Az előzetes alapján ebből még akármi lehetett, annyira kretén a főhős, akit ráadásul egy teljesen ismeretlen muki alakít és olyan idióta az alapötlet. Hát nem ez lett az év vígjátéka, de nem is lett belőle lebőgés.
Kinek ajánljuk? Akik spanyol tudásokat erősítenék, akik nem bánnak némi idétlenséget és akik odavannak Salma Hayekért.
Azért megvolt annak a veszélye, hogy egy Adam Sandler mentes Adam Sandler vígjátékot kapunk, mert az ilyen szerepeket ő szokta hozni, vagy ha elég jó kedve van, lepasszolja őket Rob Schneidernek, vagy ami még rosszabb, David Spade-nek. Merthogy egy kiöregedett gigolóról van szó, akit az őt kitartó kőgazdag vénasszony lecserél egy fiatalabbra. A lusta és elkényeztetett és a régi formájára csak nyomokban emlékeztető Maximónak, mert így hívják, búcsút kell intenie a luxusnak és a jólétnek, és kénytelen rég nem látott húgához költözni. A terve az, hogy elcsábít egy újabb özvegy milliárdost, és a terv érdekében kisiskolás unokaöccsét is beavatja a csajozás trükkjeibe. A fiú azonban nehéz eset, például izzadni kezd az orra, ha lánnyal kell beszélgetnie.
A Hogyan legyél latin szerető nem egy okos vígjáték és nem is akar annak látszani, viszont, és most kicsit előrerohanok, a készítők beleadták a szívüket, és ez nagyjából elég is. Pedig a Mexikóban jól ismert, máshol gyakorlatilag ismeretlen Eugenio Derbez első blikkre kifejezetten ellenszenves főhőst hoz, és sokáig nem is igazán akarja megszerettetni magát. Aztán előkerül Salma Hayek, mint a nyers modorú, de mégis sérülékeny hugica és egy Hugo nevű bizonytalan kissrác, és a hisztis selyemfiú lassan átvedlik kedves, bár rengeteg hibát elkövető nagybácsivá. A „rengeteg hibát” nem azért emelném ki külön, mert oly fontosak hősünk jellemfejlődése szempontjából – egy bugyuta vígjátékról van szó, az istenért -, hanem, mert rengeteg időt elvisznek.
Van itt mindenféle idióta mellékszál, például a szintén selyemfiút alakító Rob Lowe vagy a kedves, de hibbant fagylaltoslányt játszó Kristen Bell szereplésével, és van, ami szórakoztató, van, ami egyáltalán nem. Aztán az exgigoló újra a családjával van, és ez két szempontból jó. Egyrészt mert ilyenkor főleg spanyolul beszélnek, és érdekes módon ilyenkor sokkal jobban működik a történet és inkább elhisszük, hogy Hayek és Derbez igazi testvérpár, másrészt az unokaöcsit játszó Raphael Alejandro nagyszerű gyerekszínész.
Mert jó gyerekszínészt nem könnyű találni: vagy aranyosak, de nem természetesek, vagy okostojások, akiket nem szerethetőek, de ő egyik sem. Ráadásul jók a közös jeleneteik a manóképű Derbezzel orrizzadással és mindennel, főleg azért, mert nem akarnak cukiskodni, sőt. Amikor 10 évesen a csábítás fogásait tanulja – ami lehetne gáz is, de egyáltalán nem az, és pont azért vicces, mert teljesen természetes, erőlködésmentes. Ha az egészből úgy 25 percet és pár szereplőt kivágnak, akár egész jó is lehetett volna, így inkább csak közepes, legfeljebb erős közepes.
Értékelés: 6/10
