Minden ott van, ami kell, Jézus a liftben, rénszarvas a klotyóban és seggek a fénymásolón, de a nagy céges ereszd el a hajamból végül semmi sem sül ki.
Kinek ajánljuk? Olyan irodai dolgozóknak, akiknek roppant alacsony az ingerküszöbük és persze azoknak, akik még mindig haragszanak Brad Pittre, amiért otthagyta Jennifer Anistont.
Egy céges bulin bármi megeshet, és ez nem feltétlenül jó dolog. Láttam büszke apukákat, akik a héten még újszülött kislányuk fotóját mutogatták, testes titkárnőkre mászni, ismerem a sztorit az értékesítőről, aki a vidéki szálloda szőnyegére szart, mert az milyen jó buli, és még folytathatnánk, mert az ingyen pia és a kieresztett feszültség mindenkire furcsa hatással van. És ez jó alapanyag egy igazi belemenős tapló vígjátékhoz, ebből lehet dolgozni, gondoltam én, és a stáblista is ígéretes volt.
Jennifer Aniston kellemes meglepetés volt a Förtelmes főnökökben, gondoltam hozza majd ugyanazt, amit ott, Jason Bateman lesz megint a kedves, de tutyimutyi középvezető, aki az utolsó hat percre szedi magát össze, Olivia Munn meg a jócsaj, akivel összejön, a kedves mamlasz T.J. Miller pedig jól bekavar mindenkinek.
És be is jött a felállás, tényleg mindenki ezt hozza a chicagói IT cégnél, ahol Miller az ügyvivő, de a munkát Bateman végzi, az igazi főnök pedig Aniston, aki rideg, leépítést és elbocsátásokat szeretne. Az utolsó remény a cég számára egy nagyobb megrendelés, és a terv az, hogy meghívják az érintett beszerzőt egy nagy karácsonyi partyra az irodaházukba, minden mindegy alapon.
Aztán bekavar egy bérelt kurva, annak a stricije, aki különben szintén csaj, és a véletlenül a levegőbe juttatott nagyobb mennyiségű kokain. Hol itt a baj, kérdezheted, kedves olvasó, hiszen ebből nagyon vicces dolgok sülhetnek ki? Hát nem sülnek, és én sem értem, miért. Tényleg minden ott volt, még Kate McKinnon is, az egyetlen jó dolog a női Szellemirtókból, mint a hibbant HR-es, de rajta sem lehet nevetni, pedig isten a tanúm, próbálkozott.
A Hivatali karácsony alapja egy Saturday Night Live szkeccs volt – ez ugyebár Amerika legjobb vicces műsora -, és ez jó ajánlás, a szereplőgárdával sincs gond, bár Olivia Munnak nem igazán vagyok hajlandó elhinni, hogy programozó. Nemcsak azért, mert túl csinos ehhez, hanem mert nincs kétliteres kólás palack és üres pizzás doboz az asztalán, de az egész cég hiteltelen.
Senkit sem látunk dolgozni, minden munkatárs ellenszenves és követelőző, vagyis egyáltalán nem bánnánk, ha csődbe mennének, ahogy arra esély is van. Itt nincs kiért izgulni, pedig ez még egy vígjátékban is fontos, de ez csak a bajok eleje. A Will Speck és Josh Gordon rendezőpárosnak se arány-, se ritmusérzéke nincsen, ami még fontosabb lenne, a készülő bulit felesleges jelenetekkel akasztják meg, gyakran otthagyják, karaktereikkel nem törődnek, így mi sem törődünk velük.
Valamikor a 38. perc táján nevettem fel először egy tényleg jó poénon, amikor egy Jézusnak öltözött alak beszállt a liftbe az egyik főszereplővel, de lehet, hogy egy jobb filmben egy ilyen részre fel sem kaptam volna a fejem, a tojáslikőrös poén pedig kifejezetten bántó volt. Egy percig sem lett volna gondom a tapló viccekkel, ha azokat jó helyen, jó időben sütik el, és azokat a színészeket, akik különben kifejezetten szeretek, most többnyire untam. Az egészből legfeljebb Jennifer Aniston jött ki jól, aki egy kicsit tökös és belemenős lehetett – amilyennek a filmnek kellett volna lennie.
Értékelés: 5/10
