A Vulture újságírója egy pszichológus segítségével utánajárt a Vírus és a Fertőzés hirtelen támadt népszerűségének egy ötperces videóban.
Habár 2020-ban a streamelős szolgáltatásoknak köszönhetően milliónyi választásunk van, ha néznivalót keresünk magunknak a karantén unalmas óráira, az emberek a koronavírus terjedése óta valamiért rácuppantak két régebbi járványfilmre, az 1995-ös Vírusra Dustin Hoffmannal és Rene Russóval, illetve a Steven Soderbergh által rendezett 2011-es Fertőzésre.
Tévedés ne essék: ezek a filmek az utóbbi években egyáltalán nem voltak népszerűek (ezt a Google-keresések is igazolják) – kifejezetten a járvány kitörése miatt kezdték el újra izgatni az emberek fantáziáját. Olyannyira, hogy Soderbergh-ék például újra összetrombitálták a stábot, és elkészítettek több rövid videót is, amelyben a megelőzésről és a koronavírussal kapcsolatos tudnivalókról beszélnek a sztárok.
Jordan Crucchiola, a Vulture újságírója szerint mindez azért van, mert ezek az alkotások ugyan nem dokumentumfilmek, de jelen helyzetben ezek az egyetlen dokumentumok, amelyek a rendelkezésünkre állnak, és amiből nagyjából meg tudjuk ítélni, mi várhat ránk. A site által megkeresett pszichológus, Travis Langley mindehhez azt teszi hozzá, hogy ezekben a filmekben ott van a remény is.
A pszichológus szakember elmondja még azt is, hogy a fikció eleve menekülési utat jelent krízishelyzetekben (így nem véletlen az sem, hogy egy olyan dokumentumfilm-sorozat, a Tiger King generált a napokban extrém érdeklődést, amiben olyan hihetetlen figurák vannak, hogy akár fikció is lehetne), de ezekhez a filmekhez még tematikailag is tudunk kapcsolódni ebben a helyzetben. Langley szerint ugyanez volt megfigyelhető egyébként 9/11 után is, amikor váratlanul ismét népszerűvé váltak a gépeltérítős alkotások, például Az 57-es utas vagy a Con Air – A fegyencjárat.
(via Vulture)
