Bár magával a címszereplővel semmi bajunk, sőt, bírjuk Dwayne Johnson fanyar humorát, a történet és a többi szereplő is annyira nélkülöz minden eredetiséget és ötletet, hogy az már fáj.
Egyre nehezebb újat mutatni a szuperhősfilmek jövedelmező piacán, ezért is a sok folytatás, és ezért kerültek megfilmesítésre a másodvonalbeli hősök is, ami azért kockázatos tud lenni, de eddig nagyrészt bejött a dolog. A Marvel oldaláról A galaxis őrzői nagyon szórakoztató lett, a Fekete Párduc saját közönségre találva lett iszonyú sikeres, a Doctor Strange már kevésbé volt izgalmas, míg a DC az Aquamannel és az infantilis, de nagy vicces Shazam!-mal tudott nagyot dobni. A legújabb képregényadaptáció, a Black Adam is egy, a be nem avatottak számára tök ismeretlen hőssel próbálkozik. Lássuk, mire képes az iszonyú erővel felruházott, fekete szerkóban folyton a föld felett lebegő hős, akinek a rendes neve amúgy Teth Adam - csak a legvégére lesz belőle Black Adam.
A hivatalos leírással ellentétben nem az ókori Egyiptomban, hanem egy még ősibb civilizációban indul történetünk, a kitalált, de leginkább Babilonra vagy Asszíriára hajazó Kandaqban járunk, amelynek uralkodója egész népét rabszolgasorba hajtotta egy ritka ásvány megszerzése érdekében, amely segítségével démonokat idézhetett volna meg. Csakhogy a varázslók, - köztük a Shazam!-ból ismert mérges tekintetű öregúr - egy hőst (Dwayne Johnson) küldenek ellene,
ám győzelme után a hős örök fogságba kerül.
Ami nem teljesen örök, mert ötezer évvel később kiszabadul. Egy fiatal tudósnő (Sarah Shahi) szabadítja ki földalatti börtönéből, aki az ellenállás tagja, merthogy Kandaqot újra idegen erők tartják megszállva, az Intergang nevű zsoldosszervezet. Na, itt már érződött, hogy olyan nagy munkát nem raktak a forgatókönyvbe.
Szóval valaki azt gondolta, hogy jó ötlet Intergangnek nevezni a zsoldosbagázst, akik egyébként a történet legfontosabb részeiből érthetetlen módon hiányoznak. Ők az eternium nevű ásvány miatt vannak itt, ami tisztára olyan, mint a wakandai vibránium a Fekete Párducból, de olyan nagyon nem magyarázzák túl a dolgot, a lényeg, hogy fegyverek is készülnek belőle, meg
egy korona, ami nem kerülhet rossz kezekbe
– naná, hogy rossz kezekbe kerül. És megjelenik Teth Adam, atomjaira zúzva több tucat zsoldost, mire az Igazság Társasága – hát nem tök úgy hangzik, mint az Igazság Ligája? – vezetői úgy döntenek, hogy ártalmatlanná kell őt tenni. El is indul pár törvénykövető second hand hős egy nagy űrhajórepülőn, hogy ártalmatlanná tegyék Adamet, de olyan mindegyikük, hogy az már szánalmas.
Itt aztán tényleg mindenkit egy képregényturkálóban szedtek össze. Dr. Sors (Pierce Brosnan) ugyebár itt Doctor Strange olcsó verziója, a Sólyomember (Aldis Hodge) kinézete a Marvel Sólyomjának Kínában gyártott verziója, a méretváltó Atomzúzó (Noah Centineo ) a Hangya és Hulk enyhén fogyatékos törvénytelen gyermeként jelenik, a Ciklont (Quintessa Swindell) talán nem is kell magyaráznom, de a karakterben ott van az okostojás Suri hercegnő is a Fekete Párducból. A gyengébbek kedvéért, a karakterek filmbeli megvalósításáról beszélek - ráadásul a képregények világában is előfordulnak koppintások és olcsó másolatok, oda és vissza, van olyan, ma ismertebb figura is, aki utánérzésként kezdte pályafutását. Vagyis ők indulnak Teth Adam ellen, akinek van egy kis barátja, Amon (Bodhi Sabongui), aki meg olyan, mint a srác a Shazam!-ból, csak sokkal idegesítőbb. Szóval Adam és az Igazság Szakszervezete egymással csatázva szétverik a várost – nem világos, hogy akkor a főváros neve Kandaq vagy az országé -, miközben a háttérben egy gonosz erő csak megszerzi azt a fránya koronát, és a legvégére megkezdődik egy kínosan béna CGI csata.
A Black Adam legnagyobb paradoxonja, hogy a története annyira bugyuta és egyszerű, karakterei annyira egydimenziósak és kidolgozatlanok, mintha az egészet 8 éveseknek szánták volna, a benne lévő, néha tényleg elég kemény erőszak miatt viszont 16-os korhatárral megy a mozikban. Csupán két dolog működik ebben az alulírt, trehányan összerakott filmben: maga Teth Adam a saját, egyébként jól megírt háttérsztorijával – szerintem Johnson erre felvett egy külön forgatókönyvírót, biztos, ami biztos - és azzal, hogy ő egy valóban erőszakos karakter. A legviccesebb párbeszédek arról szólnak, hogy ő bizony szeret ölni, ne akarja erről senki lebeszélni. A másik dolog Pierce Brosnan. Bár Dr. Sors karakterében az égvilágon semmi eredeti nincsen, a máskor sokszor modoros Brosnan most magabiztosan uralja a terepet, vicces, elegáns. Igaz, nincs túl nehéz dolga, mert itt ő az egyetlen profi színész, a többiek vagy kezdők csinos pofival, de képzettség nélkül, vagy egy expankrátor, aki soha semmilyen körülmények között nem vállal nagyobb kihívást, esetleg kockázatot rejtő feladatot.
Dwayne Johnson Hollywood biztonsági játékosa, és ezt most is bizonyítja.
Merthogy a masszív marketinggel megtolt popcorn filmet nyilván sokan nézik meg, ha elegen, akkor folytatást is kap, az egész ugyan gyenge, de nem tapos senkinek a sarkára, nem sért meg senkit,
olyan kólával, popcornnal „egynek jó” kategória.
Dwayne Johnson rengeteget keres vele, szuperhős lett, és még arról is gondoskodott, hogy az igazán jó dumák neki jussanak. Ő nem jön ki rosszul belőle, ahogy Brosnan sem, a többiek jó eséllyel igen, beleértve Jaume Collet-Serra rendezőt (Ismeretlen férfi, Non-stop, Dzsungeltúra) is, igaz, ő sosem volt egy nagy spíler.
Értékelés: 6/10
