Az új Chuckie-film sok szempontból hű maradt a gyilokbaba eredeti szériájához, sőt, egy jó kis retró érzést is hoz, de képes hozzátenni az elvetemült játékszer karakteréhez, és nem is keveset.
Hogy szükség van-e az olyan régi nagy kedvenc horrorklasszikusok újrafeldolgozására, mint az AZ, a Kedvencek temetője vagy éppen a Gyerekjáték? Hát hogy az ördögbe lenne szükség, azon túl, hogy valakiknek szükséges sok pénzt keresnie, valakiknek pedig nagyon jól jön egy kis munka – nem véletlenül szokás mostanság kiírni a film végén, hogy az adott produkció hány embert foglalkoztatott. Persze rég hozzászoktunk a remake-ekhez, sőt, több generáció is felnőtt, akiket jó eséllyel nem is nagyon érdekel az eredeti, szóval, ha tisztességesen sikerül az újrázott és/vagy újragondolt verzió, akkor miért is ne? Az új Gyerekjáték pedig abszolút tisztességesen készült, és sokban más, mint az eredeti.
A hat folytatást megélt Gyerekjáték (1988) abszolút kedvenc a horrorrajongók között, és azon kevés széria közé tartozik, ami nem halványult el a későbbi részek után. Sokan nem is örültek, amikor bejelentették a remake elkészítését, az eredeti filmek készítői és szereplői pedig azonnal riadtan tették fel a kezüket, hogy nekik aztán biztos nem lesz hozzá közük, ami rendszerint nem jó jel, de a legjobb meglepetés a kellemes meglepetés, és a norvég Lars Klevberg (Polaroid) készítette új Gyerekjáték egyrészt meglepően szórakoztat, másrészt nem másolja szolgaian az 1988-as filmet. Például nem egy kivégzett sorozatgyilkos lelke költözik bele a Chucky babába, hanem a robotika alapszabálya mond csődöt.
A nagy bölcs Isaac Asimov által felállított törvény így szól: robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, és a filmbeli játék egy intelligens robot, aki/ami egyrészt gyerekjáték, másrészt alkalmas mindenfajta háztartási feladatra, illetve a vele egy rendszerben lévő más „berendezése” irányítására. Amit speciel a film csak részben jár körül és használ fel, de mindegy is, mert ez a Chucky gyárilag selejtes, bár nem véletlenül az. Ami nem jelenti azt, hogy ne lenne feltétlenül hű gazdájához, Andyhez, aki édesanyjával most költözött új otthonukba. Merthogy minden horrorfilm úgy kezdődik, hogy az egyedülálló anyuka új, kissé lerobbant (bér)házba költözik, ahol különös dolgok kezdenek történni. És a különös dolgokat ezúttal Chucky okozza, aki egyrészt szó szerint veszi feladatait, másrészt akiről egyszerűen lehetetlen feltételezni, hogy bármilyen épeszű gyártó valaha is a piacra dobná. És akinek az eredeti hangját nem más adta, mint Mark Hamill.
Merthogy Klevberg megtartotta a vészjósló játékbaba külsejét, csak egy kicsit öregített rajta, ahogy Andy karaktere is picit érettebb, mint a hatéves eredeti. Maradt a kellemesen retró csíkos pulcsi, a kantáros farmernadrág és a lenőtt, csapzott vörös hajzat, és ez tök jó. Mert ez a lényeg, hogy ilyen babát SENKI nem venne meg – itt az a poén, hogy egy év után kifutó modell, mert jön a 0.2-es széria! -, és szegény önmagában is elbaltázott darab, és aki tulajdonképpen csak jót akar. A gazdájának, aztán inkább magának, és bár a kettő közötti átmenet nem zökkenőmentes és teljesen logikus, ahogy a legvégén a „gépek lázadása” sincs igazán átgondolva és kidolgozva. És mint sztori az új Gyerekjáték leginkább közepes, a hangulat és az arcok viszont jól működnek.
Merthogy az új film helyenként kifejezetten morbid, és ez nagyon jót tesz neki, ahogy az is jó, hogy nincs benne sok finomkodás. Jó Aubrey Plaza is anyaként, és jó az is, hogy a színésznő végre nem egy cinikus ribit alakít, ami eleinte jól állt neki, de már simára koptatta a figurát. Persze nem ő a főhős, hanem a fiát játszó, fiatal kora ellenére már veteránnak számító Gabriel Bateman, aki már 2012 óta tolja az ipart, vagyis jó eséllyel még pelenkában játszotta első szerepét. És nagyon jó a srác, érdemes rá figyelni, tudunk érte izgulni, lesz belőle valaki. És jó Chucky is, aki nem CGI teremtmény, valódi robotbaba, akit egy kis gép működtet, tegyük hozzá, remekül, és nem csak jó a megvalósítása, jó karakter lett belőle, és egy horrorfilm gonoszánál azért ez elég fontos szempont.
Értékelés: 7/10
