A karácsony a fények, a szeretet és a meglepetések ünnepe. Meg persze a szomorúságé is, így ennek is helye van itt. Ám van, hogy az alkotók túllőnek a célon, és a kelleténél lehangolóbb lesz a film, vagy annak bizonyos mozzanatai. Következzen a filmtörténelem 7 legnyomasztóbb karácsonyi filmje, amitől garantáltan a zsepi után nyúlsz, és mély nyomokat hagy benned.

Találkozunk St. Louis-ban (1944)

Indítsunk mindjárt egy musicallel: a film elsősorban Judy Garland régimódi, epikus dalairól ismert. A sztori a középosztálybeli Smith családot követi 1903 nyarától egy éven át, és megmutatja, miként változik meg teljesen az életük. Maguk mögött hagyják szeretett városukat, St. Louist, és New Yorkban kezdenek új életet, mivel a családfő itt kapott menő munkát, egy ügyvédi irodánál. A szülőváros elhagyása viszont hatalmas trauma a család tagjainak, és

úgy érzik, mintha egy régi szerettüket veszítették volna el.

Garland kultikussá vált dala, a Have Yourself a Merry Little Christmas (ld. fent!) bárkit képes megríkatni, ennél talán már csak az a jelenet szívszorítóbb, mikor a legkisebb lány, Tootie (Margaret O'Brien) lerombolja a család által épített gyönyörű hóembereket, mert úgysem tudják magukkal vinni New Yorkba.

Az élet csodaszép (1946)

Minden idők legemlékezetesebb karácsonyi nyomasztása, James Stewarttal a főszerepben. Ő alakítja George Baileyt, akinek szerető családja, szép otthona van, ám az anyagi gondok és a hétköznapok nyomása arra készteti, hogy levesse magát arról a kultikussá vált Bedford Falls-i hídról. És persze mikor máskor, mint karácsonykor. Mondjuk épp ez a szerencséje, mert az ünneppel együtt jár a csoda, és amikor

azt kívánja, bárcsak meg se született volna,

megjelenik a kedvesen kelekótya őrangyala, Clarence (Henry Travers), és megmutatja neki, milyen lett volna mások élete, ha ő nem létezik és nincs hatással rájuk – természetesen rosszabb, mint most. Mint a legtöbb karácsonyi klasszikus, ez is Charles Dickens művét, a Karácsonyi éneket veszi alapul, hiszen egy természetfeletti lény vezetésével, flashbackek által ismerjük meg a szereplő múltját. Viszont az egész filmre rátelepszik valami elkeseredettség, egészen addig a pillanatig, míg George rá nem ébred, hogy „az élet csodaszép”, és hazaszalad szerető családjához, a jó melegbe.

Fagyoska, a hóember (1969)

Minden ünnepi kínálatba kell egy animációs film, mi ezt az amúgy kedves kis sztorit választottuk, aminek mégis van egy elkeserítő pillanata, ami minden gyermek szívét kiégette, aki valaha látta. Az alaptörténet kifejezetten bájos: a botcsinálta bűvész varázskalapjával elugrál a benne lévő nyuszi, így az egy csapat gyerekhez kerül, akik épp hóembert építenek. Rá is teszik a fejére, amitől, lám, életre kel, és még nevet is kap: Fagyoska. A sztori aranyos, és még a vége is rendben van, de van egy jelenet, ami kegyetlenül megfacsarja az ember lelkét.

Fagyoska ugyanis a saját élete árán ment meg egy kislányt, aki majdnem halálra fagy, ezért meleg helyre viszi, ami viszont az ő vesztét okozza.

A film az egyik légszívszorítóbb hóemberes közhelyre megy rá: azt látjuk, ahogy az önzetlen Fagyoska tócsává olvad, és a kislány siratja őt. Mivel mese, ezért végül minden jóra fordul, de ez akkor is az egyik legnyomasztóbb karácsonyirajzfilm-jelenet, amit valaha láttunk.

Hóbarát (1998)

Még egy hóemberes film, elég lehangoló csavarral: itt is éltre kel egy hóember, ám ez egy halott apa lelkét rejti. A Michael Keaton által alakított Jack Frost ugyanis híres zenész szeretne lenni, és ezért elhanyagolja a családját, majd egy balesetben az életét veszti.

A fia azt kívánja karácsonyra, hogy bárcsak találkozhatna még az apjával, ami ilyen felemás módon jön össze.

Persze, hogy mi a hóemberek sorsa, azt már az előző filmünknél is láttuk, szóval jön az olvadás és a gombóc a torokba. Azt viszont még mindig nem tudom eldönteni, hogy a film végi küzdelem a pusztítóbb a hóember „életéért”, vagy a rettenetes CGI-jal megalkotott hóbarát.

ez is érdekelhet

Karácsonyi filmek, amelyek nem öregedtek túl jól

Attól még maradhatnak a kedvenceink, hogy a mai Hollywoodban bizony találnának bennük kivetnivalót. Íme néhány ünnepi klasszikus mai szemmel.

Tovább

Igazából szerelem (2003)

Naná, hogy innen sem maradhat ki a film, ami húsz éve uralja a karácsonyt, mivel minden bája, humora és szívmelengető pillanata ellenére, ez is egy eléggé nyomasztó film, legalábbis bizonyos történetszálakon. Folyamatosan ugrál a film az egymást keresztező, egymást átfedő narratívák közt, és nem mindegyik karácsonyi történet szívderítő. A legjobban talán Harry (Alan Rickman) és Karen (Emma Thompson) házassága szorongatja meg a lelkünket, a férfi ugyanis a titkárnőjével, Miával (Heike Makatsch) csalja a feleségét, akinek vett is karácsonyra egy gyönyörű nyakláncot, amit Karen véletlenül megtalál, és azt hiszi, ő fogja kapni. Már az is kíméletlen, amikor a férfitől egy CD-t kap ajándékba, és teljesen világossá válik számára, hogy az ékszer másé, de

az igazi gyomrost az viszi be, hogy Karen mindvégig tartja magát a családja előtt, és csak a hálószoba magányában omlik össze.

Fegyverszünet karácsonyra (2005)

Természetesen a háborús film sem hiányozhat, ráadásul a beszédes című Fegyverszünet karácsonyra igaz történeten alapul. 1914-ben járunk, az első világháború alatt, amikor is a német koronaherceg, Vilmos felkért egy operaénekest, hogy énekeljen a katonáknak karácsonykor, a fronton. Erre az időre a német és brit katonák fegyverszünetet kötöttek. A film mindkét oldalt bemutatja, és a legmeghatóbb az, ahogy a különböző nemzetiségű katonák a fegyverszünetet kihasználva osztoznak egymás karácsonyi szokásaiban, és még egy focimeccset is játszanak. Ami viszont igazán szívszorító, hogy olyan, többségében fiatal embereket látunk, akik egyáltalán nem akartak ebbe a helyzetbe kerülni, és akiknek

a tűzszünet végén vissza kell menniük a lövészárkokba, hogy egymást öljék.

A Fegyverszünet karácsonyra egy jócskán alulértékelt film, pedig egy olyan közegbe helyezi karácsony üzenetét, a szeretetet és a megbocsátást, ahol mindennél nagyobb szükség van rá.

Múlt karácsony (2019)

Emilia Clarke egy igazi, szerencsétlenkedő lányt alakít ebben a (látszólag) karácsonyi vígjátékban. Kate-nek nem igazán jött be az élet: a szobatársa kidobta, így pillanatnyilag épp hajléktalan, közben manóruhában karácsonyi csecsebecséket árul egy giccses boltban, meg úgy általában is, világosan látszik, hogy állandóan rossz döntéseket hoz. Egészen addig, amíg össze nem fut egy fiúval, Tommal (Henry Golding). Az együtt töltött idő és a beszélgetéseik hatására a lány elkezdi rendbehozni az életét, és természetesen beleszeret a fiúba. Csakhogy a Múlt karácsony egy – szó szerint –

szívfájdító csavarral lesöpri a romantikát: Tom ugyanis nem él,

és Karen is csak azért látta őt, mert amikor szüksége volt egy donorszívre, Tomét kapta meg. Nem biztos, hogy mindenkinek működik a fordulat, de elég merész és elszomorító ahhoz, hogy helyet kapjon a listánkon.

(via Looper, CBR, Screen Rant)