Hogy repül az idő: 30 évvel ezelőtt, 1990. november 10-én mutatták be Chicagóban a Reszkessetek, betörők! című kultikus karácsonyi filmet, amelyben pont egy chicagói család felejti otthon a kis Kevint (Macaulay Culkin) akkor, amikor  két mindenre elszánt rabló (Joe Pesci és Daniel Stern) garázdálkodik a környéken. A filmet aztán november 16-án az Egyesült Államok összes mozija elkezdte nagy sikerrel vetíteni (hozzánk, Magyarországra csak később, 1991-ben jutott el), így aztán nem csoda, hogy a napokban megszaporodtak a külföldi mozis oldalakon a McCallister családdal foglalkozó, jubileumi cikkek, melyekben maguk a főszereplők emlékeznek vissza kedélyesen a 30 évvel ezelőtti filmforgatásra.

A Hollywood Reporter például Senta Moses Mikan visszaemlékezéseiből állított össze egy terjedelmes cikket, rengeteg vicces érdekességgel – ő alakította Tracey McCallistert, Kevin 16 éves unokanővérét, akitől a rendőrruhás Harry, azaz Joe Pesci a film elején megkérdezte, hogy itthon vannak-e a szülei.

Moses sok más filmbéli gyerekszereplőhöz hasonlóan a Reszkessetek, betörők! 1-2 után is rendszeresen felbukkant filmekben és tévésorozatokban (Ikercsajok, Szellemekkel suttogó, Dr. Csont, Simlis spinék, stb.), sőt, a forgatókönyvírást és a producerkedést is kipróbálta saját szériájában, a Badge of a Quitterben. Az egykori gyerekszínész legviccesebb forgatási emlékei a nagynénjét alakító Catherine O'Haraához és a Vizes Banda rafkósabbik tagját, Harryt alakító Joe Pescihez fűződnek:

Emlékszem, Catherine O’Hara delfinhangokkal szórakoztatott bennünket. Nagyon hangos delfinhangokkal. A delfinhangok igazi virtuóza volt, és mi felszínre hoztuk belőle ezt a rejtett tehetséget. Joe [Pesci] pedig nagyon keményen igyekezett, hogy ne ejtse ki a száján előttünk, gyerekek előtt az F-betűs szót [vagyis a fuckot, azaz a b*szd meget - a szerk.] Néha persze kicsúszott a száján, és mi azt hittük, hogy ilyenkor valami hisztérikus rohama van, mert hát... Nos, gyerekek voltunk. De Chris [Columbus, a film rendezője] mondott neki egy alternatív szót, amelyet használhat, amikor velünk van. Azt hiszem, a fridge [azaz frigó, hűtő - a szerk.] volt az. Máig emlékszem rá, ahogy [Joe Pesci] folyton bolondozott két felvétel között, és örökké az aranyfogát piszkálta a nyelvével.

Habár a filmbéli családi pizzaevős jelenet étvágygerjesztőnek tűnhetett a nézők számára, a színésznő elmondása szerint a Little Nero pizzái a jelenet forgatásakor valójában már rég kihűltek, és túlságosan vastagok voltak.

Moses filmbéli apja, a zsugori Frank bácsi volt az, aki talán még a gyerekeknél is mohóbban falta be a pizzáját, kifizetni viszont ugye nem akarta, mivel nem az ő házába hozta ki a futár. Az emlékezetes karaktert Gerry Bamman keltette életre,  akire a színésznő így emlékezett vissza 30 év távlatából:

Imádtam őt. Olyan vicces és kimért volt. Egyáltalán nem olyan volt, mint Frank bácsi karaktere, amivel kiváló tanúbizonyságot tett a hihetetlen színészi képességeiről. Gerry nagyon rendes volt velünk, gyerekekkel. Igazából mindannyian azok voltak. A mából visszatekintve el sem tudom képzelni, hogy egy felnőtt hogyan tudott abban a környezetben dolgozni, hiszen az idő nagy részében a forgatás kész cirkusz volt! Igaz, egyetlen olyan pillanatra sem emlékszem, amikor bárki szétcsúszott volna. Ezt Chris [Columbus] javára írom. Türelmes és kedves volt, és végig azon dolgozott, hogy könnyed és vidám legyen a hangulat. Rengeteget nevettünk a forgatáson. Nagy volt a vidámság.

A színésznő a történetbeli testvéréről, a 8 éves Fullert alakító Kieran Culkinról is csak csupa jót tudott mondani. Rajta már annak idején is elcsodálkozott, mert legalább olyan ügyes, ösztönös gyerekszínész volt, mint a bátyja, Macaulay Culkin. Nem kellett neki sok rendezői utasítás, egyszerűen csak megcsinálta a rá bízott jelenetet.

Egyáltalán nem meglepő a számomra, hogy később is ilyen hihetetlen munkákat kapott. Bár néha vannak olyan pillanataim, miközben az Öröklés című sorozatát nézem, amikor azt gondolom: na ne, nem bírom látni, hogy az öcsém ezt teszi!

A forgatás egyik legnehezebb jelenete, amelyben Sneta Moses Mikan is részt vett, a McCallister család nagy rohanása volt a chicagói repülőtéren, amikor őrült vágtában próbálták elérni a Párizsba tartó járatukat. Bár ez a rész meglehetősen rövid a filmben, a felvétele napokon át tartott.

Több ezer statiszta volt ott, mindegyikük profin instruálva, így egyikünket sem fenyegette semmi veszély, amikor teljes sebességgel végigfutottunk a repülőtér termináljában. És tényleg teljes sebességgel futottunk, néha össze is ütköztünk, mintha valami több autós tömegbalesetben lennénk a gyorsforgalmi úton, de csak nevetve összerogytunk. Más nevében ugyan nem beszélhetek, de én ezt gyerekként nagyon élveztem. Rengeteg felvétel volt, ami kis híján katasztrófába torkollott, de tudomásom szerint senki sem sérült meg. És őszintén szólva ez maga volt a karácsonyi csoda!

A színésznő elmesélt egy kedves történetet a 2017-ben elhunyt John Heardról is, aki McCallister apukát alakította a Reszkessetek, betörők! 1-2-ben:

Körülbelül úgy 10 évvel ezelőtt láttam őt Studio City-ben [Los Angeles egyik negyede - a szerk.], a Ventura Boulevardon lévő Peet's Coffee-ban ücsörögni. Odamentem hozzá, és azt mondtam neki: »Biztosan nem emlékszel rám, de Sentának hívnak, és az unokahúgodat játszottam a Reszkessetek, betörők!-ben.« Meginvitált, hogy üljek oda hozzá, és megkérdezte, mi újság van velem mostanság. Nem beszélgettünk túl sokáig, de kedves volt velem a félszegségem ellenére is. Gyerekszínészként számtalanszor volt már részem efféle »biztosan nem emlékszel rám«-pillanatokban, és ezek bizony nem mindig sültek el olyan jól, mint Johnnál. És azt hiszem, ez igen sokat elárul róla.

No de vajon a 47 éves színésznő is minden évben megnézi a tévében a Reszkessetek, betörők!-et, ahogy mi, magyarok? A The Hollywood Reporter cikkéből ez is kiderül:

Az igazat megvallva, azt hiszem, talán ha háromszor láttam a filmet. Néha elcsípem egy-egy jelenetét, amikor az ünnepek alatt a tévécsatornák között kapcsolgatok, és olyankor próbálom magamban felidézni, mi is történt valójában annak idején a kulisszák mögött. Ahol mi gyerekek, sutyiban ettük az elrejtett rágcsáinkat. De leginkább csak hálás vagyok, hogy ilyen sok ember szereti ezt a filmet, és hogy mára az ünnepi hagyományaik részévé vált. Ennyi év Hollywoodban eltöltött idő után még mindig a karrierem fénypontjának tartom a filmet, és nagyon hálás vagyok Chrisnek, Johnnak [John Hughes forgatókönyvíró - a szerk.] , Janetnek és Jane-nek [Janet Hirshenson és Jane Jenkins casting directorok - a szerk.], valamint a producereknek, hogy engem választottak.