Nyakunkon a remeknek ígérkező A majmok bolygója – Háború, ahol újra az emberszabásúak lesznek a jófiúk, és ez remek ürügy volt egy majmos összeállítás ellövéséhez.
Ceasar - A majmok bolygója - Forradalom (2017)
Természetesen nem most bukkan fel először a szuperintelligens csimpánz, hiszen még 2011-ben ismerhettük meg A majmok bolygója: Lázadásban. A majmot az Alzheimer-kórt kutató Will Rodman nevelte fel, ám egy sor félreértésnek köszönhetően egy rideg kutatóközpontba került, ahol megtanulta gyűlölni az embereket. Mivel már kölyökként kapott a kifejlesztett szérumból, rendkívül intelligens és ügyes lett –, és ezt a csodaszert majomtársaival is megosztotta, kirobbantva a Nagy Majomlázadást, amelynek mintegy mellékhatásaként kipusztult az emberiség úgy 99 százaléka. Caesar – akinek mozgását a zseniális Andy Serkis szolgáltatja - ugyan nem mentes a hibáktól, de bölcs és belátó vezér és jó barát, aki mindig a vérontás elkerülésén munkálkodik, de ha harcolni kell, attól se hátrál meg. Áve, Caesar!
Cheeta – Tarzan, a majomember (1932)
Edgar Rice Burroughs eredeti Tarzan-regényeiben természetesen nem volt a majomembernek állandó csimpánz kísérője, ezt csak a filmesek találták ki, hogy legyen a sztorikhoz egy visszatérő vicces elem is. Mert nagyjából ez Cheeta funkciója, akit az új feldolgozások nem is szerepeltetnek, és akit összesen tíz különböző majom játszott el – illetve egyszer egy 6 éves, majomkosztümbe öltöztetett, David Holt nevű kisfiúra osztották a szerepet, sőt, egyszer egy kis orangután adta ki magát csimpánznak. A legtöbbször szereplő majom magát Johnny Weissmüllert is túlélte a maga 75 évével, és békésen hunyt el egy csimpánzotthonban, ahol abból élt, hogy festegetett, és hagyta magát mindenkivel fotózkodni.
Kong - King Kong (2005)
King Kong 1933 óta van velünk, azóta több rendező kezében is „megfordult”, a méretét és alkatát is gyakran változtatta, de mindig is ő volt a majmok majma, a Király, a szörnyeteg, aki mégsem lehet annyira szörnyű, mint maga az ember, hiszen ő csak arra vágyik, hogy békén hagyják otthonában, a Koponya-szigeten. A nagy Peter „Gyűrűk ura” Jackson is elkészítette a saját óriásmajmos filmjét 2005-ben, szokás szerint elképesztően részletgazdag formában – csak maga a történet nem működött megfelelő módon. Az ő óriásgorillája azonban tökéletesre sikerült, persze Kongot is Andy Serkis mozgatta, mintául pedig a rangidős hegyi gorilla hímek, az „ezüsthátúak” szolgáltak. Ez egy igazi, erőtől duzzadó vadállat, amelynek minden egyes szőrszála, izma él, impozáns, ösztönös lény felesleges emberi vagy emberre hasonlító vonások nélkül. Jobb filmet érdemelt volna.
Jack - A Karib-tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka
A népszerű kalózszéria két Jackkel is dicsekedhet, és nem véletlen, hogy Barbossa kapitány ügyes és jól képzett kis kapuciner makiját is így hívják, hisz az elnevezés Jack Sparrow kigúnyolását szolgálja. A pici Jack Barbossa hű társa, aki végigkísérte gazdáját az eddigi összes részen, megannyi kalandban véve részt, és csoda, hogy eddig nem fulladt a vízbe, annyi hajó süllyedt el alóla. Arról nem is beszélve, hogy a kapitány teljes legénységével egyetemben ő is élőhalott volt az első részben, vagyis zombimajom – és azt képileg is remekül valósítottak meg, visító kis koponyával meg minden. És Jack a fegyverrel és minden mással is jól bánik, szóval még fontosabb szerepet is kaphat a következő részekben – mert ennek a franchise-nak sosem lesz vége.
Clyde - Mindenáron vesztes (1978)
Sokan buktak már bele, hogy egy majommal együtt szerepeljenek a vásznon, hiszen köztudott, hogy a majmok bárkinél viccesebbek tudnak lenni. A nagy kivétel Clint Eastwood, mert ő annyira cool, bárki bohóckodhat mellette, mindig ő marad a sztár. A bohóckodó egyed jelen esetben egy nagyon laza orangután, akit hősünk, a rosszéletű ökölvívó – nem bokszoló! – főhős fogadáson nyert, és aki vele tart a fél Amerikán át tartó úton. Clyde jó haver, sört iszik és csajozik, és ha kell, ha nem, bemutat másoknak, amivel egy motoros banda haragját hozza a páros fejére. Clint és Clyde elég valószínűtlen kettőse nyilván mindenki meglepetésére lett sikeres, olyannyira, hogy két évre rá elkészült a folytatás is, a Bármi áron, ahol visszatér a vérig sértett motoros banda is. Filmtörténeti klasszikus mindkét darab!
A náci majom – Az elveszett frigyláda fosztogatói (1981)
Pedig elsőre olyan aranyosnak tűnt, még Indiana Jones és Marion is bedőlt a jópofa, mellényes kis kapuciner majomnak, de az valójában egy náci ügynök. Pontosabban a félszemű gazdája dolgozik a németeknek, és ha jobban belegondolunk, szegény kis majom csak azt csinálja, amire betanították, nyilván nem ő maga találta ki, hogy Heil Hitler! karlendítéssel köszönjön. Mindenesetre egész jól csinálja azt, amit csinál, kivéve azt a szerencsétlen momentumot, amikor nem tud ellenállni az Indynek szánt mérgezett datolyának, és elpusztul – de ha úgy vesszük, akkor ezzel tulajdonképpen egy jó ügyet szolgált, az életét áldozta az igazságért.
Dr. Zira - A majmok bolygója (1968)
Lehet, hogy kinézetük, mozgásuk ma már megmosolyogtató, de az első Majmok bolygója film elkészültekor az emberszabású majmok maszkja még forradalmian újnak számított. A lelkiismeretes csimpánztudós, Dr. Zira is teljesen élethűnek tűnhetett, de itt most nem ezt tesszük mérlegre, hanem azt, mennyire eredeti maga a karakter. Zira a jócskán fasisztoid majomvilágban képes arra, hogy szembemenjen az uralkodó világnézettel, amely szerint a beszélni képtelen emberek alacsonyrendű, teljesen haszontalan lények, akiknek sosem volt saját civilizációjuk, miután találkozott a sebesült Charlton Hestonnal. A későbbi részekben is fontos szerepet kap a tudósnő, terhes lesz és időutazásban lesz része, és megtanulja, hogy az emberek és a majmok között egyformán vannak veszélyes, ostoba és rövidlátó lények – teszi ezt a saját kárára, és talán ettől olyan szimpatikus.
Rafiki - Az oroszlánkirály (1994)
Elég a csimpánzokból és kapucinusmajmokból, tessék más majmoknak is helyet adni! Például egy mandrillnak – ez ugyebár egy páviánfajta -, aki megjelenésében és egyéniségében is sokkal színesebb. Rafiki a mindenkori oroszlánkirály bölcs tanácsadója és az ifjú királycsemeték nevelője és mentora, ő mutatja meg az összegyűlt állatoknak az újszülött Szimbát is. Egy ősöreg baobabfában él, magáról mindig egyes szám harmadik személyben beszél, és furcsa módszerei vannak. Például folyton furcsa metaforákban beszél, amivel szándékosan bosszantja fel tanítványait, amit láthatóan nagyon élvez – de ezekről a módszerekről a végén úgyis kiderül, hogy nagyon is hatékonyak, tisztára, mint Miyagi mester a Karate kölyökben – és nem csodálkoznék, ha onnan merítették volna az inspirációt hozzá.
