Vaskereszt (1977) – Amikor nem a fejeddel gondolkodsz

Sam Peckinpah (Vad banda, Szalmakutyák, A szökés) filmje a keleti fronton játszódik, amikor már tudni lehet, hogy a németek nem tudják megnyerni a háborút, hőse pedig az első vonalban szolgálatot teljesítő, feladatát remekül végző, ám a nácikat gyűlölő veterán Steiner őrmester (James Coburn). Aki harcedzett szakaszával a legveszélyesebb  feladatokat is vállalja, és a leghajmeresztőbb helyzetekből is kivágja magát. Szüksége is van minden tapasztalatára, mert új felettest kap: Stranksy százados (Maximilian Schell) bármire képes, hogy megszerezze a dicsőséges Vaskereszt kitüntetést – és ezért bárkit hajlandó feláldozni. Például Steinert és szakaszát, akik miatta rekednek a szovjet vonalak mögött, ahol egy farmra bukkannak teli katonanőkkel. Zoll, az egység egyetlen hithű nácija az egyik lányt a pajtába vonszolja, hogy megerőszakolja,

de a nő megcsonkítja Zollt.

Az undorodó Steiner nem csak magára hagyja a vérző ágyékát szorongató férfit, de beengedi hozzá az orosz nőket, akik bevégzik a munkát. Zollt nem sajnáljuk, de az egység ostoba és felesleges módon veszítette el egyik tagját.

A híd túl messze van (1977) – Hiába kockáztatta az életét

A kockázatos, és végül kudarcot valló hadművelet során angol ejtőernyősök Roy Urquhart (Sir Sean Connery) egy hídfőállást védenek a német túlerő ellen, és kezdenek kifogyni mindenből, de főleg lőszerből. Erre van persze a légi utánpótlás, de a számos jelzést kitévő brit katonák legnagyobb frusztrációjára, a szállító repülőgépek rossz helyen dobják le az ejtőernyőre függesztett konténereket. Gyakorlatilag mind a németek által uralt területen ér földet, de amikor az egyik konténer elérhetőnek látszó közelségben landol, az egyik katona odasprintel, hogy megszerezze. Sikerül leszednie az ejtőernyőt és a konténer merevítőjét, de amikor a vállára kapja a nehéz fémhengert és elindul,

eltalálja egy német mesterlövész golyója.

Amikor a test a földre zuhan, szétnyílik a konténer, és kiderül, hogy vörös beretek vannak benne - hátha pont sapkára van szüksége a harcolóknak. A film Cornelius Ryan dokumentumregénye alapján készült, amelyből kiderül, az eset megtörtént, de a katona túlélte a kalandot, csak iszonyú dühös lett.

A szakasz (1986) – A gyávaság nem kifizetődő

A már befutott forgatókönyvírónak számító Oliver Stone rendezői bemutatkozásában saját vietnámi háborús élményeit mesélte el, alteregója a háborúba önkéntesként jelentkező Chris Taylor (Charlie Sheen). Aki akkor néz a legnagyobb próbatétel elé, amikor újév éjszakáján az észak-vietnámiak lerohanják egysége táborát. Bajtársai közül kettő, két, korábban vietnámi civilekkel kegyetlenkedő katona, Bunny (Kevin Dillon ) és Junior (Reggie Johnson) egy lőálláson osztoznak, de míg az előbbi bátran harcol, az utóbbi

a rókalyuk alján húzza meg magát, majd menekülőre fogja.

Ahogy rémülten rohan, egy fának ütközik és elájul. Akciója megzavarja Bunny-t, akit így lelő egy ellenséges katona, majd egy másik a magához térő Juniort nyársalja fel szuronyával – ha maradt volna és harcol, akár életben is maradhatott volna.

Az őrület határán (1998) – A kézigránát

Terrence Malick filmje a Guadalcanal szigetéért vívott csatát tulajdonképpen csak ürügyként használta fel. Ő ugyanis elsősorban arra koncentrált, hogy megmutassa azt az elképesztő kontrasztot, ami a paradicsomi szépségű, buja növényzetű sziget és a háború pokla között feszül. Csodásan megkomponált képeken láthatjuk az idillt, amit a harcok szétdúlnak, tanúi lehetünk a szeretteik után vágyódó katonák ábrándozásainak, és persze belekóstolhatunk magába az ütközetbe. A magas, hullámzó elefántfűben előrenyomuló, majd a láthatatlan ellenség tüzében összerogyó amerikai katonák képe kísérteties, ugyanakkor

Malick hajlandó olyasmit is megmutatni, amit a legtöbb amerikai háborús film messze elkerül.

Az amerikaiak azért indítanak frontális támadásokat, iszonyú veszteségeket szenvedve, mert az ezredesük előléptetést szeretne, látjuk, hogyan roppannak össze veterán katonák, és azt is, amikor a tapasztalt őrmesterrel (Woody Harrelson) véletlen saját, rosszul kibiztosított  kézigránátja végez.

Ryan közlegény megmentése (1998) – A tapadó bomba önveszélyes

A Ryan közlegény (Matt Damon) megmentésére érkező, Miller százados (Tom Hanks) vezette rangerek egy stratégiai fekvésű francia kisvárosért folyó ütközet közepén találják magukat. Nekik és a könnyű fegyverzetű ejtőernyősöknek improvizálni kell a tankokkal és önjáró lövegekkel támadó németekkel szemben, és ennek része a „tapadó bomba”, ami nem más, mint egy gépzsírral bekent zokniba töltött TNT, amibe egy kanócot dugnak, azt meggyújtva robban.

Csakhogy az első amerikai, aki ezzel próbálkozik, nem figyel a kanócra, és a bomba pont azelőtt robban fel, hogy a lánctalpra ragasztaná, darabokra szaggatva őt, de a tank sértetlen marad. Két másik bajtársa már ügyesebb, leszakad a lánctalp, majd az ejtőernyősök kilövik a tank személyzetét…

Levelek Ivo Dzsimáról (2006) – Shimizu közlegény kivégzése

Az apró vulkanikus szigetért, Ivo Dzsimáért vívott csata azért számított mérföldkőnek, mert az amerikaiak közel jártak Japánhoz, és innen repülőgépeik már az anyaországot bombázhatták. A sziget védelmével a világlátott, művelt Kuribayashi tábornokot (Ken Watanabe) bízzák meg, akinek nemcsak az ellenséggel, de saját fanatikus, embereik életét feleslegesen eldobó tisztjeivel is meg kell küzdenie, miközben tudja, hogy semmi esélye a győzelemre. Bár a legtöbb katona hajlandó feláldozni az életét, Shimizu közlegény (Ryo Kase) élni akar, és

hatalmas kockázatot vállalva egy éjszaka dezertál

– a társát le is lövi egy japán hadnagy -, hogy megadja magát az amerikaiaknak. Csakhogy az amerikai egység éppen továbbvonul, ezért két közlegényt bíznak meg Shimizu és egy másik fogoly őrzésével, de az egyikük úgy dönt, túl kockázatos ott maradni, azért lelövi a két fegyvertelen japánt. Japán katonák felfedezik a még mindig a fehér zászlót szorongató holttestet, és megfogadják, hogy soha nem adják meg magukat.

Bőrnyakúak (2005) – Kiképzési baleset

Az első iraki háború, vagyis az Öbölháború a későbbi megszálláshoz képest sétagalopp volt, a koalíciós erők előbb lebombázták a Kuwaitot elfoglaló iraki erőket, majd páncélos egységeik lerohanták azt, ami megmaradt. A győzelem olyan gyors volt, hogy az odaszállított katonák egy részére nem is volt szükség. Közéjük tartozott a mesterlövész Anthony Swofford is, aki annyit azért látott, hogy élményeiből könyvet írjon, a könyvet pedig nem más filmesítette meg mint Sam Mendes (Amerikai szépség, A kárhozat útja). Hőse (Jake Gyllenhaal) és egysége átszelik a sivatagot,

de az első halálesetet mégsem harc közben szenvedik el.

Kiképzés során a szögesdrótakadályok alatti mászás közben éles lőszerrel tüzelnek a kúszó katonák feje felett, hogy egy valódi harchelyzetet szimuláljanak és felébresszék a túlélőösztönt. Csakhogy az egyik fáradt fiatal újonc váratlanul felkapja a fejét, és egy golyó annak rendje és módja szerint eltalálja. Őrmesterük (Jamie Foxx) érthető frusztrálságában még le is hordja a szögesdróton csüngő holtestet: „Ha hallgattál volna rám, még k***ra életben lennél, te ostoba f*sz!” És igaza is van.

1917 (2019) – Blake őrvezető halála

Sam Mendes filmjében két közkatona indul egy különleges küldetésre: egy üzenetet kell eljuttatniuk a német vonalak mögé egy támadásra készülő brit zászlóaljnak, hogy ne sétáljanak bele egy csapdába. Ráadásul az egyik küldönc, Blake őrvezető (Dean-Charles Chapman) fivére is az érintett egységnél szolgál, azt gondolhatnánk, ő biztosan megéli, hogy célba ér az üzenet. A két katona egy elhagyott tanyát vizsgál át, amikor légi csata bontakozik ki a fejük felett: két brit vadászrepülő támad egy németre, ami aztán találatot kapva pont a közelükben zuhan le, ők pedig kimentik a lángoló roncsból a pilótát. Schofield őrvezető (George MacKay) elszalad vízért, majd hátrafordulva

azt látja, hogy a német gyomron szúrja társát.

Bár Schofield azonnal két golyót ereszt a fritzbe, Blake borzalmas kínok között hal meg: az ölte meg teljesen értelmetlen módon, akinek pár másodperccel korábban mentették meg az életét.