Nem tréfadolog: a világ egyik legjobb fej színésze szarnak állt.
Iszonyú nagy baromságnak, mi több, az ötlettelenség netovábbjának tűnik, hogy animációs filmet készítenek az emojikból. A történet szerint a hangulatjelek egy okostelefon belsejében, nevezetesen Textopolisban élnek, és kis életük azzal telik, hogy arra várnak, hogy a telefon tulajdonosa kiválassza őket egy-egy üzenetükhöz. A főszereplő Gene, azaz a “meh” kifejezése, ami elég összetett érzés, így néhány haverjával nekiindul, és applikációról applikációra vándorolva megpróbálja átírni a saját kódját, hogy egyértelmű hangulatjel lehessen, és többször használják. Mondjuk így belegondolva, ez nem is hangzik olyan rosszul, olyan, mint az Agymanók egy telefonban.
Mindenesetre általános közutálat övezi magát az ötletet is, akár azt is mondhatnánk, hogy a "meh" főszereplésével készülő filmre egy marha nagy "meh" a reakció. Az alkotók személye sem túl biztató: Tony Leondis eddig direct-to-DVD folytatásokat készített közepesen ismert (bár attól még kiváló) Disney rajzfilmekhez, illetve az Igor című animációs filmet, amit szintén alig ismernek, pedig egészen szórakoztató, Tim Burton filmjeihez hasonló látványvilággal és Patrick Doyle (Sok hűhó semmiért, Thor, Harry Potter és a Tűz Serlege) nagyszerű zenéjével. A szerény tévés szakmai múlttal rendelkező írók mellett csupán Mike White-ban, a Rocksuli írójában reménykedhetünk.
December végén kijött egy előzetes a filmhez, és a szemfülesebbek felismerhetik, hogy a népszerű szar hangja maga Sir Patrick Stewart! Bár fene tudja, ezzel lehet, csak a film színvonalára utal - tréfából.
Egyébként érdemes a színész Twitter-profilját böngészni, mert nagyon vicces vicces képeket posztol magáról, és országos cimborájáról, a szintén szőr Ian McKellenről.
