Miután elvesztették a főszereplőt, a Bízz bennem készítői a minisorozat második évadán csavartak egyet, és egy súlyosan sebesült katona kálváriájából csináltak nagyon izgalmas thrillert.
Van olyan, hogy az élet nem azt hozza, amit mi elterveztünk, és most példálódzhatnánk az egész világot megbénító vírussal, de nem erről van szó. A BBC gyártásában készült Bízz bennem című minisorozat első, 4 részből álló évadját még 2017-ben készítették el, hőse egy fiatal, gyerekét egyedül nevelő nővér volt, aki elveszíti az állását, miután a vezetőséghez fordul a kórházban sűrűn előforduló műhibák miatt. Kénytelen máshol újrakezdeni az életét, és végül egy edinburghi kórházban köt ki, ahol nővért ugyan nem keresnek, doktort azonban igen, és hősnőnk felveszi egy orvos barátnője személyazonosságát, aki nemrég költözött ki Ausztráliába.
Jó kis sorozat volt, rengeteg fordulattal, feszültséggel és drámával, tervezték is a következő évadot, ám a főszereplőnő, Jodie Whittaker megkapta a Dr. Who címszerepét, első nőként a patinás széria történetében, a Bízz bennem készítői pedig eldönthették, lezárják a dolgot, vagy másfelé mennek el. Másfelé mentek el, bár megmaradt Skócia és a kórházi környezet, az egzisztencialista drámából viszont thriller lett. Hősünk McCain tizedes (Alfred Enoch), aki egy közel-keleti bevetés során nem csak elveszíti egysége zömét, de súlyos gerincsérülést szenved, ami mellé egy kis PTSD-szindróma jár. Egy glasgow-i kórház neurológiai osztályára kerül, és miközben rémálmaival küzd, új ellenséggel szembesül: a kórteremben körülötte lévő betegek sorra meghalnak. Ha Magyarországon lennénk, hihetnénk, hogy csak a szokásos kórházi fertőzések vitték el őket, de nem! Egyik betegtársa, egy autista srác megszállottan bizonygatja, hogy gyilkos szedi áldozatait – és aztán ő is meghal.
És innentől beüt a paranoia, amit sokszorosára erősít az, hogy hősünk alig tud megmozdulni, csak a két keze és a feje mozdítható, és ugyebár ott vannak háborús félelmei is. És nem tudja, kiben bízhat, mert mindenki gyanús, beleértve a szigorú főnővért, a túlságosan barátságos igazgatót (John Hannah), a fiatal orvost, de még a csinos rezidens doktornővel (Katie Clarkson-Hill) sem tudjuk, miként állunk, mert vele kapcsolatban is akadnak problémás dolgok. Például miért lopkodja a gyógyszereket, és miért tűnt el korábban hat hónapra. Ez pedig, a fiatal katona szintén problémás ügyével kapcsolatban folyó vizsgálattal együtt elég feszültséget generál, különösen akkor, ha McCain tizedesnek a saját, önmagában is nehezen mozgó kezébe kell vennie a dolgokat.
A behatárolt helyszín és a viszonylag kevés szereplő nem hagy túl nagy mozgásteret, de a mindössze négy epizód pont elég ahhoz, hogy minden szálat fel tudjanak göngyölíteni, mindenkit megismerjünk, és kicsit behúzzon a sztori. Ehhez elengedhetetlen, hogy egy elég karizmatikus főhősért izgulhassunk – és mivel ez a karakter szó szerint mozgásában korlátozott, ez hatványozottan igaz. Alfred Enoch, akit a Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot?-ból ismerhetünk, elég karizmatikus, jól hozza a zárkózott, meggyötört, ugyanakkor rendkívül fegyelmezett és céltudatos mintakatonát, akinek egy teljesen új környezetben kell helytállnia. Hozzá képest a mellékszereplők kevésbé sikerültek, nincs köztük egyrészt igazán izgalmas karakter, másrészt olyan színész, aki túllépne a figura korlátain és valami egyedit hozna. Ez a most az HBO GO-n futó sorozat hiányossága, minden más nagyon jól működik – egy rövidre vágott verzióban én még mozifilmként is el tudtam volna képzelni.
