Ez kérem a nyár meglepetésfilmje, ami úgy 5 és fél millió dollárból készült, és több mint 50-et hozott, tulajdonképpen megérdemelten. És ezt én is csak most tudtam meg!
Tetszett szeretni A zátony című filmet, amiben egy cápa zaklatott egy csinos fürdőruhás lányt a mexikói tengerparton tavaly nyáron? Hát most emelkednek a tétek, mert több cápa ered két formás lány nyomába, szintén Mexikóban. Ami mellesleg talán egy hangyabögyörőnyit árthat a helyi turistaiparnak és a ketreces víz alatti cápanézegetésből élő kisiparosoknak!
Szóval Mexikóban járunk, itt nyaral részben azért, mert az egyiket kitette a pasija, mondván, hogy megunta, ezért a lány végre valami izgalmasat akar csinálni nála bevállalósabb húgával. Ezért is indulnak extrém cápanézésre két srác rábeszélésére, ahol egy rácsos ketrecben merülnek le alig 5 méter mélységbe, hogy közvetlen közelről is láthassák a nagy fehér cápákat. Csakhogy a rozoga hajó még rozogább csörlője egyszerűen kiszakad a helyéről, a két lány pedig a ketreccel együtt a tenger fenekére süllyed. Igen, kitaláltak, pontosan 47 méter mélyre. Alig egy órányi oxigénjük marad a palackjukban, véreznek, nem működik a rádió, és elég sok cápa köröz arrafelé.
A 47 méter mélyen eredetileg moziba sem került volna, fizetős tévére illetve DVD-re tervezték, és csak az utolsó pillanatban jelentkezett egy filmforgalmazó, aki látott benne fantáziát, és bejött neki a dolog. Az összesen 5 és fél millió dollárból készült produkció ugyanis eddig 53 milliót hozott, de a nemzetközi forgalmazás és később a tévés és DVD bevételek még hozni fognak pár milliócskát, és mondhatjuk azt is, mindez megérdemelt. A film ugyan aligha tesz hozzá bármi újat a cápás műfajhoz, de teljesen profi módon van összerakva a története, majdnem minden hihető benne, szépen van fényképezve, és még nagy neveket is fel tud vonultatni.
A főszereplő az egykori tinisztár, Mandy Moore, a vagány tesót Claire Holt (Vámpírnaplók) játssza, és a cápanéző kapitány szerepében Matthew Modine-t láthatjuk. És ezzel nagyjából le is zárult a hírességek névsora, és nekik sem kell magukat halálra játszaniuk, elég, ha néha megijednek, kétségbeesnek, majd reménykedő arcot vágnak, hogy aztán újra megijedjenek. És senki sem sürgeti őket, a történet, ha nem is ráérősen, de megfontoltan halad, nem siettetnek semmit, pedig van esemény bőven, igaz, a játékidő zömében csak a két lányt látjuk. És jók a fordulatok, sőt, a gyakorlott horrorfilmes Johannes Roberts (Az ajtón túl) meg is tud téveszteni minket pár percre, ami szép fegyvertény ebben a műfajban. Persze lehet kukacoskodni, reklamálni, hogy miért nem használják a lányok rendeltetésszerűen a náluk lévő eszközöket – azt feltehetőleg nem mondta el nekik senki, mire jó a szigonypuska -, de ne vesszünk el a részletekben.
És egy szó szerint színes kis infó a végére: ebben a mélységben a vér nem vörösnek, hanem zöldnek látszik, úgy szűrődik át a fény – még a búvárlámpa fénye is. És a film sikerén felbuzdulva a rendező már tervezi a folytatást is, nem fogjátok ki találni, mi lesz a címe: 48 méter mélyen!
Értékelés: 7/10
