Vajon tényleg öngyilkos lett a saját fülét is levágó, labilis lelkiállapotú festő, vagy valami egész más történt vele? Ezt boncolgatja ez a csodás képi világú, egyedi módon kézzel festett film.
Talán van még, aki emlékszik Akira Kurosawa Álmok című csodás 1990-es filmjére, amelynek egyik epizódjában hőse nem csak találkozik Vincent Van Gogh-gal, de el is veszik annak műveiben. Az a rész hihetetlen módon érzékeltette a festmények textúráját, a megszáradt festék rétegeit, annak csillogását, szinte érezni lehetett az illatát. Gyönyörű volt, és nem tudom, hogy maga a film hatott-e az angol Hugh Welchmanre és feleségére, a lengyel Dorota Kobielára, akik még 2011-ben vágtak bele egy heroikus vállalkozásba, de esélyesnek tartom.
Welchman és Kobiela irányításával több mint 100 képzőművész – 125, de ki számolja! - dolgozott egyszerre a közel 6 évig tartó folyamatban, amely során összesen 65.000 filmkockát festettek meg kézzel. Félreértés ne essék, ez nem egy teljes mértékben festett film, a Loving Vincentet színészekkel rendesen leforgatták, majd az elkészült „képeket” festették át sziszifuszi munkával, kockáról kockára. Persze az „eredeti” filmet sem csak úgy, találomra forgatták le, annak szinte minden beállítása egy-egy Van Gogh festményt idéz meg, vagy a festő valamely karakterét kelti életre életének legismertebb helyszínein. Ráadásul a film teszi mindezt olyan színészek segítségével, mint Jerome Flynn – ő Bronn, a Trónok harca sorozatból - vagy éppen az ír Saoirse Ronan, akit fiatal kora ellenére már 2 Oscar-díjra is jelöltek, és aki a kritikusok szerint az év talán legjobb alakítását nyújtotta a hozzánk csak jövőre érkező Lady Birdben.
Így bontakozik ki a festő utolsó napjainak drámája, és talán végre fény derül rejtélyes halálának körülményeire. Armand Roulin, Vincent egyik kedvenc alanya ekkor próbál egy levelet kézbesíteni az elhunyt bátyjának, ám végül Van Gogh öngyilkosságának furcsa körülményeit kezdi el vizsgálni, és arra a következtetésre jut, hogy elképzelhető, hogy gyilkosságról van szó. Akkor viszont ki volt a tettes, és a két napon át haldokló Vncent miért nem tett ellene semmit? Vagyis a Loving Vincent egyfajta krimi is, egy „whodunit”, ám nyilván nem ezért szeretjük, és nem ezért várták oly sokan, hogy hozzánk is elérjen a premierjét jóval korábban, a Miskolci Jameson Filmfesztiválon tartó film.
Mert ugye ott van a látvány, a színvilág, a hangulat. Ami egyszerűen csodaszép, és ehhez képest a profi filmesnek nem nevezhető rendező házaspár történetvezetése tényleg másodlagos. Mert ez a világ nem a színes-szagos, gyakran nagyon leegyszerűsített képzőművészeti albumokat idézi meg, amelyekből jobb híján a legtöbben megismerhettük a legnagyobb festők, köztük Van Gogh munkáit is, hanem egy élő, organikus szervezet. Nem véletlen, hogy számos fontos nemzetközi filmfesztiválon gyűjtött már be díjakat, és a szaklapok véleménye szerint jó eséllyel pályázik a 2018-as Oscar-versenyben a legjobb egész estés animációs film díjára.
