Már számolni sem tudjuk, hogy hányszor próbálkozott és bukott meg a filmipar abban, hogy normális, nem pedig ócska Resident Evil-feldolgozást készítsen. Most őszintén, mi ebben a nehéz? Reméljük, Zach Cregger fejében is ez járt.
Alig pár hete jelent meg az előzetes Zach Cregger, a Barbár és a Fegyverek rendezőjének új Resident Evil-filmjéhez, de a rajongóknak máris több reményük van arra, hogy végre normális feldolgozást kap a videojáték, mint eddig bármikor. A „jó Resident Evil-feldolgozás" nevű koncepció egy érdekes popkulturális idéa, amely a következő dilemmát hordozza:
minden egyes elbukott próbálkozás még alacsonyabbra teszi a lécet, viszont még így sem bírja megugrani senki. Legalábbis eddig ez volt.
Az 1996-ban indult túlélőhorror-sorozatot először Paul W. S. Anderson próbálta képernyőre vinni sokrészes, szinte vállaltan gagyi filmsorozatában, aminek minden egyes etappal kevesebb köze lett az alapanyaghoz, és több köze ahhoz, hogy milyen jól néz ki Milla Jovovich fegyverrel a kezében. Aztán jött a Netflix szintén nehezen értelmezhető 2021-es sorozata, amelyből egy versenyképes Lance Reddick-alakításon kívül nem sokat jegyeztünk meg. Aztán jött a Racoon City visszavár, amely azzal a forradalmi ötlettel támadt, hogy tényleg igyekezett ragaszkodni az eredeti játékok világához. Csak épp minden mást szúrtak el a készítők.
Cregger projektjében két ok miatt érdemes reménykedni. Egyrészt a komikusból rendezővé érett művész maga is nagy rajongója a játékoknak, és saját elmondása szerint szépen végig is játszotta a sorozatot. Így könnyebb hinni neki, amikor azt mondja, hogy érti és tiszteletben tartja a frencsájz gyökereit, annak ellenére, hogy egy különálló sztorit mutat majd be. Másrészt pedig eddigi munkája alapján nemcsak a Resident Evilt érti, hanem a horror műfaját általában: igaz, én nem tartoztam a Fegyverek rajongói közé, de a hangulatot ott is fel tudta építeni Cregger, a Barbár pedig közel áll ahhoz, hogy mesterműnek lehessen nevezni.
Zach Cregger azon alkotók közé tartozik, akik az úgynevezett elevated horrorok műfajába nem úttörőként csaptak bele, hanem a 2010-es évek elején/közepén, hanem már ezen a viszonylag új műfajon belül is egy újabb, önironikusabb hullámot képviselnek, amely képes meghaladni a Robert Eggers-féle (és Ari Aster korai filmjeire is jellemző) szigorú komolykodást.
A Resident Evil-játékok pedig maguk is akkor működtek a legjobban, amikor a kőkemény, pszichológiai horrort a szinte animésen túltolt, extrém akcióval vegyítették. Ami elég nehéz feladat, de az idei Requiem már olyan elegánsan oldotta meg, hogy az tankönyvi példa lehetne.
Így Cregger számára ott van a friss példa is: nemcsak a saját háttere, ízlésvilága és rajongó léte ad reményt arra, hogy sok-sok év után az idén szeptemberben érkező film lehet az a feldolgozás, amire harminc éve várunk. Persze-persze: zakózni innen lehet a legnagyobbat. Ám legalább most tudunk örülni annak, hogy több kézzelfogható okunk van a reménykedésre, mint az aggodalomra.
Az új Resident Evil-adaptáció rendezője nem kíváncsi a Milla Jovovich-filmekre
Egyet se látott a korábbi A kaptár-filmekből, mondván, nem az ő stílusa.
Tovább
