Kedvenc bakijaink az Alien-filmekből

Az eddig elkészült összesen hat Alien film közül van, amit jobban, van, amit kevésbé szeretünk, de a vigyázó szemek és éles elmék mindegyikben találtak hibákat!

A nyolcadik utas: a Halál nagyjából 11. percében Dallas tájékoztatja a Nostromo legénységét, hogy Anya, a fedélzeti komputer megszakította az útjukat, mivel egy ismeretlen eredetű adást fogott, egy akusztikus sugarat, amely 12 másodpercenként ismétlődik. Mint tudjuk, az akusztika hanggal foglalkozó tudomány, a hang pedig olyan mechanikus hullám, amelynek közvetítő elemre van szüksége ahhoz, hogy terjedni tudjon, például levegőre vagy vízre. Márpedig ilyen nincsen az űrben, és ez a hiba azért is ironikus, mert a film ikonikussá vált szlogenje így szól: „Az űrben senki sem hallja a sikolyod”.

Néha kilóg a technikai lóláb. Ilyen az, amikor a Brettet megölő idegen leereszkedik a férfi mögött, és jól láthatók a testet tartó és mozgató drótok. Ha jól figyelünk, a híres mellkas kiszakító jelenetnél észrevehetjük a szerencsétlenül járt Kane-t játszó színész fejét két oldalról megtámasztó két fémrudat – a férfinak kifacsart pózban kellett feküdnie, hogy a mű mellkas is elférjen rajta. A rudak aztán eltűnnek, amikor a test megemelkedik. Ugyanekkor az asztalba vágott lyuk is jól kivehető egy röpke pillanatra Kane felemelt keze alatt, amikor az apró idegen kitör a testből, de még azelőtt, hogy Lambertre fröcskölne a vér.

Azt már az első részből is tudjuk, hogy az „arctámadó” által a szervezetbe juttatott embrió kifejlődési időtartama rendkívül gyors, úgy pár óra alatt pici idegen kialakul a felépítése, aki aztán át is töri a mellkast. Ehhez képest teljesen valószínűtlen, hogy A bolygó neve: Halálban annyi idő után a tengerészgyalogosok egy még mindig élő, megtermékenyített emberi gazdatestre bukkanjanak a LV-426 bolygón, hiszen az oda tartó út több hónapos volt – a konkrét időt nem tudjuk, de altatásban utaztak. Ennyi idő alatt lehetetlen, hogy egy megfertőzött ember élve maradjon.

Bár a tengerészgyalogosok szkennerei pontosan képesek megmutatni, hogy hol tartózkodnak és merre mozognak az egyes idegenek, azt már furcsa módon nem mérik, hogy azok melyik szinten, a katonák alatt vagy felett tartózkodnak. Tegyük fel, hogy rendkívül elavult szerkezetekről van szó, amelyek csak két dimenzióban képesek jelezni – ami szintén valószínűtlen ezen a technológiai szinten -, de akkor is lenne megoldás. A gépet 90 fokkal felfelé vagy lefelé fordítva megmutatná, hogy a jelzett lények merre vannak. Ezt azonban senkii sem teszi meg, és pont ezért képesek az idegenek annyi embert lemészárolni a játékidő felénél.

Egy orvos legyen okos. A végső megoldás: Halál nagyjából 20. percében a boncoláskor Clemens azt mondja „Rendkívül meggondolatlan dolognak tartanám annak akárcsak a lehetőségét is annak, hogy egy ismeretlen vírus kerüljön a fedélzetre. Egy kolerajárvány nagyon rosszul festene a jelentésben." Csakhogy a kolerát nem vírus, hanem Vibrio cholerae nevű baktérium okozza, és ezt nyilván minden orvos tudja. Amikor aztán Clemens felnyitja Newt testét, abból friss vér folyik ki, mintha csak nemrég halt volna meg, ami lehetetlen. A halott lány hosszú ideig volt az űrkapszulában, majd lefagyasztva a hullaházban. A kiolvasztás után sem áramolhatna szabadon a vér, hanem rögtön megalvadna.

Alien 4.: Feltámad a halálban vannak bizonyos jelenetek, ahol a mutáns Ridley savas véréből pár csepp is elég ahhoz, hogy az átmarja magát a legvastagabb fémrétegen is. Most ne viccelődjünk azon, milyen lehet nála a menstruáció, de abban a jelenetben, amikor megoperálják és kiveszik a benne fejlődő idegent, nem történik semmi. Pedig egy ilyen műtéthez fel kell nyitni a mellkast, és egy kihagyott jelenetben mutatják is, hogyan tartja nyitva Gediman a műtéti nyílást a mellkasfeszítőkkel – noha a vér szétégetné ezeket a műszereket.

A klón a DNS segítségével készítik, amely az illető genetikai információit tartalmazza. Ha egy nő terhes lesz, az semmilyen módon nem hat a DNS állományára, így logikus módon véréből készített a klónja NEM lesz maga is terhes. Ez minden szempontból lehetetlen, hiszen maga a klón is bizonyos szempontból olyan, mint egy újszülött, hiszen egy embrióban ültetik a DNS-t, és itt jön a második képtelenség. Egy klónnak aligha lehetnek emlékei, tudása, tehát kialakulhat belőle egy pontosan olyan személy vagy lény, mint az eredeti példány – mondjuk Ripley , de nem lenne ugyanaz a tudása.

Amikor a Prometheusban azokról a letűnt civilizációkról mesél, amelyek azokat a jeleket és csillagtérképeket hagyták maguk mögött, amelyek elvezettek ehhez a távoli holdig. Szerinte ezeket a civilizációkat évszázadok választották le és nem álltak kapcsolatban, és név szerint a suméreket, a babiloniakat, illetve egyiptomiakat említi. Nos, elég ahhoz az általános iskolai történelemtudás, hogy tudjuk, a babiloni birodalom a sumér városállamokat követte Mezopotámiában, és mindkét ókori civilizáció kapcsolatban állt az ősi Egyiptommal, hol egymással háborúzva, hol kereskedve.

Egy halott Mérnök korát szénizotópos módszerrel határozzák meg, ami gyakorlatilag lehetetlen – de minimum rossz eredményekhez vezet. A radiometrikus szénizotópos módszer lényege ugyanis annak az ismerete, hogy az adott környezetben, ahonnan az élőlény származik, milyen ütemű a radioaktív szén sugárzása. Jelenleg csupán egyetlen bolygó, a Föld szénlebomlási arányait ismerjük, és akármennyit fejlődik a tudomány, a kiindulópont mindig az a bolygó, ahonnan az élőlény származik, azt pedig ugyebár a történet szerint nem tudja senki.

Alien: Covenantban az űrhajó az altatásban lévő telepeseken kívül több száz emberi embriót is szállít. Ezek állapotán ellenőrzése Walter feladata, és látjuk is, amint a dolgát végzi, és felfedezi, hogy az egyik embrió elhalt, amit ki is vesz és egy erre rendszeresített, Biohazard jelzésű dobozba tesz, tehet vigyáz a tisztaságra. De akkor miért hagyja hátra az embrióból kifolyt véres trutyit, amit tök alapvető dolog lenne eltakarítani, hiszen veszélyt jelent az egészséges példányokra. Az új bolygóra érkezve sem nagyon vigyáznak a higiéniára, hiszen amikor Karine vízmintát vesz egy pocsolyából, lezárja a dobozt, azt odaadja az őt kísérő tengerészgyalogosnak, aki belenéz a mintába, majd újra lezárja azt.

Amikor a légköri viszonyok miatt megszakad a kapcsolat a Covenant és a leszálló egység között, Tennessee és a hajón maradtak kétségbeesetten figyelik a felhőket és a kisüléseket, miközben a fedélzeten halljuk a vihar dörgését és dübörgését. Mivel ők még konkrétan az űrben vannak – Anya mindig jelzi a légkörtől való távolságot -, nem juthatna el hozzájuk a hang. De ha el is jutna, valószínűtlen, hogy olyan egy űrhajón olyan gyenge a hangszigetelés, hogy az ilyesmi behallatsszon.