Mégis hogy történhetett meg minden idők legnagyobb Oscar-tévedése, amivel elég sok embert sikerült - akaratlanul is - megalázni? Ezt próbáltuk felgöngyölíteni.
Arról már bizonyára mindenki értesült, hogy mekkora hiba csúszott be az idei Oscar-díjátadón: először nem a Holdfényt, hanem a Kaliforniai álmot hirdették ki, mint az éve legjobb filmje. A "mindenidők" és a "sohasemvoltok" között azonban viszonylag kevés szó esik arról, hogy a minden bizonnyal ezer oldalról bebiztosított eseményen mégis hogyan történhetett meg a korábban elképzelhetetlennek hitt jelenet: hogyan fordulhatott elő, hogy Faye Dunaway és Warren Beatty nem a megfelelő kártyát kapták, ami miatt egy pár percig a Kaliforniai álom készítői és persze a sok millió néző azt hihette, hogy a filmmusical kapta a legjobb filmnek járó Oscar-díjat.
Így történt időrendben: a legutolsó, de legfontosabb kategória, a legjobb film díjának bejelentését Faye Dunaway-re és Warren Beatty-re bízták. Beatty kinyitotta a kezébe nyomott borítékot, majd pár másodpercig hezitált. Ekkor jött a képbe Faye Dunaway, türelmetlenkedett egy picit, majd a papíron szereplő film címét ukmukfuk beolvasta. Ezen pedig a Kaliforniai álom állt. Az egyetlen bökkenő az volt, hogy Beatty kezébe tévedésből egy korábbi díj kártyáját adták, amely Emma Stone Oscar-díját hirdette ki, mint a legjobb női főszereplő. (Az is megérne egy cikket, hogy Beatty, aki - láthatóan nem tud mit kezdeni a helyzettel, - hogyan tolja át a felelősséget Dunaway-re, mondván én ezt rohadtul nem értem, de mindegy, ha már így siettet, vigye el a balhét a nő.)
Későn kapcsolt az Oscar-stáb is, már javában a színpadon voltak a Kaliforniai álom készítői, sőt már a köszönőbeszédeket mondták a film producerei, amikor szóltak nekik, hogy ácsi. Ezután Jordan Horowitz, a Kaliforniai álom producere mondta el a mikrofonba, hogy tévedés történt, és az igazi nyertes a Holdfény című film. És hogy ez nem vicc. Innen szó szerinti fordításban folytatjuk:
Jimmy Kimmel, az est házigazdája: Srácok, nagyon sajnálatos, ami történt. Személy szerint Steve Harvey-t hibáztatom. Mindenesetre szeretnélek látni, ahogy Oscar-díjat kapsz. Miért nem oszthatunk ki egy csomót belőle? (Steve Harvey a 2015-ös Miss Universe döntőjén követett el egy hasonló hibát, Miss Colombiát nevezte meg győztesnek, pedig az igazi nyertes Miss Philippines volt - a szerk.)
Horowitz: Büszke vagyok, hogy átadhatom a díjat barátaimnak, a Holdfény stábjának.
Kimmel: Ez kedves tőled. Ez...
Warren Beatty: Hello. Hello. Én csak azt akartam...
Kimmel: Warren, mit tettél?!
Beatty: El akarom mondani, mi történt. Kinyitottam a borítékot, amiben az állt: Emma Stone, Kaliforniai álom. Ezért nétem Faye-re olyan sokáig, aztán rád. Nem akartam vicceskedni.
Kimmel: Hát, pedig vicces voltál.
Beatty: Nagyon köszönöm, nagyon köszönöm! A Holdfény lett a legjobb film.
Az latimes.com írt arról, hogyan zajlik a gála előtti folyamat, melynek során borítékokba rendezik a nyertesek neveit: egy titkos helyen összesítik a szavazatokat, majd két kártya készül a nyertesek nevével, amelyeket egy-egy borítékba raknak. A két azonos boríték a színpad két szélén lévő stábtagnál, Brian Cullinannél és Martha Ruiznál van egy-egy a nevükkel ellátott aktatáskában, így vagy az egyik, vagy a másik oldalról gyorsan oda tud kerülni a kártya az aktuális „felolvasó” kezébe, aki kihirdeti a kategória nyertesét. Ez egyrészt biztonsági szempontokat is szolgál, másrészt a show gördülékeny menetét is biztosítja.
Cullinan és Ruiz egyébként a PwC (PricewaterhouseCoopers) nevű könyvvizsgáló cég emberei, ez a társaság felel a szavazatok összeszámolásáért már 1936 óta. (Az Oscar-díjátadó előtt több cikk foglalkozott Brian Cullinannal és Martha Ruizzal , mint a két emberrel, akik már a gála előtt tudják, kik lesznek a nyertesek.) A díjkiosztó végén mindkettejüknek kb. a fele boríték megmarad. A megmaradt üres borítékokat és kártyákat egy másik - meg nem nevezett helyre – viszik át. A ceremónia végén a felhasználatlan kártyákat és borítékokat iratmegsemmisítőn ledarálják.
Ami a gálán történt, egyike volt a legmeglepőbb fordulatnak az Oscar-gálák történetében. Ehhez kellett egyrészt az emberi mulasztás, melyért a könyvvizsgáló cég vállalta a felelősséget, másrészt az élő televíziós közvetítés minden „veszélye” és döbbenetes hatása is. Fájdalmas emlékeztető arra, hogy semmi nem lehet tökéletes, főleg, ha benne van az emberi tényező, és persze az sem elhanyagolható, hogy milyen borzalmas érzés lehetett mindkét film stábjának egy ekkora hiba. A Kaliforniai álom készítői valószínűleg nem csalódtak még ekkorát, de a Holdfény készítőinek szintén nem lehetett könnyű ezek után a színpadra állni.
Az viszont tény, hogy az oly sokszor az #OscarsSoWhite kritikával illetett Oscar-díjátadó megint nem volt képes tisztességesen kihozni egy afroamerikai győzelmet. Nem azt mondjuk, hogy mindez direkt volt, és hogy a gála stábja tehet a hibáról, mégis úgy marad majd meg a köztudatban az, hogy egy fekete film lett a legjobb, mint egy csalódásokkal, hibákkal terhelt gála, aminek sikerült egy csomó embert megaláznia.
