De A Galaxis őrzői rendezője szerint Foster erősen csúsztat.
Jodie Foster a minap azt nyilatkozta, hogy a szuperhősfilmek és a divatos moziverzum-építkezések tönkreteszik a nézői szokásokat, tönkreteszik a mozit. Szerinte a stúdiók szemetet gyártanak, hogy lenyűgözzék a nézőket és a befektetőket, de hosszú távon ez ugyanolyan romboló folyamat, mint a kőolajbányászat, ami gyorsan nagy profitot eredményez, de maradandó károsodást okoz a környezetben.
Ez tönkreteszi a nézői szokásokat Amerikában, és végül az egész világon. Én nem akarok 200 millió dolláros filmeket csinálni szuperhősökről... Úgy érzem, én azért filmezek, mert vannak olyan dolgok, amiket el kell mondanom, hogy kiderítsem, ki is vagyok valójában, hol a helyem ebben a világban, és hogy emberként is fejlődjek.
James Gunn, aki a kis költségvetésű, független filmek felől csöppent bele a Marvel-univerzumba, és A Galaxis őrzőivel egészen új színt vitt a kissé megfáradt szuperhősvilágba, Twitteren megvédte a mundér becsületét.
Azt hiszem, Foster elég ódivatúan tekint erre, amikor azt mondja, hogy egy látványfilm nem lehet gondolatébresztő. Ez általában igaz ugyan, de nem mindig. A legtöbb nagy stúdiófilm valahogy lélektelen - és ez az igazi veszély a jövő filmjeire nézve. De azért vannak kivételek.
Gunn arról is írt, hogy a filmeseknek szívet és gondolatokat kell a nagy költségvetésű filmjeikbe vinni. Őt ez izgatja: hogy lélekkel és tartalommal töltse meg a filmjeit.
Azzal sem ért egyet, hogy Foster a saját személyiségének fejlődését tartja rendezői munkásságának végső indokának.
Persze ez is benne van, de ha már sok millió dollárt költünk egy filmre, akkor azért többről kéne szóljon.
