Ha egy klipnek története van, nem árt egy színész is hozzá, lehetőleg egy világsztár, mert az akkor is dob a produkción, ha csak rohangál fel és alá, de ismerjük ennek az ellenkezőjét is.
Tom Petty and the Heartbreakers: Into the Great Wide Open (1991) - Johnny Depp
Tom Petty a 90-es években még nagy szám volt, és ez az egyik legismertebb dala – talán pont Johnny Depp miatt. Egy fiatal vidéki srácot játszik, aki egy nap buszra száll, meg sem áll Hollywoodig. Itt becsajozik, megtanul gitározni, felfedezik, Eddie Rebel néven sztár lesz belőle, de a dicsőség a fejébe száll, és ez ugyebár baj. Mindezt Petty amolyan mesemondóként dalolja el nekünk, az egész olyan, mintha egy mesekönyvben szerepelne, és bár nem nagy szám a dolog, Depp mégis elemében van. A klipet Julien Temple (Abszolút kezdők) az Arizonai álmodozók forgatási szünetében készítette, a film bosnyák rendezője, Emir Kusturica ugyanis idegösszeroppanást kapott, és hirtelen mindenki ráért, beleértve Faye Dunawayt is, aki itt Eddie managerét alakítja, akit nem érdemes felbosszantani.
The Rolling Stones: Anybody Seen My Baby? (1997) - Angelina Jolie
Volt menőbb kezdő színésznő a 90-es években Angelina Jolie-nál? És van menőbb együttes a rockzene történetében, mint a Rolling Stones? Ugye, hogy nem? Valaki, mégpedig a menő kliprendező Samuel Bayer pedig gondolt egyet, és összerakta őket egy minimál sztorival, amiben a banda egy privát sztriptízklubban unatkozik, de megjelenik szőke parókában Angelina, kicsit vonaglik egyet, majd elszalad. Mick Jaggernek sem kell több, mint egy modoros sztriptíztáncos, és utánaszalad, de persze már nem tud úgy szaladni, mint Jolie. Aki végigvonaglik New York utcáin, és mi tagadás, tényleg gyönyörű. És miért olyan rövid a haja? Mert pont akkor forgatta a Kifutó a semmibe című életrajzi filmet Gia Carangi modellről, aki AIDS-ben halt meg, és a történet végén már nem volt haja. Jagger a forgatás végén ráhajtott Jolie-ra, aki állítólag kinevette, ám rossz nyelvek szerint rövid, de heves viszony lett a dologból.
Carly Rae Jepsen: I Really Like You (2015) - Tom Hanks
Tom Hanks nem az a rocksztár alkat, és nehéz elképzelni egy videoklipben - de pont ezért olyan meghökkentő, ha mégis elvállal egy ilyen szerepet. Jelen esetben a kanadai énekesnőnek,Carly Rae Jepsennek mondott igent, akivel véletlenül ismerkedtek meg: Hanks ugyanis régi ismerőse volt Carly Rae menedzserének, Scooter Braun, és ők ketten Braun esküvőjén találkoztak, ahol az énekesnő bedobta az ötletet, Hanks pedig annyira jó arc, hogy nem mondott nemet. A klipben azt látjuk, hogy felébred, nekiáll a napnak, elindul az utcán, miközben mindenkinek lelkesen köszön, beszáll egy taxiba és megérkezik egy forgatásra, ahol az énekesnő fogadja, majd kicsit táncolnak, és ott van Justin Bieber is, gondolom azért, mert ő is kanadai. Az egész kicsit olyan, mint a Bitter Sweet Symphony szimpatikus verziója a The Verve-től.
The Cranberries: Ridiculous Thoughts (1995) - Elijah Wood
Samuel Bayer nevével már találkoztunk – na ezt most nem ő rendezte, illetve részben igen. Bayer készített egy klipet az ír együttes No Need to Argue című albumáról kiollózott számhoz – ezen az albumon szerepelt a Zombie is -, amiben egy banda egy csomó cirkuszi szörnyszülött, majmok és mások előtt illegette magát, miközben a nagyon fiatal Elijah Wood egy elhagyott gyártelepen rohangál egy megafonnal vagy mivel. Az énekesnő, a nemrég elhunyt Dolores O'Riordan és társai csak nézték a klipet, és nem értették az egészet, sőt, utálták is. Elküldték Bayert, és fogták a saját koncertfelvételeiket az amerikai turnéjukról, abból vágtak össze valami használhatót, ami Freckles Flynn rendezői álnéven adtak ki aztán, de megtartották Woodot, mert szimpatikus volt nekik, pedig tényleg nincs semmi értelme annak, amit csinál – az egyik magyarázat alapján O'Riordan hangját igyekszik bemérni, de akkor miért olyan zaklatott?
Aerosmith: Jaded (2001) - Mila Kunis
Van olyan, hogy egy videoklip nagyon jól néz ki, de valójában semmi értelme, semmiről sem szól. Itt a koncepció az, hogy Mila Kunis egy elkényeztetett csaj – valami hasonlót jelent a cím -, akinek mindene megvan, luxusban él, de képtelen bármiféle érzelemre. Ehhez egy kellőképpen dekadens környezet kellett, amit Francis Lawrence rendező a Los Angeles Theater francia rokokó stílusú előterében vett fel, rengeteg felcicomázott statisztával, akik között több akrobata is van – Milának pedig szeme sem rebben. Csak akkor gördül le egy könnycsepp az arcán, amikor Steven Tyler megmutatja neki az utat, és egy erdőben találja magát, a romlatlan természet lágy ölén. Ami jókora közhely, de a klip így is elnyerte a Billboard magazin legjobb keményrock videoklipnek járó díját.
Gorillaz: Stylo (2010) - Bruce Willis
A Gorillaz animált klipjeivel mindig is élményszámba ment, de a hírességek inkább a közreműködők szoktak lenni, nem szereplők – jelen esetben a legendás Bobby Womack és a rapper Mos Def hangját hallhatjuk, de most kivételesen kapunk egy színészt is. A gonosz Bruce Willist, aki egy piros Chevrolet El Caminóban üldözi hőseinket. Murdoc, 2-D és Cyborg Noodle, akinek golyó ütötte lyuk van a fején, egy rozzant fekete Camaróban menekülnek, de egy rendőrautót is le kell rázniuk. Ám Willis nem akármilyen gonosz, egy sötét, rosszindulatú köd is kíséri útján - az android Noodle ennek köszönhetően fel is adja a szolgálatot –, és sikerül is a srácokat az útról a tengerbe szorítani, de amikor az autó a vízbe csapódik, átalakul egy cápa formájú tengeralattjáróvá. A klip sokat kölcsönzött a 2005-ös ausztrál horrorból, a Wolf Creekből, de jellegzetes Gorillaz kreálmány, fanyar, vicces és nagyon eredeti.
Justin Timberlake: What Goes Around...Comes Around (2009) - Scarlett Johansson
Van, amikor egy klipnek története van, és van, amikor egy klip már nem is klip, hanem kisfilm. Justin Timberlake konkrétan egy rövidfilmet csináltatott ehhez a slágeréhez, amit a már többször is említett Samuel Bayer rendezett, akinek első munkája a Smells Like Teen Spirit volt a Nirvanától még 1991-ben, a szöveget pedig Nick Cassavetes, aki már dolgozott Timberlake-kel az Alpha Dog című filmjükön. És persze van az énekes mellett egy főszereplő, Scarlett Johansson, aki luxusprosti, és akivel Justin egy bárban találkozik. A lány sokáig kéreti magát, majd beadja a derekát, hogy aztán pont a srác legjobb barátjával kezdjen kavarni. A végén Scarlett autóba pattan, hogy elmeneküljön, Justin utána, de a lány halálos balesetet szenved, pont úgy, mint Elizabeth Taylor az 1960-as Modern kaméliás hölgy című filmjében, ahonnan Bayer rengeteget kölcsönzött.
Fatboy Slim: Weapon of Choice (2001) - Christopher Walken
És íme, a videoklip, amiben tényleg tudnak használni egy színészt – igaz, elsősorban táncosként. Mert nyilván kevesen tudják, de Christopher Walken képzett táncos, a specialitása a szteptánc, és persze olyan arca van, amivel bármit ki tud fejezni. Tulajdonképpen maga Walken kereste meg Spike Jonze rendezőt, hogy egyszer vegye már fel, ahogy táncol, mire jött az ötlet, hogy együtt csinálhatnák az új Fatboy Slim klipet. Ami egyszerűen zseniális lett, ma is klasszikus darab, ahogy Walken egy hotel előterében táncolni kezd, majd egyre merészebb mozdulatokkal – nyilván egy hám és drótok segítségével - a levegőbe emelkedik. Amikor pedig kitáncolta magát, visszaül ugyanabba a fotelbe, és elbóbiskol. Jonze később újrajátszatta a klipet a szintén táncos képzettségű Margaret Qualley –vel egy parfüm hirdetésben, azt is érdemes megnézni.
Fiona Apple: Not About Love (2005) - Zach Galifianakis
Ha egy klipbe színészt keresnek, akkor rendszerint egy igazi sztárt, egy jóképű pasast vagy még inkább egy bombázó csajt választanak, itt azonban valami teljesen más történt. Mert ki akarná Zach Galifianikis torzonborz fejét és nagy pocakját a klipjébe? Hát Fiona Apple, aki onnan ismerte az ekkor még nagyjából ismeretlen színészt – a Másnaposok csak négy év múlva jelenik meg -, hogy ugyanazon a szórakozóhelyen, a Club Largóban szoktak fellépni. A klipet Galifianikis házában és annak környékén vették fel, ő és Apple egy folyton civakodó pár egy napját játsszák el, és a szöveget a színész tátogja el, nagyon viccesen, annyira, hogy látszik, hogy az énekesnő folyton elneveti magát. Sok munka nem volt benne, Michael Blieden rendező egy fél nap alatt lezavarta az egészet, de nagyon kedves darab – Galifianakis pedig még egy kicsit táncol is.
FIDLAR: Cocaine 2013 - Nick Offerman
A kaliforniai együttes sokáig csak arról volt híres, hogy nem nagyon volt olyan fellépésük, amit végigjátszottak volna, mert valaki mindig rájuk hívta a rendőrséget. Aztán jött Nick Offerman, akiből nem néznénk ki, de egy kultfigura, mert akkora arc. A Városfejlesztési osztály cinikus főnökeként megismert színész persze a szokásos módon került a klipbe: valaki ismerte valakinek a valakijét, ami Los Angelesben elengedhetetlen kelléke a sikernek. Jelen esetben az énekes-gitáros Elvis Kuehn szintén zenész édesapja ismerte Offerman feleségét, Megan Mullallyt, aki valamikor szintén zenélt, így jött létre a kapcsolat, a többi már videokliptörténelem. A botrányos klip alapötlete is Offermané, ő találta ki, hogy egy asztalosmester legyen, akit kirúg a főnöke, mire leissza magát, és egész Los Angelest körbehugyozza. A kisfilmhez csináltattak egy spéci műfütyit, amihez pumpát csatlakoztattak, és már mehetett is a móka, és ki gondolta volna, hogy ennyi poént lehet ráfűzni a pisilésre!
