Sztárunk John Joseph Travolta néven született 1954. február 18-án a New Jersey-beli Englewoodban, hat gyermek egyikeként, olasz, illetve ír származású szülők leszármazottjaként. A színészi pályát már 16 évesen elkezdte: először a színpadon aratott sikereket, majd hamarosan bekerült a tévé világába, ahol az 1975-ben indult Welcome Back, Kotter című sorozatnak köszönhetően meg is érkezett a nagy áttörés. Így amikor 1977-ben bemutatták első mozifilmes sikerét, a Szombat esti lázat, már kisebb fajta sztárnak számított.

Ezt követően sorra kapta a jobbnál jobb szerepeket (Grease, Városi cowboy), és a legnagyobbakkal dolgozhatott együtt (lásd a Halál a hídont Brian De Palmától). 1989-ben még volt egy szép felvillanása a bűbájos Nicsak, ki beszél!-ben, de a babás film folytatásai kiábrándítóak voltak, és Travolta eltűnt a süllyesztőben. Ám szerencsére nem sokáig, mert Tarantino 1994-ben a Ponyvaregénnyel feltámasztotta a karrierjét, így a színész a kilencvenes és a kétezres években igazi reneszánszát élte.

Az évtized végére a helyzet egészen eldurvult, és a sztárnak 2018–2019-ben évente több olyan munkája is kijött, amelyről azt gyanítjuk: úgy vállalta el, hogy nem olvasta el a forgatókönyvet (nem véletlen, hogy válogatásunkban ötből három film is ebből az időszakból származik). Merüljünk hát el a borzalmas művek mocsarában!

The Fanatic (2019)

2020-ban a korábbi év legrosszabb filmes teljesítményeit díjazó Arany Málna-gála karantén kiadásán Travolta két alakításával is kiérdemelte a legrosszabb főszereplőnek járó díjat. Az egyiket a The Fanaticben nyújtotta, amely alkotásban bilifrizurás óriáscsecsemőként zaklatja kedvenc színészét. A filmet saját tapasztalatai alapján a Limp Bizkit frontembereként ismert Fred Durst rendezte, és egyrészt kiváló illusztráció arra, hogy a suszter maradjon inkább a kaptafánál, másrészt Travoltának vélhetően fogalma sincs róla, hogy milyen egy igazi megszállott rajongó, ezért a The Fanatic bővelkedik a kínosabbnál kínosabb jelenetekben. Választhattuk volna példának ezt is vagy ezt, de talán a lent látható részlet a legbénább. És ha még többet akarunk röhögni, érdemes megnézni a mű előzetesét is.

Trading Paint (2019)

A Trading Paint volt a másik film, amivel a színésznek sikerült dupláznia a tavalyi Arany Málnán. Ebben a gyorshajtós marhaságban egy olyan kiöregedett, egoista autóversenyzőt alakít, aki kénytelen ismét volán mögé ülni, hogy megmutathassa a fiának, mi fán terem az igazi autóversenyzés – és csakhamar szemtől szembe kerülnek egymással. Az amerikai kritikusok agyatlan akciófilmként jellemezték az opust, ami nem érdemli meg Travoltát; de ezzel nem értünk egyet, hiszen a mű abszolút belesimul a sztár utóbbi években kialakított imidzsébe. Érdekesség, hogy a Trading Paintben csúcstalálkozót adnak egymásnak egy másik színésszel, aki szintén aprópénzre váltotta a tehetségét: Michael Madsennel, a gagyi filmek koronázatlan királyával (és ha valaki még Travoltánál is rosszabb a moziban, akkor az ő). A produkcióba pedig valahogy betévedt Shania Twain énekesnő is – őt biztos azzal hívták, hogy jó film lesz, hiszen Travolta is szerepel benne...

Speed Kills (2018)

Ebben a motorcsónakos őrületben a színész (aki nagyon szeretheti a gyorsulást) egy Ben Aronoff nevű millárdost játszik, akinek megszállottsága a motorcsónak-versenyzés – de hogy összekösse a kellemeset a hasznossal, több tonnányi kokaint is csempész a motorcsónakjai segítségével Miamin keresztül. Travolta szerepválasztását vélhetően az motiválta, hogy megirigyelte szcientológus sztárkollégáját, Tom Cruise-t a Barry Seal: A beszállító miatt, és ő is akart egy különleges járműhöz kapcsolódó drogcsempészes filmet. Ám miközben a Barry Seal korrekt kis darab, addig az amerikai kritikusok egyetértettek abban, hogy a Speed Kills az alkotói szándék ellenére iszonyú vicces. Nem túl meglepő módon a film 0, azaz nulla százalékon áll a kritikákat összesítő Rotten Tomatoes oldalon (a Trading Painttel egyetemben egyébként), ami azt jelenti, hogy nincs olyan angol nyelven írt kritika, amely dicsérte volna a mű bármely elemét.

Gotti (2018)

A Gottiban Travolta a hírhedt maffiafőnököt, John Gottit formálta meg – és ez volt az a film, amelynek a forgalmazója megpróbálta szembeállítani egymással a közönséget és a kritikusokat. Az alkotás ugyanis bemutatása után rögtön 0 százalékos Rotten Tomatoes-értékelést kapott (azóta is nullán áll), a nézői szavazatok alapján viszont 76 százalékos lett az eredménye.

„A közönség szerette a Gottit… A kritika kimondta rá a halálos ítéletet. Ön kinek hisz jobban? Saját magának vagy egy billentyűzete mögé bújó trollnak?”

– tette fel a kérdést a film mögött álló forgalmazó a mű hivatalos Twitter oldalán egy teaser végén. Az igazság azonban az, hogy olyan nagyon a nézők sem szerették a Gottit, mivel azóta már náluk is 45 százalékra süllyedt a Rotten Tomatoeson, az IMDb-n pedig szerény 4,8 ponton áll (10-ből), közel 14 ezer felhasználó szavazata alapján. Ja, és ha ez a színészileg is rettenetesen megvalósított jelenet vagy maga az előzetes nem beszél magáért, akkor a film bevétele mindenképpen: világszerte elért 6,4 millió dolláros bevételével még készítésének költségeit sem hozta vissza (10 millió dollár volt a büdzséje).

Háború a Földön (2000)

Nem a Gotti volt ugyanakkor anyagilag a legnagyobb bukás a sztár pályafutása során. Bár szoros a verseny, Travolta legnagyobb mellényúlása még ez a 2000-es szerelemprojektje volt, ami ékes bizonyítéka annak, hogy nem minden szerelemnek tesz jót, ha beteljesül. Ahogy az fentebb is szerepelt, a színész Tom Cruise mellett a szcientológiai egyház leghíresebb követője, a Háború a Földön pedig a vallást megalapító L. Ron Hubbard sci-fi regényén, a Battlefield Earth: A Saga of the Year 3000 címűn alapul.

A Háború a Földönt a mozitörténelem legnagyobb buktái között tartják számon: 73 millió dolláros ráfizetéssel zárták a mérleget, ami az inflációt beleszámolva ma 109 milliós veszteségnek felel meg, tehát tényleg orbitális bukás volt. A kritikusok és a nézők egyöntetű véleménye szerint a zavarba ejtő alkotás vizuális effektjei gyengék, a karakterek külseje nevetséges, a sztori ostoba, Travolta alakítása pedig olyan rossz, hogy az már jó. Sokan egyébként innen datálják a sztár karrierje második (azaz a mostani) mélyrepülésének kezdetét – és hajlamosak vagyunk igazat is adni nekik, hiszen ha az abszolút mélypontot csak a 2010-es évék végén érte is el, azért olyan sok emlékezeteset nem alkotott a 2000-es években sem.

A film 2001-ben nyolc jelöléséből hetet díjra is váltott a már említett Arany Málna-gálán: elnyerte a legrosszabb film, a legrosszabb főszereplő, a legrosszabb női és férfi mellékszereplő, a legrosszabb filmes páros (a humoros megfogalmazás szerint John Travolta és bárki, aki megosztotta vele a mozivásznat), a legrosszabb rendező és a legrosszabb forgatókönyv díját is. De ez még mind semmi: 2010-ben a Háború a Földön kapta az Arany Málnán az évtized legrosszabb filmjének járó trófeát is – amit J.D. Shapiro, a film első forgatókönyvírója (akinek utóbb alaposan átírták a munkáját) személyesen vett át. Egy New York Post-cikkben utána írt egy fergeteges cikket is ennek apropóján.

„Az egyetlen alkalom, amikor láttam a filmet, a premieren történt, de még ez az egy alkalom is túl sok volt. (…) De mai szemmel visszatekintve nem tudom leküzdeni az érzést, hogy furcsamód büszke vagyok rá:

hiszen a sok sz*r film közül mégiscsak az enyém lett a legsz*rabb”

– írta Shapiro, aki a szövegben azt is részletesen ismerteti, hogy John Travolta nyomására írták át a scriptjét arra a nevetséges valamire, amit utóbb a vásznon láthattunk. De érdemes elolvasni az egész írást, tele van az idézett résznél még sokkal jobb poénokkal.