Tom Cruise elképesztő energiája és Henry Cavill legyőzhetetlen bajsza nyertes párost alkot az elnyűhetetlen széria leghosszabb és talán leglátványosabb részében, ami hoz minden jól bevált klisét.
Így a hónap legelején azon gondolkodtam, hogy vajon Ethan Hunt hogyan kapja a fizetését. Havi fixet kap, vagy teljesítményarányos a díjazása, esetleg bónusz jár minden elfogott gonosztevőért vagy kiiktatott terroristáért. Netán számlás, saját cége van, mert úgy jobban megéri az IMF-nek, és maga után fizeti a tébét? És ha igen, akkor mi a cég fő tevékenységi köre, mert a hírszerzést megadni nyilván kicsit gyanús lenne konspirációs szempontból? És levonják a fizujából az okozott károkat, vagy arra van valamiféle biztosítás? Akárhogy is, Hunt elég jól kereshet, hiszen már legalább 22 éve van a cégnél, ha csak az 1996-os első Mission: Impossible filmből indulunk ki, pedig már akkor is csoportvezető volt.
Most is az, jó kis csapata van, köztük az első résztől vele lévő Luther Stickell (Ving Rhames), a harmadik epizódnál csatlakozott Benji Dunn (Simon Pegg), aki azért kell, hogy ne csak lihegés meg izzadtság legyen, hanem egy kis nevetés is, meg a múltkori bevetésről itt ragadt angol csaj, Ilsa Faust (Rebecca Ferguson). Merthogy a fiúk félmunkát végeztek – vagy a forgatókönyvíró, aki jelen esetben egyben a rendező, Christopher McQuarrie szerette volna megkönnyíteni a saját dolgát. Vagyis visszatér a Mission: Impossible - Titkos nemzet (2015) főgonosza, Solomon Lane (Sean Harris), igaz, fogolyként, de a régi csapata is megvan, csak most nem Szindikátusként, hanem Apostolokként hívják őket, aminek semmi értelme, Hunt és csapata pedig abban a faramuci helyzetben találja magát, hogy nekik kell kiszabadítaniuk ahhoz, hogy visszaszerezzenek három ellopott nukleáris robbanófejet.
Amihez kapnak segítségként egy nehézfiút a CIA-től (Henry Cavill), akinek az a dolga, hogy likvidálja Huntot, ha kudarcot vall, és előkerül egy szőke szépség Fehér Özvegy (az egyébként izgalmas Vanessa Kirby) néven, aki fegyverkereskedőként közvetít az érintett felek között. Neki egyébként a valódi funkciója az, hogy a néző már ne nagyon tudja követni az eseményeket, amik így elég bonyolultnak tűnnek, de valójában nem különösebben azok. Merthogy a Mission: Impossible filmek nem a jó sztoriról, hanem az ügyesen felhasznált klisékről szólnak – és persze az akcióról. Mindig van áruló a titkosszolgálatok emberei között, mindig van valaki, akinek megkérdőjeleződik a lojalitása, mindig elsütik a gumimaszkos/álarcos poént, mindig látványosak a helyszínek, és sajnos valaki mindig meghal a jófiúk közül. Mindig akad egy dögös nő kétes erkölcsökkel, és mindig elhangzik, hogy a csoport mostantól illegalitásban működik.
És ami a fentieknél is fontosabb, Ethan Hunt MINDIG elképesztő dolgokat produkál földön, vízen, levegőben – és Tom Cruise közben mindig megsérül, de a jelek szerint ezt egyáltalán nem bánja. A Mission: Impossible - Utóhatás talán még rá is ver a többi részre ilyen szempontból, és nem véletlen, hogy van, aki már a valaha készült legjobb akciófilmnek nevezi, ami persze túlzás, de amit itt összeraktak, az nagyot szól. A csúcsjelenet egy klub mosdójában zajlik, még viszonylag az elején, ahol Cruise és Henry Cavill egy távol-keleti harcművésszel találja szemben magát, és majdnem alulmaradnak. Komoly pénzt tennék rá, hogy a koreográfiát A rajtaütés (2011) című indonéz klasszikusból vagy annak folytatásából lesték el, de mindegy is, mert nagyon ráéreztek valamire, és Cavill, akit színészként nem tartok különösen sokra, itt kifejezetten jó, ahogy megy előre, mint egy tank. Azt persze lehetett tudni, hogy nem nőhet Cruise fölé, azt nem engedné az alapkoncepció, de itt felülmúlja önmagát, már amikor nem gondolkodni és beszélni kell. És igen, azt a bajuszt hordja, ami közröhej tárgyává vált Az Igazság Ligája kapcsán, és jól áll neki.
És persze ott van az a jelenet a félresikerült ugrással, amiről ma már tudjuk, hogy egy törött bokába és számos repedt bordába került, de azt senki sem tagadhatja, hogy Cruise megdolgozott a pénzéért. És azt hiszem, ez nem is a pénzről szól, hanem az adrenalinról és az izgalomról, és látszik, hogy Cruise imádja mindkettőt. És lehet őt szeretni vagy sem, de látszik, hogy mennyire ez az élete, néha szó szerint is, mert egyszer annyira össze fogja magát törni, hogy már nem rakják újra össze, és valójában ő viszi előre a sokadik Mission: Impossible filmet is. Amiért le a kalappal előtte.
Értékelés: 8/10
