely megváltoztatott mindent

Ha egyetlen filmet kellene megnevezni, amely átírta a játékszabályokat, az Steven Spielberg A cápa című alkotása. Az 1975. június 20-án mozikba került film nemcsak a cápákból kreált ikonikus szupergonoszt, hanem segítette megteremteni a modern moziforgalmazást is. Ez volt az első valódi blockbuster: hatalmas marketingkampány, országos premier és kígyózó sorok a pénztáraknál. Spielberg bebizonyította, hogy a feszültség és a látvány képes egyesíteni a kritikusokat és a tömegeket.

A lázadók éve

A Miloš Forman-féle Száll a kakukk fészkére nemcsak Jack Nicholson karrierjének egyik csúcspontja lett, hanem azon ritka filmek egyike, amely elvitte mind az öt fő Oscar-díjat (film, rendező, forgatókönyv, férfi és női főszereplő). Ezzel párhuzamosan Sidney Lumet a Kánikulai délutánnal megmutatta, milyen az, amikor a feszültség a társadalmi kilátástalanságból fakad. Al Pacino alakítása a bankrabló szerepében a mai napig a színészvezetés iskolapéldája.

50 éves a kultfilm, ami meghozta Michael Douglas első Oscar-díját

A Száll a kakukk fészkére zseniális sztorija és színészei mögött egy ugyancsak zseniális stáb munkálkodott.

A kakukkos

Eközben Európában

Magyarország számára is fontos volt az 1975-ös év: Mészáros Márta Örökbefogadás című filmje elnyerte a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál fődíját, az Arany Medvét. Ez volt az első alkalom, hogy magyar film és egyben az első alkalom, hogy női rendező kapta meg ezt az elismerést.

Pier Paolo Pasolini is ebben az évben mutatta be a Salò, avagy Szodoma 120 napját, amely a mai napig a filmtörténet egyik legvitatottabb, legnehezebben emészthető alkotása.

1975 legfontosabb filmjei

• A cápa (Steven Spielberg)
• Száll a kakukk fészkére (Miloš Forman)
• Barry Lyndon (Stanley Kubrick)
• Kánikulai délután (Sidney Lumet)
• Tükör (Andrej Tarkovszkij)
• Nashville (Robert Altman)
• Gyalog galopp (Terry Gilliam és Terry Jones)
• The Rocky Horror Picture Show (Jim Sharman)
• Mélyvörös (Dario Argento)
• Piknik a Függő sziklánál (Peter Weir)
• A keselyű három napja (Sydney Pollack)
• Derszu Uzala (Akira Kurosawa)
• Jeanne Dielman, 23, quai du Commerce, 1080 Bruxelles (Chantal Akerman) 
  
  

Egy viharos év: 1975

A Netflix nem véletlenül nyúlt ehhez a témához a nemrég bemutatott dokumentumfilmjével. Az Egy viharos év: 1975 párhuzamba állítja a politikai-kulturális változásokat az ezekre a folyamatokra reagáló filmipari trendekkel, és olyan nagy neveket szólaltat meg, mint Steven Spielberg, Brian De Palma vagy Martin Scorsese.