Tavaly mutatták be külföldön, hozzánk csak idén jutott el Mark Anthony Green filmje, az Opus, ami a pszichológiai thrillerek, a szatírák és a zenés filmek keverékeként akar állítani valamit korunk popkultúrájáról és újságíróiról, de elsősorban a kettő viszonyáról. Ha láttad a 2022-es A menü című filmet (főszerepben Ralph Fiennes és Anya Taylor-Joy – ha így jobban beugrik), ismerős lehet az alapfelállás: egy híresség meghív pár kiválasztottat egy különleges eseményre, majd egyre gyanúsabb lesz, hogy itt valami nagyobb terv, valami gonosz turpisság húzódik a háttérben. A híresség ezúttal a John Malkovich által alakított popsztár, Alfred Moretti, az esemény pedig egy különleges lemezbemutató.

A helyzet az, hogy Moretti, aki igazi ikonná vált, tizenkilenc toplistás album után teljesen eltűnt, senki sem tudja, mi van vele, mígnem egyszer csak néhány sajtómunkás és influencer kap egy különleges ajándékkosarat, benne egy meghívóval, ami a Caesar's Request című új stúdióalbum bemutatására szól: a meghívottak hallgathatják meg először, mielőtt a széles közönség elé tárják. Ilyen csomagot kap a történet főszereplője, Ariel Ecton (Ayo Edebiri) is, a feltörekvő újságíró, akit folyton csicskáztat a főnöke, és lenyúlja az ötleteit. A főni, Stan Sullivan (Murray Bartlett) is meghívást kap, és persze arra használja Arielt, hogy jegyzeteljen helyette, hogy majd ő annak alapján megírja a szenzációs cikket. Szóval nem szimpi ez a pasi: olyan főszerkesztő, aki nem felfedezi, hanem kihasználja a tehetségeket. Pedig Ariel számára nagy lehetőség lenne ez a cikk, legalábbis a saját meglátása szerint:

Első lépés. Írj híres emberekről, mert ők alapból lenyűgözőek. Most éppen ott tartok. Második lépés. Az emberek engem találnak lenyűgözőnek, mert lenyűgöző emberekről írok. Aztán harmadik: Fogom a hírnevet, és arra használom, hogy azt írjak, amit akarok. De mi a végső célja mindennek? Mi a lényeg? Könyvet írni. Könyveket, többes számban. És megmutatni az embereknek, hogy, nem is tudom, hogy kurva jó író vagyok. Megmutatni nekik, mit gondolok, mit érzek, mit szeretek, mit gyűlölök.”

– fejti ki korábban az elméletét, amivel azért lehetne vitatkozni. Ám ő az egyetlen a szedett-vedett, szánalmas társaságban, aki kezdettől fogva látja, hogy itt valami nem stimmel.

Moretti egy hatalmas birtokon él, ahol mindenki ugyanolyan kék színű ruhát visel, kivéve ő. Az egésznek van valami szekta-jellege, pláne, hogy a popsztárt úgy rajongják körül, mint egy szektavezért. Aztán elkezdenek eltünedezni az újságírók, de még így sem fog senki gyanút, közben pedig Ariel a Levelistákról szeretne cikket írni, de a főszerkesztő nem engedi, szerinte elég az album, hiszen ezért jöttek. Levelistáknak nevezik magukat a Morettit körülvevő emberek, és minél inkább kikristályosodik ez a kultusz, annál inkább az az érzésünk nekünk is, hogy ez az egész egy szekta, és Morettinek valami nagyobb terve van a meghívottakkal, mint hogy pusztán lejátssza nekik az új lemezét. Így haladunk előre, egészen a megdöbbentő végkifejletig, ám hiába érdekes az alapvetés, az Opus egy felemás film lett.

A hangulata egészt jól indul, és bár végig nyugtalanító, nem elég furcsa és ijesztő ahhoz, hogy félelmetes legyen. Hiányzik belőle az igazi merészség, hogy mi is azt érezzük, amit Ariel, akit kezdeteben csak zavarnak bizonyos dolgok, aztán már egyenesen rettegni kezd – ellentétben a kollégáival, akik nem látnak tovább annál, hogy de jó buli itt héderelni, és majd összedobni róla egy dicsőítő cikket. Igazából az egészet John Malkovich menti meg, a többi szereplő harmatgyenge és kidolgozatlan. Malkovich jó érzékkel hozza az egyszerre arrogáns és para sztárt, aki váratlan performanszokat ad elő, joviális mosolyával a bőrünk alá kúszik, és úgy siklik a meghívottak közt, mint egy áldozatát kereső kígyó. Arról nem is beszélve, hogy tényleg hallhatunk pár dalt Morettitől, Malkovich előadásában. Bár az Opus érezhetően a kritikai újságírásról, illetve annak hiányáról akar mondani valamit, igazán nem mer a mélyére menni a témának, és állításai csak lógnak a levegőben. A végső csavar némiképp menti a helyzetet, de annyira nem, hogy maradandó élménnyé tegye a filmet.

Az Opus megtekinthető a SkyShowtime kínálatában.

xx

10 dolog, amit nem tudtál John Malkovichról

A Veszedelmes viszonyok és a Con Air – A fegyencjárat sztárja tipikusan az a színész, akinek inkább a pályáját követjük, és a magánéletéről nem tudunk szinte semmit. Most 70. születésnapja alkalmából orvosoljuk ezt a hibát!

Tovább

Itt állítsa be, hogy a Port az elsők között legyen a Google-találatokban!