Bernard Jordan 2014-ben, egy szép június 5-i reggelen úgy döntött, hogy meglóg az idősotthonból, miután a brit Királyi Légió megtagadta, hogy megszervezze az emléktúrát a normandiai partokhoz. Csak egy kabát volt rajta, de alatta a háborús kitüntetéseit viselte: Bernard Jordan ugyanis hetven évvel korábban egy volt a brit katonák közül, akik részt vettek a normandiai partraszállásban.

Megjegyzendő, hogy nem az idősotthon személyzete nem engedte el az idős úriembert, ők kifejezetten bíztak a rátermettségében, később méltatták a jó kedélyét és szellemi frissességét. Ők csak akkor kezdtek aggódni, amikor Jordan éjszaka sem érkezett haza. A rendőrség még éjjel elkezdte keresni a veteránt Brightonban és környékén. Persze nem találták, hiszen akkor Jordan már Franciaországban volt. Egy fiatalabb veterán értesítette az idősotthont egy hotelből a normandiai Caen közelében, és megnyugtatott mindenkit, a férfi jól van – csak semmiképpen sem akarta kihagyni a D-nap 70. évfordulójára szervezett nagy ceremóniát, amin Barack Obama és II. Erzsébet is részt vett.

Az ünnepség után Bernard Jordan kompra szállt, és visszaindult a Hove-ban fekvő idősotthonba, hogy „szembenézzen a következményekkel”. De akkorra már a média is felfigyelt rá, és „A Nagy Szökevény” nevet aggatták rá. Nem is csoda. Hiszen a bácsi úgy nyilatkozott:

„Elsőrendű műsor volt. Jól éreztem magam, minden egyes percét élveztem. Örülök, hogy elszöktem. Holnap is megtenném.”

Az idős veterán története bejárta a sajtót, a „nagy szökést” interjúk és riportok követték.

Így aztán nem is csoda, hogy a normandiai partraszállás 80. évfordulójára film készült belőle. Talán csak az a furcsa, hogy rögtön kettő.

Az egyik, a tavaly októberben bemutatott A nagy menekülő (The Great Escaper) a 91 éves Michael Caine utolsó szerepe. A kétszeres Oscar-díjas azt ígérte, visszavonul, és bár korábban is mondott ilyesmit (2009-ben a Harry Brown című akciófilm, 2021-ben pedig a Best Sellers című vígjáték kapcsán), ezúttal talán elhihetjük neki. Igaz, azt is bevallotta, hogy azóta kapott egy forgatókönyvet, és olyat csinált vele, amit addig sosem: összeszámolta, hány oldalnyi szerepe van benne. A 99 oldalas forgatókönyvben mindössze tizenöt: „És azt gondoltam, ez egy kis szerep. Nem csinálom meg.” No, de mi lesz, ha főszerepet ajánlanak neki?

Úgy hírlik, Pierce Brosnan filmje hamarabb került a gyártás előtti szakaszba, mint Michael Caine-é, de egy hónappal később került a streamingre. A The Last Rifleman ugyanezt a sztorit dolgozza fel, de sokkal kevésbé ragaszkodik a tényekhez: kezdve onnan, hogy a főhősét Artie Crawfordnak hívják. Az biztos, hogy a főszereplővel sokkal több dolga volt a maszkmesternek, Brosnan még csak 71 éves, és idén a Fast Charlie című akciófilmben még bőven lövöldözött meg futkározott.

Nem ez az egyetlen duplikáció

Mielőtt plágiummal vagy orozással vádoljuk egyik vagy másik film készítőit, jegyezzük meg, hogy bőven találunk hasonló jelenséget a filmtörténetben. Harminc évvel ezelőtt szinte egyidőben készült életrajzi film Wyatt Earpről, a vadnyugat pisztolyhőséről, aki a törvény embere lett. A Tombstone – A halott város főszereplője Kurt Russell, a másik, Wyatt Earp című filmé pedig Kevin Costner volt. Ma már senki nem tartja számon, de az Idétlen időkig bemutatójának évében az amerikai tévékben látható volt egy 12:01 című tévéfilm, ami ugyanezt az ötletet bontotta ki – kevésbé emlékezetesen. Brad Pitt és Juliette Lewis Kalifornia című, nem is rossz filmje talán azért merülhetett feledésbe, mert háttérbe szorította a Született gyilkosok. Ron Howard ED TV című mozija (a főszerepben Matthew McConaugheyval és Woody Harrellsonnal), amely egy férfiról szólt, aki egy valóságshow-ban éli az életét, elhasalt a Truman Show-val szemben, és meg is kapta a bírálatot, hogy túlságosan hasonlít rá. 1998-ban pedig, még a Mátrix előtt megjelent a Dark City, amely Hugo-díjat is kapott, és szépen teljesített a mozipénztáraknál, csak aztán megjelent a Wachowski-testvérek eposza, és mindenki elfelejtette.

Az ikerfilmek jelensége egyidős Hollywooddal, és saját Wikipedia-oldala is van, ahol kiderül,

alig volt olyan év, amikor ne készült volna egy-két duplikáció – vagy egészen azonos, vagy nagyon hasonló témával foglalkozó alkotás.

Egyes magyarázatok szerint iparági kémkedés áll a háttérben, de kézenfekvőbb az a magyarázat, hogy egyes témák „benne vannak a levegőben”. Időnként pedig kifejezetten üdítő látni, miért jobb az egyik, mint a másik, és lehet, hogy nem bántuk volna, ha az idén bemutatott Most vagy soha! mellett (ami jelenleg 4,8-as értékeléssel büszkélkedik a Porton) készült volna másik Petőfi-film is.

Persze olyan is előfordul, hogy valaki kihátrál: ilyesmi történhetett, amikor Johnny Depp főszereplésével készülő Fekete mise hírére Ben Affleck és Matt Damon lemondtak a saját filmtervükről. És amikor kiderült, hogy Bradley Cooper filmet készít Bernsteinről (Maestro), még szó volt egy biopicről Jake Gyllenhaal főszereplésével is, amiből nem lett semmi, mert a zeneszerző örökösei nem adták neki a jogokat.

Ez is érdekes

Ugyanakkor bemutatott filmek, ugyanazzal a sztorival

Időnként megesik, hogy egyszerre mutatnak be olyan filmeket, amik gyakorlatilag ugyanazt a sztorit dolgozzák fel: Armageddon és Deep Impact, Kutyám, Jerry Lee és Egyik kopó, másik eb.

Tovább