Augusztus 28-án volt 25 éves a Rotten Tomatoes (RT) nevű kritikagyűjtő portál, amelyet 1998-ban azért hozott létre három egyetemista, hogy legyen egy oldal, ahol összegyűjtik Jackie Chan filmjeinek angol nyelvű kritikáit. Azóta a „Rohadt Paradicsomok” megkerülhetetlen tényező lett Hollywoodban, és szerte a világon. Az amerikai felnőttek egyharmada állítja, hogy megnézi a Rotten Tomatoest, mielőtt elmegy a multiplexbe, és míg a filmreklámok régebben a konkrét kritikákra hivatkozva hirdették magukat, ma már inkább azzal dicsekednek, hogy egy film "Certified Fresh", azaz „friss” a RT ítélete szerint.

Sőt: ma már a filmek megítélését, forgalmazását és sőt még azt is befolyásolhatja, hogy zöld utat kaphat-e egy projekt.

A Tomatometer talán a legfontosabb mérőszám a szórakoztatóiparban, ugyanakkor kiszámíthatatlan, reduktív és könnyen feltörhető.

A Vulture magazin annak járt utána, hogyan lehet kijátszani a rendszert

Megfordítani a széljárást

2018-ban mutatták be az Opheliát, a Hamlet feminista újragondolását Daisy Ridley főszereplésével. A premier előtti vetítéseken részt vett kritikusok 13 kritikát publikáltak róla, ebből hét negatív lett, ami 46 százalékos pontszámot jelentett a Rotten Tomatoes-on. Kiábrándító eredmény ez egy olyan, presztízsprodukciónak szánt filmtől, amelynek még nincs forgalmazója.

Ekkor lépett munkába a Bunker 15 nevű filmes reklámcég, amely főleg a VOD-ra készülő kisebb filmek promócióját segíti, de dolgoztak már olyan közepes méretű produkciókon is, mint a 2022-es Wildflower Kiernan Shipkával és Alexandra Daddarióval, a 2023-as Burt Reynolds: The Last Interview, valamint a Bruce Willis-féle Kerozin Köz. Míg a legtöbb filmes PR-cég célja, hogy felkeltse a vezető kiadványok kritikusainak figyelmét, a Bunker 15 alulról építkező megközelítést alkalmaz, és olyan ismeretlen, gyakran önjelölt kritikusokat toboroz, akik mégis részei a Rotten Tomatoes által nyomon követett adatbázisnak. És állítólag a cég a szokásos gyakorlattól eltérően 50 dollárt vagy annál is többet fizet nekik minden egyes kritikáért. (Ezeket a kifizetéseket általában nem hozzák nyilvánosságra, és a Rotten Tomatoes hivatalos álláspontja szerint nem ad helyet a "pénzügyi ösztönzésen alapuló kritikáknak".)

Az Ophelia esetében a kritikustoborzás úgy működött, hogy a kiválasztott ítészek emailt kaptak a cégtől ilyen szöveggel:

A "több input más kritikusoktól" elég egyértelmű utalás arra, hogy mit vártak el, de az egyik címzett a helyzetet tisztázandó visszaírt, és megkérdezte, hogy mi lesz, ha utálja a filmet. A Bunker 15 munkatársa azt válaszolta, hogy természetesen az újságírók szabadon írhatnak, amit akarnak, de "a szuper kedvesek (és több ilyen kritikus van, mint vártam)" gyakran beleegyeznek, hogy a rossz kritikákat nem teszik közzé a szokásos honlapjukon, hanem karanténba zárják őket "egy kisebb blogon, amit az RT nem lát". Szerintem ez egy nagyon klassz dolog". Vagyis ennek a módszernek hála a Rotten Tomatoes a pozitív kritikákat naplózza, a negatívakat viszont nem.

A trükk bevált. 2018 októbere és 2019 januárja között a Rotten Tomatoes nyolc kritikát adott hozzá az Ophelia pontszámához. Hét volt kedvező, és a legtöbb olyan kritikusoktól érkezett, akik már legalább egy másik Bunker 15 filmet is véleményeztek. Egy negatív kritika írója szerint a Bunker 15 lobbizott náluk, hogy változtassák meg a szöveget. A cég egyik munkatársa azt írta neki, hogy ha „összességében (alig) pozitívra akarná értékelni a filmet, akkor el tudom érni, hogy kicseréljék, mert ismerem a Rotten Tomatoes szerkesztőit”.

Az Ophelia 62 százalékra emelkedett a Tomatométeren, a „rotten” („rothadó”) értékelésből „fresh”-re ("frissre") változva. A következő hónapban az IFC Films nevű forgalmazó bejelentette, hogy megvásárolta az Opheliát, hogy az Egyesült Államokban is bemutassák.

Miután a Vulture szerzője kérdezősködni kezdett a Bunker 15-ről a Rotten Tomatoes-nál, a portál a cég számos filmjét törölte a listáról, és figyelmeztetést küldött az ezeket véleményező kritikusoknak. Az RT a közleményében ezt írta:

Komolyan vesszük a pontszámok integritását, és nem tűrjük a manipulációra irányuló kísérleteket. Van egy külön csapatunk, amely rendszeresen ellenőrzi a platformjainkat, és alaposan kivizsgál és megold minden gyanús tevékenységet.

A Rotten Tomatoes fő bűnei

A Bunker 15 alapítója tagadja, hogy manipulálni akarnák a Rotten Tomatoes-t, de még ha igazuk lenne, akkor is számos probléma van az oldallal.

– nyilatkozta a témáról Paul Schrader filmrendező.

1. Az egyéni kritikákat eljelentékteleníti

Ellentmondásnak tűnhet, hogy a RT hatalma egyre nagyobb, rettegnek tőle a stúdiók, és közben egyre kisebb a konkrét kritikák súlya, de ez a helyzet.

Quentin Tarantino, akinek a következő filmje állítólag A filmkritikus címet viseli, egy nemrég adott interjúban bevallotta, hogy már nem olvassa a kritikusok munkáit.

Ez valószínűleg azért van így, mert a Rotten Tomatoes és a többi kritika-aggregátor érzéketlenné tett minket az egyes kritikusok véleményével szemben. Gene Siskel és Roger Ebert kritikusok ítélete anno annyit számított, hogy a Kosaras álmok című no-budget dokumentumfilm nekik köszönhetően került be a köztudatba. Mára az ehhez hasonló kritikai hatalmat felváltotta a tömegek kollektív hangja. Nem az számít, mi áll a kritikában, csak az, hogy miként lehet számszerűsíteni a véleményt, és hozzáadni a többi kritikusi véleményhez.

Martin Scorsese sem rajong a Rotten Tomatoesért, szerinte a rendezőt "tartalomgyártóvá, a nézőt pedig kockázatkerülő fogyasztóvá degradálja", Brett Ratner pedig "az üzletágunk tönkretételének" nevezte. De a rendszer ettől még megkerülhetetlen. A Vulture-nek nyilatkozó publicisták azt mondják, hogy a munkájuk az oldal körül forog, mondván: „az elmúlt tíz évben sokkal fontosabbá vált, mivel a legmegbízhatóbb kritikusok közül sokan nyugdíjba mentek, és nem lettek utódaik."

A stúdiók annyira félnek attól, hogy mit mond a Tomatometer, hogy néhányan a Screen Engine/ASI nevű céggel dolgoznak együtt, amely megpróbálja megjósolni a pontszámokat. Egy független filmeket forgalmazó cég vezetője pedig az eredeti üzleti tervükbe is beleírta, hogy nem szabad 80-nál kevesebb pontszámot elérő filmekkel foglalkozniuk.

2. Nem jó a matek

Ahhoz képest, hogy mekkora hatalma van, a Rotten Tomatoes számítási rendszere meglehetősen primitív. A pontszámokat úgy kalkulálják ki, hogy minden egyes kritikát pozitív vagy negatív kategóriába sorolnak, majd a pozitív kritikák számát elosztják az összpontszámmal. Ennyi az egész. Minden értékelésnek ugyanolyan súlya van, függetlenül attól, hogy a New York Times-ban vagy egy pár tucat ember által olvasott blogon jelenik meg.

Ha egy kritika nem egyértelműen pozitív, és nem egyértelműen negatív, azzal a rendszer nem tud mit kezdeni. Schrader így magyarázza el, hogy ezzel mi a gond:

A lelkesedést sem tudja az RT számszerűsíteni. Nem próbálnak különbséget tenni a rendkívül pozitív és a csak kicsit pozitív (vagy negatív) kritikák között. Ez azt jelenti, hogy egy film megkaphatja a tökéletes 100 pontos értékelést úgy is, ha egyik kritikus se adna rá egyénileg többet hármasnál egy ötös skálán.

- mondja egy névtelenséget kérő PR-munkás.

3. Csalóka számok

Egy másik probléma (és a trükközés gyakran itt kezdődik), hogy a Rotten Tomatoes-pontszámokat már akkor közzé teszik, amikor egy filmről még csak néhány kritika futott be, vagyis szó sincs reprezentatív mintáról. Ez kábé olyan, mintha egy hírcsatorna a választások éjszakáján győztest hirdetne egyetlen állam szavazatainak beérkezése után.

A stúdiók ezt a kiskaput természetesen kihasználják arra, hogy elhitessék az emberekkel, hogy egy film jobb, mint amilyen valójában. A legkedveltebb módszerük, hogy a filmet előzetesen levetítik a kritikusoknak, és a PR-munkatársak azokat az ítészeket hívják meg, akik szerintük a legpozitívabban fognak reagálni. Ezt kövezően kritikai embargót hirdetnek, vagyis nem lehet írni a filmről egy bizonyos határidőig. A cél az, hogy a film kezdeti Tomatometer-pontszáma a lehető legmagasabb legyen abban a periódusban, amikor a szájpropaganda és a korai jegyeladások szempontjából a lehető legnagyobb előnyökkel járhat a magas RT-szám.

A stratégia meglepően hatékony lehet a blockbusterek esetében, amelyeknél a stúdiók kihasználhatják a rajongói weboldalak egyre növekvő univerzumát. Az ottani „kritikusok” általában megengedőbbek a képregényfilmekkel szemben, mint mondjuk a nyomtatott lapok munkatársai. Februárban például A Hangya és a Darázs: Kvantumánia 79 százalékon debütált az első kritikák alapján. Napokkal később, miután még több kritika került be a rendszerbe, a nézettség a negyvenes tartományba süllyedt. De a trükk bevált: a Kvantumánia a legjobb nyitóhétvégét produkálta a Hangya-sorozat összes filmje közül, 106 millió dollárral. A második hétvégén, amikor a film pontszáma lesüllyedt a „rotten” szint alá, a bevétel 69 százalékkal esett vissza, ami a Marvel történetének legmeredekebb visszaesése.

Pont emiatt vissza is nyalhat a fagyi, ha a stúdiók nem vigyáznak. Ez történt idén májusban, amikor a Disney stratégiai baklövésként a világ leghíresebb filmfesztiválján, Cannes-ban tartotta az Indiana Jones és a sors tárcsája első vetítését, amelyből az első 12 kritika 33 százalékos kezdeti pontszámot eredményezett. A jó döntés az lett volna a Vulture által megkérdezett PR-szakértő szerint, ha a cannes-i premierrel egyidejűleg vetítést tartanak az Államokban is a kritikusoknak, akik talán barátságosabbak lettek volna. Ehelyett a premiert megelőzően hat hétig ott virított a 33 százalékos értékelés a Rotten Tomatoes-on. A sors tárcsája végül meg is bukott a mozikban, hiába kúszott fel utána az értékelése 69 százalékra.

Az Indiana Jones buktája feladja a leckét a filmszakmának

Lassan könnyebb megbukni egy blockbusterrel, mint sikert aratni. Ideje feltenni a kérdést: lehet, hogy a közönség megunta a nagy költségvetésű megaprodukciókat?

Tovább

A kisebb filmek esetében a filmfesztiválokon inkább az ellenkezője a jellemző, ahol a kritikusokat jobban megszédítheti a csillogás, és lelkesebb kritikákat írnak, mint az itthoni kollégáik.

- mondja az egyik függetlenfilmes forgalmazó, és ezt támasztja alá a Brendan Fraser főszereplésével készült A bálna vagy a Netflix Marilyn Monroe-filmje, a Szöszi is. A tavalyi Velencei Filmfesztiválon debütált mindkettő, a kritikusok áradoztak róluk, és 84, illetve 86 százalékot kapott a két film. Később, a premierek idején 64-re és 42-re estek vissza ezek a pontszámok.

A stúdiók természetesen megtanulták kihasználni ezt a dinamikát. A Vulture-nak nyilatkozó PR-szakember emlékszik egy 2022-es filmre, amelyet néhány hónappal a bemutató előtt nagy sikerrel mutattak be egy fesztiválon:

4. Összeférhetetlenség

Ha a stúdiók rettegnek a Rotten Tomatoestól, akkor azt gondolhatnánk, hogy függetlenek tőlük, de ez nem így van. Az oldal 2010-ben került a Flixster tulajdonába, amelyet 2011-ben megvásárolt a Warner Bros., majd a stúdió 2016-ban eladta a nagy részét a Fandangónak, amelynek anyavállalata a Universal Picturesszel közös. Így most papíron 75 százalékban az NBCUniversal, 25 százalékban a Warner Bros. Discovery a tulajdonos.

Ha érdekellentétnek tűnik, hogy egy filmkritikákat gyűjtő oldal két olyan vállalat tulajdonában van, amelyek filmeket készítenek, és egy másiknak (a Fandangónak), amely mozijegyeket árul, akkor valószínűleg az is.

A felvásárlás előtt a Fandango saját ötcsillagos értékelési skálával rendelkezett az alkalmazásán és a weboldalán, ahol szinte lehetetlen volt, hogy egy film háromnál kevesebb csillagot kapjon. Azóta a Rotten Tomatoes látszólag jó szándékú változtatásai is a pontszámnövelés irányába mutatnak.

A portál lehetővé teszi, hogy a kritikusok mellett a felhasználók is értékeljék a filmeket, de három évvel azután, hogy eladták a Fandangónak, megváltoztatta a "közönségpontszámok" kiszámításának módját. Miután a trollok elkezdték a női fókuszú filmeket, például a Marvel kapitányt csoportosan lepontozni még a bemutató előtt, az RT-nél azt a megoldást találták ki, hogy csak azoknak a felhasználóknak az értékelései számítanak, akik igazolni tudják, hogy látták a filmet - amit a legegyszerűbben a Fandangón keresztül történő jegyvásárlással tehettek meg.

Az új szabályok értelmében a blockbusterek nézettségi pontszámai a kezdeti periódusban megugrottak, mivel az első hétvégi látogatók nagy része olyan rajongókból áll, akik már elővételben megveszik a jegyüket. (Júniusban a The Flash – A villám reklámjai így nyugodtan henceghettek a 95 százalékos közönségpontszámmal, ami mostanra 83-ra esett vissza).

5. A mezőny felhígítása

Nagyobb változás 2018-ban történt, amikor a Rotten Tomatoes kibővítette az általuk monitorozott kritikusok körét. Korábban kritérium volt, hogy az adott kritikus olyan kiadványokba írjon, amelyek jelentős internetes forgalommal vagy nyomtatott példányszámmal rendelkeznek. 2018-tól már több szabadúszó és önállóan publikáló kritikus is csatlakozhatott, valamint olyanok is, akik a YouTube-on vagy podcastokon keresztül véleményeznek filmeket.

A lépést papíron a nemi és faji sokszínűség hiánya miatt régóta fennálló panaszokkal indokolták. Egy 2017-es tanulmány szerint a Rotten Tomatoes az adott év legnagyobb bevételű filmjeiről írt kritikáinak 82 százalékát fehér kritikusok, 78 százalékát pedig férfiak írták.

A Rotten Tomatoes szerint 2018 óta több mint 1000 új kritikus került be a hivatalosan elfogadottak körébe, így összesen már mintegy 3500-an vannak. A vállalat szerint az új tagok 50 százaléka nő, 24 százaléka pedig színesbőrű. (Az LMBTQ+-ként azonosított vagy fogyatékosságot valló személyeket is figyelembe véve az új kritikusok 66 százaléka alulreprezentált csoportokból származik.)

A változtatásnak azonban lett egy mellékhatása is. 2017-ben egy sor rossz film, köztük a Baywatch (17%) és A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja (30%) megbukott a mozikban. A stúdiók a Rotten Tomatoest okolták.

- írta akkoriban a Deadline nevű szakportál.

Lehet, hogy a Rotten Tomatoes az inkluzivitás jelszava mögé bújva abban a reményben tárta ki a kapuit, hogy az új kritikusok kedvesebbek lesznek az IP-alapú eseményfilmekkel, amelyek Hollywood pilléreit jelentik mostanában?

Ha nem is ez volt a cél, akkor is ez történt. A Global News tanulmánya szerint 2016-ban az összes széles körben bemutatott film átlagos Tomatometer-pontszáma 50 százalék alatt volt. Ez az átlag 2021-re 60 százalékra emelkedett.

Ezeket az előnyöket viszont a jelek szerint a szerzői filmek kevésbé élvezik, velük mintha keményebbek lennének a kritikusok. Az egyik Vulture által megszólaltatott PR-szakember egy független filmes rendező nemrégiben bemutatott drámáján dolgozott, "amely az összes komoly kritikustól dicsérő kritikát kapott, beleértve a Times remek kritikáját is. És mégis ez volt az eddigi legalacsonyabb Rotten Tomatoes pontszámuk. Azok a filmek, amelyeknek leginkább magas pontszámokra van szükségük, gyakran nagyobb kihívást jelentenek, és nem biztos, hogy a Rotten Tomatoes kritikusainak teljes skáláját vonzzák".

De sikerült?!

Nyilvánvalóan történik manipuláció, a kérdés csak az, hogy mennyit számítanak ezek az adott film sikerét vagy bukását illetően. A filmek Tomatometer-pontszámai és pénzügyi sikerük közötti összefüggés kimutatására tett kísérletek ellentmondásos eredményeket hoztak. Az USC adat- és elemzési projektjének igazgatója által készített 2017-es tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy "a Rotten Tomatoes pontszámai soha nem játszottak túl nagy szerepet a jegypénztárak teljesítményének alakulásában, sem pozitív, sem negatív értelemben". A Ringer 2020-as vizsgálata viszont megállapította, hogy a Tomatometer-pontszámok valóban korrelálnak a kasszasikerekkel, különösen a vígjátékok és a horrorfilmek esetében, de a szerzők elismerik, hogy a világjárvány olyan módon alakíthatta át a mozilátogatási szokásokat, amelyet az adatok még nem tudnak teljes mértékben figyelembe venni.

Mindebből az is következhet, hogy a nézők saját formulát alakíthattak ki a filmek kiválasztására, amelyben a Tomatometer-pontszámok csak az egyik fontos változót jelentik a több közül.

- fejtegeti Paul Schrader.

A legegyszerűbb megoldás persze az lenne, ha a példában szereplő nézők elolvasnák a kritikákat.

Via: Vulture