A beszélgetést az 1967-es Valley of the Dolls forgatásán vették fel. A riporter a fiatalon elhunyt hollywoodi dívához, Marilyn Monroe-hoz hasonlította benne a fiatalon meggyilkolt színésznőt.
Egy korábban még ismeretlen Sharon Tate-interjú került elő, amit az 1967-ben bemutatott Valley of the Dolls című romantikus dráma forgatási szünetében vettek fel a színésznővel – akit két évvel később, 26 éves korában, nyolc és fél hónapos terhesen gyilkoltak meg Charles Manson hippivezér fanatikus hívei. Tate-ről nem sok ilyen felvétel maradt fenn, és a mai generáció alighanem inkább Quentin Tarantino Volt egyszer egy... Hollywood című filmjéből ismeri őt (Margot Robbie alakította), semmint olyan régi klasszikusokból, mint a Vámpírok bálja, amit a színésznő férje, Roman Polanski rendezett.
Az 1967-es Valley of the Dolls három gyönyörű nő, Anne, Jennifer és Neely megrendítő története, akik feljutnak a hollywoodi szórakoztatóipar csúcsára, ám rá kell döbbenniük, hogy onnan már csak lefelé vezet az út: a „babák völgyébe”, vagyis a whiskyvel együtt lenyelt, vagy csak úgy bekapott kapszulák, tabletták és drogok világába, amelyek segítenek karcsúnak maradni, felpörögni, aludni és túlélni...
Az interjúban a riporternő többek között arról kérdezi a kamerába mosolygó, de az efféle interjúhelyzetekben kissé idegenül mozgó Sharon Tate-et, olvasta-e korábban a film alapjául szolgáló regényt Jacqueline Susanntól. Tate kissé szégyenlősen kijelenti, hogy igen, és az összes karakter közül az a Jennifer volt számára a legszimpatikusabb, akinek végül a szerepét is megkapta.
Ezután szóba kerül, hogy a szépségével és az egyre sokasodó filmszerepeivel Tate lassan olyan, mintha ő lenne Marilyn Monroe (aki máig tisztázatlan okokból lett öngyilkos 1962-ben, bár sokan gyilkosságot sejtenek az ügy hátterében). A színésznő szerényen visszautasítja a hasonlatot, és gyorsan leszögezi, hogy Monroe egy egyszeri és megismételhetetlen jelenség volt, és maga Tate egyáltalán nem vette még észre, hogy olyan lenne, mint ő. Végül hozzáteszi: szeretne amennyire csak lehet, önmaga maradni, és csak azt csinálni (azaz csak olyan filmet forgatni), amit tényleg szeretne. Hátborzongató belegondolni, hogy két évvel azután az interjú után, amelyben a fiatalon elhunyt Monroe-hoz hasonlították, Sharon Tate már nem is élt... (via Movieweb)
