1. Nosferatu

Bram Stoker Drakulája először 1921-ben jelent meg a vásznon, noha a mára elveszett magyar némafilm, a Drakula halála csak szereplőket és motívumokat használt fel a regényből, s egyébként egy elmegyógyintézetben játszódott. Az első igazi adaptáció a német expresszionista film egyik legnagyobb alakja, F. W. Murnau 1922-es Nosferatuja volt – ám mivel Stoker örökösei perrel fenyegették az alkotókat, a film hőseinek a nevét mind megváltoztatták: így lett Drakulából Nosferatu, Orlok grófja. (A pert az örökösök végül meg is nyerték, és a film összes kópiájának a megsemmisítését követelték, de nagy szerencsénkre néhány megmaradt.)

2. Drakula

Tíz évvel a Nosferatu után mutatták be a Broadwayen 1924 óta sikerrel futó (és legálisan adaptált) színdarab alapján készült filmet, Tod Browning klasszikus Drakuláját, amelyben a címszerepet (csakúgy, mint a színpadon) Lugosi Béla alakította. A Universal klasszikus horrorja óriási sikert aratott, megteremtette a Drakula-mítosz vizuális kellékeit, és egyúttal egy életre beskatulyázta Lugosit. A Nosferatuhoz hasonlóan Browning filmjét sem kezdte ki az idő, ma is ugyanolyan lenyűgöző, mint a maga korában, noha valószínűleg kevésbé borzongató. 

3. Drakula

Francis Ford Coppola 1992-es feldolgozása szintén mestermű, és a csodálatos díszletek, jelmezek, fantasztikus maszkok és szörnyek mellett a klasszikus rémfilmeket megidéző, hátborzongató vizuális megoldásai is egészen különlegesek. Míg Stoker regényében a gróf pusztán egy szörnyeteg, Coppola filmjében tragikus háttértörténetet kapott, és a szerelmi szál vált a történet meghatározó elemévé. Gary Oldman zseniálisat alakít, ahogy Anthony Hopkins is remekel nyers és brutális Van Helsingként.
És ne feledkezzünk meg Wojciech Kilar fantasztikus zenéjéről sem!

4. Hétköznapi vámpírok

Napjaink egyik (teljes joggal) legfelkapottabb rendezője, Taika Waititi eszement, vámpíros áldokumentumfilmjével robbant be; a kritikusok és a közönség is egyaránt szerette a sajátos humorú, fenemód szórakoztató ökörséget. Két spinoffot is kapott, és ugyan a Wellington Paranormal nem aratott sikert, a filmmel azonos című sorozat azonban annál inkább.

5. Az éhség

Tony Scott filmje szomorú, különös hangulatú leszbikus vámpírrománc, a 80-as évek fülledt és rikító külsőségeivel. Catherine Deneuve játssza az örökké fiatal vámpírt, akinek szeretője (David Bowie!) hirtelen öregedni kezd, ezért új társat  (Susan Sarandon) keres magának. Nem tipikus vámpírfilm, inkább a szerelemről, halálról és a szeretett társ elvesztéséről szól.

6. Engedj be!

Stockholm egyik külvárosának nyomasztó lakótelepén játszódik a John Ajvide Lindqvist regénye alapján készült sajátos vámpírfilm. A főszereplő egy kissrác, Oskar, akit az iskolában kiközösítenek, ezért egy erőszakos fantáziavilágba menekül, és ott kegyetlenül leszámol mindenkivel. Egy este azonban összeismerkedik a furcsa Elivel, összebarátkoznak, csakhogy a lányról hamar kiderül, hogy vámpír. A borongós skandináv hangulat és a két zárkózott gyerek története igazi ínyencség.

7. Halhatatlan szeretők

Jim Jarmusch jó ideje zsánereket vesz elő, hogy azokat a maga képére formálja.  Az elmúlt évtizedekben felhígult vámpírmitológiát költészettel és szépséggel tölti meg, és szembesíti a művészet fennköltségét és időtlenségét a ma pusztításával. Lassú, elmélkedő alkotás, ami gondolkodásra sarkallja nézőit. Így kell újragondolni egy nevetségessé koptatott témát!

8. Cronos

Guillermo del Toro első nagyjátékfilmje felborítja a vámpírfilmek toposzait: a Cronosban egy különös, bogár alakú szerkezet a főhős régiségkereskedő kezébe marva halhatatlansággal ajándékozza meg, ám a férfi onnantól kezdve mind belsőleg, mind testileg lassacskán elembertelenedik, és szomjazza a vért. A halhatatlanság hajszolása a film központi eleme, a vámpírlét csak ennek következménye, és Del Torónál az egész nem valami fennkölt, esetleg hegylakós dolog, hanem maga a pokol.

9. Az elveszett fiúk

80-as évek és vámpírok – hihetnénk, hogy a vérszívók egyszerűen nem illenek a nevetséges frizurák, béna fülbevalós fickók és vicces öltözékek világába. Pedig de! Joel Schumacher filmje a napfényes Kaliforniába helyezi a vámpírokat; no persze ők is éjjel tevékenykednek, élen a fiatal Kiefer Sutherlanddel. Az évtizednek megfelelően egy kalandos vígjátékvonal is belefért a filmbe, méghozzá az ifjú vámpírvadászok, Edgar és Allan Frog (zseniális névválasztás!) segítségével, akik közül az egyiket az akkoriban a családi kalandfilmekből elmaradhatatlan Corey Feldman alakította. De hogy a korszellem teljes legyen, a másik Corey, azaz Corey Haim is főszereplő.