Újabb öt alkotás, ami a stáblista után is kísért.

Mindenki szereti a vidám filmeket, főként, amik happy enddel végződnek, hiszen a néző akkor elégedetten távozik a moziból, és ez garantálja, hogy kedve támad újból és újból megnézni az alkotást. Ám vannak olyan filmek is, amiknek a végén látszólag elrendeződik a szereplők sorsa, ám ha jobban belegondolunk, és szabadjára engedjük a fantáziánkat, hogy mi történhet velük a stáblista után, rá kell jönnünk, hogy az el nem mesélt történet még tartogat számukra egy brutális csavart. Íme újabb öt olyan film, ami látszólag happy enddel végződik, de valójában elég nyugtalanító ez a lezárás.

Korábbi listánkat ide kattintva böngészheted!

Vissza a jövőbe (1985)

A sci-fi-vígjátékok csúcsát jelentő trilógia nyitódarabja – aminek készültekor még nem volt szó folytatásról – úgy ér véget, hogy Marty (Michael J. Fox) visszatér 1955-ből 1985-be, ami azonban alaposan megváltozott elsősorban ő és családtagjai számára, ráadásul meglehetősen pozitív irányba: apja sikeres író, anyja egészséges és boldog, a bátyjának jól fizető állása van, és a húga szerelmi élete is rendben. Mindenki ilyen jelenről álmodik, csakhogy Martynak még megvannak az emlékei a régi családjáról, illetve a régi személyiségükről, az új emberek pedig igazából totál idegenek számára. De az is lehet, hogy Marty egy új idővonalat hozott létre, és most abban van, a régi családja pedig még mindig hazavárja őt. Arról nem is beszélve, hogy ebben az új 1985-ben Biff a család csicskása, viszont a férfi anno a szalagavató bálon megpróbálta megerőszakolni Marty anyját, ami minden bizonnyal nyomot hagyott a nőben, és nem lehet túl jó nap mint nap látni az erőszaktevődet. Ezeket a paradoxonokat aztán a folytatások sem oldották fel.

Toy Story – Játékháború (1995)

Minden idők egyik legsikeresebb animációs filmje számtalan folytatást, kisfilmet és sorozatot élt meg, az ötödik egész estés film pedig 2026-ban érkezik. Mi azonban most az idén 30 éves, kultikus első részről beszélünk csak, aminek a végén Woody és Buzz összefog a kegyetlen kisfiú, Sid által bántalmazott és megcsonkított játékokkal, hogy megtanítsák neki, miért kell jobban bánnia velük. Ennek kivitelezése kifejetten rémisztő: mikor a gonosz Sid épp egy tűzijáték segítségével igyekszik kilőni Buzzt, Woody megszólal a beépített hangszóróján keresztül, de nem a szokásos, beprogramozott szöveget mondja, hanem közvetlenül a sráchoz szól. Közben az eltorzított, csonka játékok élőholtakként kezdenek menetelni felé. Sid erre tébolyodott sikítás közepette elmenekül. És itt a lényeg: oké, ez a lezárás mindenki számára elégtételül szolgál, és Sid soha többé nem felejti el a leckét, hogy ne bántson senkit, még az élettelennek hit játékokat se, mégis ezt a traumát élete végéig magával fogja cipelni. Lehet, hogy már nem mer bántani senkit és semmit, de minden bizonnyal egy lelki roncs lesz, nem feltétlenül azért, mert már tudja a titkot, hogy a játékok is érző lények, hanem mert senkinek sem beszélhet a traumájáról, egyedül marad vele, hiszen egészen biztos, hogy nem hinnének neki.

Az 50 első randi (2004)

Drew Barrymore alakítja Lucyt, aki egy baleset után anterográd amnéziával küzd, ami megakadályozza abban, hogy új emlékeket hozzon létre. Tulajdonképpen számára minden nap egy „resettel” indul, és folyton azt hiszi, október 13-a van, a balesetének napja. Apja és testvére igyekeznek megóvni őt az igazságtól, ám bekerül a képbe Henry (Adam Sandler), aki beleszeret a lányba és kitalál egy módszert, amivel segíthet neki továbblépni: minden nap megnézet vele egy filmet, ami a korábbi, megélt, de elfeledett események összefoglalója. A lezárás biztatónak tűnik, kivéve, ha kicsit tovább gondoljuk, annak tudatában, hogy egy hajón élnek, és kiderül: Lucy gyereket vár Henrytől. Kifejezetten sokkoló lehet arra ébredni egy idegen mellett, hogy az ember a „semmiből” terhes lett, és mindez egy zárt közegben, egy hajón, ami megint csak frusztráló.

Eredet (2010)

Nem, most nem a pörgettyűre gondolok Christopher Nolan filmjének legvégén, hanem arra az akcióra, amit Cobb (Leonardo DiCaprio) és csapata végrehajt. Az energiamágnás Saito ugyanis azzal bízza meg őket, hogy férkőzzenek be riválisa elméjébe, és ott rejtsenek el egy gondolatot, aminek hatására otthagyja az energiaipart, így Saito monopolhelyzetbe kerül. Ez azonban sosem valami biztató, főként a fogyasztókra nézve, hiszen ha nincsenek versenytársak, akkor Saito bármit megtehet. Márpedig elég nagy hatalma van már így is, hiszen képes levetetni Cobbot a körözési listáról. Az energiaipar egy kényes szektor, és azzal, hogy egyetlen ember kezében összpontosul, igazából az egész bolygó veszélybe kerül.

Snowpiercer - Túlélők viadala (2013)

A posztapokaliptikus sci-fiben a hófödte Földön az emberiség maradéka egy vonaton él, ami folyamatosan mozgásban van, hogy ne fagyjanak meg. Ám ez is pont olyan, mint az egész világ: kasztok vannak és dúl az osztálykülönbség a szerelvény elejétől a végégig. Amikor a Chris Evans által alakított Curtis eljut a vonat legelejébe, a mozdonyban találkozik Wilforddal (Ed Harris), aki felajánlja neki, hogy vegye át tőle a szerelvény vezetését. Ám Curtis megdöbben, amikor kiderül, hogy a férfi gyerekeket dolgoztat rabszolgaként a mozdonyban, mert csak ők férnek be a motorházba. Ez olyan mélységesen felháborítja őt, hogy robbanást idéz elő, amitől kisiklik a vonat. A film azzal zárul, hogy egy jegesmedve megpillantja a két túlélő gyereket. Kint vannak a szabadban, és nem fagynak meg, akárcsak a jegesmedve – ez jó hír, és biztató, hiszen talán ismét lakhatóvá válik a Föld. Még ha így is van, mivel az egész világon már csak ez a két gyerek él, valószínűleg nem élik túl a vadonban, hiszen nincs senki, aki segítsen nekik. A Föld lakható, de az emberiség végleg kihal – na, most van vége!