A japán katona, Hiroo Onoda csak 1974 márciusában, majdnem 30 évvel a békekötés után tette le a fegyvert Fülöp-szigeteki búvóhelyén, de nem bujkált: még mindig harcolt. Róla szól egy új francia-japán film, ami iszonyú izgalmasnak hangzik!
A II. világháború során nem érhette nagyobb szégyen a japán katonát, mint a fogságba esés, és ennek megfelelően ők sem becsülték semmire azokat a szövetséges katonákat, akik a háború elején megadták nekik magukat. Ennek köszönhetően voltak annyira véresek a Csendes-óceáni hadszíntér ütközetei, és ezért bujkált olyan sok japán katona még a hivatalos fegyverletétel után is. Ám egyikük sem tartott ki olyan sokáig, mint Hiroo Onoda, akiről most már film is készült 'Onoda: 10,000 Nights in the Jungle' címmel, amelynek most jött ki az amerikai piacra szánt előzetese.
Hiroo Onoda hadnagy (Yuya Endo) a Fülöp-szigeteken szolgált, Lubang szigetén állomásozott, és amikor az amerikaiak partraszálltak, maradék három emberével bevette magát a hegyek közé. Csakhogy Onoda, aki kiképzést kapott gerilla hadviselésből, nem a fogságot akarta elkerülni, nem a túlélésre játszott, hanem aktív hadviselést folytatott – nagyrészt a helyi lakosság ellen.
Ő és emberei mintegy 50 helyi parasztot és rendőrt öltek meg,
élelmet is tőlük zsákmányoltak, és amit nem tudtak elvinni, azt felgyújtották. Bár hallottak a fegyverletételről, sőt, japán nyelvű röpcédulákat is találtak, amiket a japán hadvezetés nevében adtak ki, azt hitték, megtévesztésről van szó – és ölték tovább a civileket. Onoda egyik bajtársa feladta magát, a másik kettőt lelőtték végül, csak ő maradt, és még 30 év után sem volt hajlandó elhinni, hogy vége a háborúnak.
Az Onoda életét feldolgozó 'Onoda: 10,000 Nights in the Jungle' érdekes módon francia film – egész pontosan francia, japán, német, belga, olasz és kambodzsai koprodukció -, de természetesen japánul vették fel, és szinte minden szereplő japán. Mindent Onoda szemszögéből látunk, hogy jobban megértsük azt a fanatizmust, amit ebbe az emberbe belevertek, és azt az elmeállapotot, amelybe lassan belesüllyed a dzsungelben töltött 10.000 éjszaka után – erre utal a cím. Az Arthur Harari (Sötét gyémánt, Szex és pszichoanalízis) filmje azonban nem életrajzi film, sokkal inkább egyfajta lélektani analízis, legalábbis ez a deklarált célja, a nagy kérdés, amelyre ebből az előzetesből még nem kapunk választ, hogy háborús bűnösként vagy hősként láttatja főhősét.
Merthogy miután „előkerült”, sokan hősként ünnepelték a magányos katonát, aki mindvégig kitartott amellett, amire felesküdött, és bár sokan tiltakoztak ellene, végül a Fülöp-szigeteken is elnöki kegyelemben részesült. Jó kis dilemma és még jobb téma ez egy filmhez, amelynek a Cannes-i Filmfesztivál rangos Un Certain Regard szekciójában volt a premierje, és amelynek most hétvégén volt az amerikai bemutatója – a streaming platformokra nagy eséllyel majd december 13-tól kerül fel.
