Bárány – a kos-ember felbukkanása

A gyermektelen pár, Maria (Noomi Rapace) és Ingvar (Hilmir Snaer Gudnason) egy távoli izlandi tanyán élnek, s állattenyésztéssel foglalkoznak. Karácsony éjjelén egy félig ember félig bárány újszülöttre találnak istállójukban. Úgy döntenek, sajátjukként gondjukba veszik és felnevelik az újszülöttet. A családi élet ígérete örömmel tölti el őket, de az emberek nem ennyire megértőek a furcsa szerzettel, akit ráadásul a bárány anyukája is szeretne visszakapni magának. Ez azért eddig is elég bizarr, de a végén felfedik nekünk az apukát, a bosszúéhes, félig ember, félig kos, Minotaurusz-szerű lényt, aki aztán igazságot szolgáltat mindenért…  

Spencer  - Diana lenyeli a gyöngyöket

Az újabban életrajzi filmekkel foglalkozó chilei Pablo Larraín (Jackie, Neruda) most egy kicsit csavarni akart a dolgokon, és azon túl, hogy

pár soha meg nem történt, vagy feltételezhetően meg nem történt esemény is belecsempészett

Lady Di (Kristen Stewart) filmjébe, sokkolni is akarta a nézőket. Sikerült is abban a jelenetben, amikor Diana elképzeli, hogy a Charlestól kapott gyöngynyakláncot – amit a férfi a szeretőjének, Camillának is megvett – letépi magáról. A gyöngyök a levesébe hullanak, ő pedig szép lassan bekanalazza őket a levessel együtt. Mindez mentális állapotát tükrözik, a kétségbeesést, hogy valahogy kijusson ebből a fojtogató környezetből – és a dolog működik!

Cherry: Az elveszett ártatlanság (2021) – Tom Holland végbele

Tom Hollandnak kemény éve volt, a Pókember: Nincs hazaút és a Chaos Walking mellett a Russo testvérek furcsa munkájában is főszerepet vitt. Ő a címszereplő Cherry, az Irakot megjárt katona, akinek a poszttraumás stressz szindróma nyomása alatt, élete a drogok és a bűnözés spiráljába kerül, miközben a barátnőjébe (Ciara Bravo) kapaszkodva egyre erősödő pánikrohamai ellen küzd. Még az elején látjuk Cherry-t a sorozáson,  amint az őt vizsgáló orvos az ilyenkor szokásos eljárásnak megfelelően letolatja vele a nadrágját és belenéz a végbelébe – az viszont kevésbé szokásos, hogy a kíváncsi orvost és zseblámpáját belülről, a rektumból is látjuk, nyilván azt jelezve, hogy hamar el fogunk szakadni a megszokott valóságtól.

007 Nincs idő meghalni – Bond halála

Cary Joji Fukunaga meglépte azt, amit kevesen hitték, hogy meg mer tenni – vagy bármely rendező meg mer tenni, aki a 007-es franchise közelébe került. Kinyírta James Bondot. Nyilván megkönnyítette a dolgát, hogy a Bond-filmek forgatása során jócskán leamortizálódott, rengeteg sérülést szerző Daniel Craig utoljára játszotta el a legendás kémet, így a halála bizonyos szempontból jól zárta le a karakterívet. Ehhez persze az is kellett, hogy Bond stílusosan haljon meg, nem egy küzdelemben alulmaradva, és pontosan ez történik. Bár legyőzi Safint (Rami Malek), az ördögi terroristát, annak bosszúja elől nem tud menekülni: a férfi olyan nanobotokat fecskendezett belé, amelyek halálos veszélyt jelentenek szerelmére, Madeleine Swannra (Léa Seydoux) és kislányukra, akiket ezért soha többé nem láthat, így a menekülés helyett inkább Safin titkos támaszpontján marad, és megvárja az arra kilőtt rakétákat.  

Annette (2021) – Annette egy bábu!

Leos Carax őrült, de rendkívül eredeti és látványos filmjének hőse Henry, a sikeres stand-up komikus (Adam Driver), aki beleszeret Annbe, az ünnepelt operaénekesnőbe (Marion Cotillard). Összeházasodnak, boldogok, lesz egy kislányuk Annette, ám Ann karrierje sok mindent felülír. Miközben ő turnézik, Henry neveli lányukat, házasságuk tönkremegy, majd a dolgok még rosszabbra fordulnak. Annette „megörökli” anyja hangját, apja pedig énekes karriert szervez neki, ám egyre több titok kerül napvilágra. Anette-et pedig mindvégig egy, a szerep szerint öregített marionett bábú alakítja, és csak akkor lesz belőle igazi kislány, amikor végre megszabadul apjától – ám a bábu énje ott marad mozdulatlanul a földön.  

Igen, szemünk előtt cseperedik fel egy fababa!

Halálos iramban 9 – az űrutazás

A Halálos iram filmeknek már régóta nincs sok közük a valósághoz, de a kilencedik filmre mintha a készítők teljesen a lovak közé dobták volna a gyeplőt,

„mindegy, mi történik, csak mutasson jól”

alapon, és lehetne sorolni a WTF pillanatokat, sőt, egész történetszálakat, Ilyen a másik Toretto tesó, Jakob (John Cena) bemutatása rosszfiúként, a cselekmény szerint halott Han (Sung Kang) visszahozása vagy a film végén a 2013-ban autóbalesetben valóban elhunyt Paul Walker feltámasztása a milliószor emlegetett Család kedvéért. A legbizarabb mégis a filmbeli űrutazás: hogy megakadályozzák a gaz Charlize Theron tervét, Roman Pearce (Tyrese Gibson) és Tej Parker (Ludacris) egy rakétakocsiba szállnak, hazavágnak egy műholdat, majd biztonságban a Nemzetközi Űrállomáson landolnak. Igen, rakétakocsi, műhold, majd űrállomás.

Idő – Chrystal halála

M. Night Shyamalan új filmje hátborzongató, rejtélyes thriller egy családról, akik a trópusi vakációjuk során felfedeznek egy félreeső partszakaszt, ahol pár órányi pihenés alatt ők és a többi ide tévedt nyaraló valahogy gyorsan öregedni kezdenek… és így az egész életük egyetlen napba sűrűsödik. Mint kiderült, a legtöbbjüknek van valamiféle alapbetegsége, ami aztán kihat villámgyorsan öregedő testükre is. Szinte mindenkire borzalmas halál vár, de a legrémisztőbb a csinos szőke Chrystal (Abbey Lee) sorsa. A lány hipokalcémiás, vagyis csontjai az alacsony ásványi anyag szintjük miatt rendkívül törékenyek, és amikor egy kétségbeesett epizód után többszörös végtagtörést szenved, a csontjai a villámgyors, de félresikerült regeneráció miatt összevissza nőnek, a szerencsétlen nő pedig úgy néz ki, mint valami borzalmas mutáns pók – szerencsére nem túl sokáig.

The Suicide Squad – Az öngyilkos osztag – az Ödipusz-komplexus

Sok minden kerülhetett volna ide James Gunn pazar, és szinte minden szempontból rendhagyó szuperhős filmjéből, mint az eredeti osztag gyors pusztulása, Bloodsport (Idris Elba) és Peacemaker (John Cena) gyilokpárbaja a gerillatáborban vagy a szupergonosz kiléte, de számunkra valami egész más volt a legbizarabb. A„pöttyös emberben”, vagyis Polka-Dot Manben (David Dastmalchian) gyakorlatilag minden elképesztően furcsa, kezdve attól, hogy naponta kétszer kell „kilövelnie” a halálos fegyverként is bevethető színes pöttyeit, különben rendkívüli allergiás reakciók jelentkeznek, az anyakomplexusáig. Szeretve gyűlölt anyja ráadásul rendre megjelenik szemei előtt, pontosabban őt látja mindenkiben, legyen szó egy csehóban táncoló nőről, a társairól vagy éppen Starróról, a gigászi tengeri csillagról.

Eleven kór – Gabriel kiléte

James Wan nem finomkodik, filmje az elmúlt év legdurvább WTF momentuma, úgy, ahogy van! Hősnője, Madison (Annabelle Wallis) szörnyű dolgokat lát. Néha révületbe esik, úgy érzi, egy idegen lakásban tér magához, képtelen megmozdulni, és végig kell néznie, amint egy árnyalak brutálisan meggyilkolja az ismeretlen hely lakóját. De még ez sem elég: a bűnügyi hírek nem hagyják kétségek között: amit lát, az valóság, és egyre biztosabb benne, hogy gyerekkorának képzeletbeli barátja, Gabriel az, aki most természetfeletti erőként tombol. Csakhogy szép lassan kiderül, Gabriel sosem volt képzeletbeli alak, hanem Madison valós, de csak részben kifejlett parazita ikertestvére, akivel közös agyuk és gerincoszlopuk van. Bár Gabriel testét leoperálták annak idején, egy része ott maradt a lány agyában, és egy ütés hatására „aktiválódott”, majd lassan saját, elképesztően ijesztő arcot is kapott, és átvette az irányítást.

Zack Snyder: Az Igazság Ligája (2021)

Sok minden zavarbaejtő Zack Snyder 240 perces saját, felpimpelt változatában, de egyik sem annyira, mint a lezárásként használt posztapokaliptikus rémálom, amely hangulatában és színvilágában a Batman Superman ellen - Az igazság hajnala álomjelenetére rímel, amelyben egy rajtaütés során Superman foglyul ejti Batmant, és számom kéri rajta Lois Lane halálát. Kérdés, miért kellett ezt megismételni, és kérdés, miért kellett ehhez Batman, akinek szerepében Jared Leto megint ripacskodhatott egy sort? A jelenet, amit utólag forgattak, jócskán megdobva a költségvetést, attól lett még kínosabb, hogy

a színészek a pandémia miatt nem találkozhattak, külön-külön vették fel mindegyikük részét, majd ollózták össze, amitől se dinamikája, se egységessége,

Batman és Joker beszélgetése közben az ember legszívesebben azt mondaná, menjetek kéróra, a piros szemű Superman slusszpoénként pedig csak röhejes.

Forrás: WhatCulture.com