Vannak remek filmek, amik veszítenek a bájukból, mert elavult a stílusok, a mondanivalójuk vagy a nyelvezetük, és vannak, amik ma is ugyanolyan aktuálisak, mint amikor bemutatták őket.
Hátsó ablak (1954)
Ha csak egy filmet kéne erre a listára feltenni Alfred Hitchcock elképesztően gazdag életművéből, ami a modern közönség számára is könnyedén befogadható, akkor a Hátsó ablak az egyik legbiztonságosabb tippünk. A Cornell Woolrich regénye alapján készült alkotás hőse egy fotós (James Stewart), aki törött lába miatt kényszerül „szobafogságba”, ahol elkezdi figyelni a szomszédait, és azt gyanítja, hogy az egyikük meggyilkolta a saját feleségét. Mindez klasszikus tanulmány a kíváncsiságról, a kukkolásról és arról, hogy mennyire ismerjük valójában a körülöttünk élő embereket. Akár a mozizási élmény metaforájának is tekinthető az a jelenet, amikor Stewart a szobájában hangosan könyörög, hogy a nő, akit távcsövön figyel (a barátnője, akit Grace Kelly alakít), meneküljön a fenyegető veszély elől, mert hazaér a gyanús férj, bár a nő nem hallhatja őt. Egy olyan világban, ahol mindenki zsebében ott a kamera, és folyamatosan figyeljük egymást a Facebookon, a Twitteren és más digitális médiumokon keresztül, a Hátsó ablak és az otthon kényelméből végzett nyomozás története aktuálisabbnak tűnik, mint valaha.
A film megnézhető az Apple TV-n
70 éves a Hátsó ablak, amely művészetté tette a kukkolást
Alfred Hitchcock zseniális filmje úgy lett korszakalkotó, rengetegszer másolt darab, hogy közben bő 30 évig dobozban volt.
Tovább
Nulladik óra (1985)
Kellene egy jelenet, amelyben az igazgató elkobozza mindenki mobiltelefonját, és elkészíthetnénk a Nulladik órát most azonnal – szinte ugyanazzal a forgatókönyvvel –, és akkor is működne. John Hughes író-rendező tinivígjátékait régóta dicsérik univerzális témájukért, amelyek a középiskolai élmény lényegéhez nyúlnak, de vannak köztük olyanok, amelyek néhányak számára vizuálisan elavultnak, és néhány esetben tematikailag sértőnek tűnhetnek. Lásd a Tizenhat szál gyertya (1984) barátnő „eladási” részét, de a Nulladik óra nem bűnös ilyesmiben. A film ugyanabban az iskolaépületben játszódik, nagy része egyetlen szobában, és mindössze öt főszereplő van – mindezt akár színpadi darabként is elő lehetne adni. Ezzel a filmmel Hughes egy nagyon ősi koncepcióhoz nyúlt vissza, mely szerint fogj öt, nagyon különböző szemléletű embert, zárd össze őket egy szobában, és nézd, ahogy egy nap leforgása alatt megbirkóznak egymással. Azóta, hogy Hughes elkészítette klasszikus tinivígjátékait, a filmkészítők folyamatosan azon fáradoznak, hogy megismételjék ezt a varázslatot. Az, hogy a film még 40 év után is jobb, mint szinte minden utána következő próbálkozás a műfajban, csak növeli a presztízsét évről évre.
A film megnézhető a SkyShowtine-on
A herceg menyasszonya (1987)
Szomorú, hogy a film rendezője, Rob Reiner tragikus halála kapcsán került újra a reflektorfénybe – noha talán sosem került ki onnan, mert örök hivatkozási pont és annyiak kedvence. Pedig a családi filmek elkerülhetetlen buktatója, hogy a fiatalabb nézők arra panaszkodnak, hogy a film „öregnek tűnik”. Előfordul az ilyen: az idő múlásával a filmtechnológia fejlődik, a divatirányzatok változnak, sőt, még a párbeszédek írásának és előadásának módja is fejlődik. A herceg menyasszonya nem ilyen film - talán a keretként szolgáló képsorok kivételével, amelyekben a nagyapa (Peter Falk) felolvas beteg unokájának. William Goldman forgatókönyvíró a klasszikus mesebeli alakokat és fordulatokat formálta át és állította a fejük tetejére, és egy olyan történetet alkotott, amely részben azért működik, mert mindannyian felismerjük a hercegnő, a gonosz herceg és az egyszeri parasztlegény alakját.
Eközben olyan fantasztikus mellékszereplőkre is jut idő, mint az apja halálát megbosszulni készülő Inigo Montoya (Mandy Patinkin), akinek sorai igazi, ezerszer idézett filmes klasszikussá váltak.
A film megnézhető az Apple TV-n
Nagymenők (1990)
Egy igazán jól elkészített kosztümös dráma esetében soha nem kell aggódnunk amiatt, hogy a képernyőn bármi is elavultnak tűnik, márpedig ez a film tűpontosan adja vissza az ábrázolt időszakot. A Nagymenők évtizedeket ölel fel Henry Hill (Ray Liotta) amerikai gengszter és társai életéből - nagyszerű jelmezekkel, menő autókkal és hihetetlen filmzenével, amelyben Donovantól a Rolling Stonesig mindenki szerepel. A film nagyszerű látványvilágán túl azonban ott van a merészség és újítás érzése, amely révén még Martin Scorsese rendező csodás életművének többi briliáns filmje közül is kiemelkedik. Scorsese mindig is újító rendezőként volt ismert: az energiáról, innovatív felvételeiről, színhasználatáról és a munkáról, amit a színészeivel végzett, de a Nagymenőkkel szintet lépett. Scorsese mindent felhasznál, amit a három évtizedes filmkészítés során tanult, és még ennél többet is vitt a vászonra. Tökéletes példa erre a film vége felé látható „Az utolsó nap, mint beavatott” jelenet. Ez a jelenetsor Henry szabadságának utolsó napját dokumentálja, lenyűgöző operatőri munkával, kreatív vágástechnikával és klasszikus zenei elemek keverékével, és még mindig felveszi a versenyt bármelyik filmmel, amelyet az idei vagy bármely más év Oscar-versenyében láthatunk.
A film megnézhető az Apple TV-n
Szemet szemért (1990)
Ha lecserélnénk a ruhákat és frissítenénk a szlenget, és talán még néhány apró részletet megváltoztatnánk, Spike Lee filmje ma is ugyanolyan – ha nem több – relevanciával bírna, mint harmincvalahány évvel ezelőtt. Valójában semmin sem kellene változtatni, csak lecserélni az 1990-es dátumot 2025-re, és újra eljátszhatnánk ezt a történetet.
Egy a történetet egy brooklyni környékről, amely a nyár legforróbb napján forrong a faji feszültségtől, és ami ebben a mikrokozmoszban lejátszódik, visszatükrözi azt, ami ma is része a közbeszédnek, szereplői mind olyanok, akikkel ma is összefuthatnánk. Mindez ma már nem csak az Egyesült Államokra érvényes: az egész világ faji és vallási feszültséggel néz szembe, ahol bármikor bármi megtörténhet – lásd a lövöldözést Ausztráliában - , és innen nézve a Szemet szemért nem csak megerősítette pozícióját, mint nyersen őszinte filmművészeti alkotás. Szomorú, de aktualitásából egy morzsányit sem veszített: ma is ugyanazokat a vitákat indítja el, és ugyanazt a botrányt szítja fel, mint bemutatásakor.
A film megnézhető az Apple TV-n
A szerelem hullámhosszán (1993)
A néhai Nora Ephron két romantikus filmet is forgatott a távszerelem témakörével kapcsolatban, és bár A szerelem hálójában sem veszített sokat a bájából, A szerelem hullámhosszán vitathatatlanul az, amely sokkal jobban öregedett. Ebben a történetben egy gyászoló özvegyember (Tom Hanks) és egy nő (Meg Ryan) között alakul ki meghitt kapcsolat, akiket egy fél kontinens választ el: rádiós műsorok és levelek kötik össze őket. Ma már közösségi médiát, azonnali üzenetküldést, videócsetet és társkereső weboldalakat használunk, de az elvek ugyanazok maradtak.
Egy olyan világban, ahol gyakran könnyű magányosnak érezni magunkat, még akkor is, ha emberek vesznek körül, bensőséges kapcsolatra vágyunk.
Amikor ez a kapcsolat megszakad a mellettünk álló emberekkel, máshol keresünk érintkezési pontot, és ha szerencsénk van, ez megtörténhet akár államokon, országokon és óceánokon átívelően is. A szerelem hullámhosszán több mint 30 évvel ezelőtt ragadta meg ezt a varázslatot, és ugyanez a varázslat ma is megtörténhet, egy olyan világban, amelyben a távkapcsolatok könnyebbek és természetesebbek, mint valaha.
A film megnézhető az Apple TV-n
8 érdekesség, amit talán nem is tudtál A szerelem hullámhosszán című filmről
Tom Hanks és Meg Ryan legsikeresebb közös filmje.
Tovább
Forrás: www.looper.com
