Nehéz dolog értelmiséginek lenni, az embernek a vállán hordania a világ terhét, elviselni saját egóját és valahogy elérni azt, hogy őt magát elviseljék. Egy zenekritikus esetében ez hatványozottan igaz.
Georg, a jó nevű bécsi napilap közepesen jó nevű zenekritikus arcán folyamatosan ott az enyhe undor, amelyet a világ nagyjából egésze iránt érez. A komolyzene a szakterülete, de azt például már nem tudja, ki az a Jack White vagy mi a White Stripes, nyilván tudhatná, de nem akarja. Aztán beüt a mennykő, és hősünket kirúgja egy középvezető, valami olyasmi magyarázattal, hogy a régi szerződése alapján túl sokat keres, így vagy tőle, vagy három fiatalabb kollégától kell megválni. Érthető módon Georg kissé neheztel az illetőre, és jócskán frusztrált is.
Frusztrált, mert nála jóval fiatalabb, csinosabb és kedvesebb felesége, Johanna gyereket szeretne, próbálkoznak is, de sikertelenül, így el sem meri mondani, mi történt. Inkább a városban mászkál, iszik és így akad össze egykori iskolatársával. A másik pasas teljesen más, mint ő, egy link proli, hősünk mégis betársul hozzá, hogy közösen felújítsanak egy lerobbant hullámvasutat - innen - innen van az eredeti német cím - , de Georg a volt főnökéről sem feledkezik meg. Vagyis kezd teljesen kicsúszni alóla a talaj.
A Mérgezett egér nem egzisztencialista dráma, bár nyilván érint számos egzisztencialista kérdést, és nem is egy ámokfutás története, mint mondjuk annak idején az Összeomlás, bár ehhez is megvannak a szükséges kellékek – nem véletlenül jár be Georg olyan sokat a közeli vadászboltba. Mindez inkább az Ausztriában oly népszerű Josef Hader magánszáma. A savanyú képű színész-komikus elképesztő fegyelemmel, egy rezzenés nélkül hozza a szomorú, gyakran önkontrollját veszítő bohócot, aki sosem jön ki, sosem jöhet ki jól egyetlen helyzetből sem, és aki a végére talán azt is megtanulja, hiába tud oly sokat a nagyzenekari előadásmódról a XIX. századtól napjainkig, az utcán vagy a magánéletben ez alig számít valamit – ha számít egyáltalán.
Persze ez nem kizárólag a férfi története, hanem a feleségé is, aki érzi, tudja, hogy semmi sincs rendben, pláne, hogy ő maga is párkapcsolati tanácsadó. Ki is akar lépni a kapcsolatból meg nem is, és akinek a férfival ellentétben erre több lehetősége is lenne, és ez teszi ki a film másik, bár kisebbik felét. Pia Hierzegger mindezt tágra nyílt szemekkel, izgatóan teszi, de különös módon nem válik izgalmasabbá örökké morcos férjénél, aki egyébként a film rendezője is - nyilván magának hagyta a jobb jeleneteket!
Értékelés: 6/10
