Richard Grieco, a vesémbe látsz!
20 éves lett a világ egyik legjobb tapló vígjátéka, a Diszkópatkányok, talán az egyetlen film, ami a '90-es évek eurodiszkójának állított pazar műemléket - értsd: ezeken a szar zenéken csak röhögni lehet. A maga idejében sokan élvezték ezt a muzsikát - mindenkinek volt olyan ismerőse/szomszédja/ellensége, aki álló nap bömböltette a Haddaway, a Culture Beat vagy a La Bouche pillanatnyi slágerét, ezek üvöltöttek a panelban, Lada Samarákban, Volkswagen Golfokban és Suzuki Swiftekben.
Mizu? Vidéki vagy? Mi a körzetszámod?
Fura, hogy az idő megszépítette ezt is: persze ugyanolyan rossz, mint huszonpár évvel ezelőtt, de ma már legalább vicces. Ha valakinek kedve támad egy igazán röhejes, trash mulatságra, elég csak betenni a Diszkópatkányok filmzene válogatását: What is Love, Informer, Mr. Pain - megannyi ismerős és gyűlölt nóta, szinte jólesik ennyi idő után!
Az idióta Butabi testvérek először a számtalan népszerű amerikai komikust kitermelő Saturday Night Live-ban bukkantak fel The Roxbury Guys néven - rövid szkeccsekben őrjöngtek, próbáltak kőkeményen csajozni, természetesen sikertelenül. A film védjegyéve vált autós fejrázás állandó része volt ezeknek a jeleneteknek, és a két belőtt hajú hülye mellett több híresség is megfordult: Jim Carrey, Tom Hanks, Martin Short harmadik tesóként csatlakozott Will Ferrellhez és Chris Kattanhoz, de táncot lejtett velük Sylvester Stallone, rányomultak Pamela Andersonra és Helen Huntra, hogy aztán az utóbbi jelenetében betoppanjon Jack Nicholson is fejet rázni.
A Diszkópatkányok tobzódik a szánalmas jelenetekben és karakterekben, és figyelemreméltó, hogy a már akkor lecsúszott Richard Grieco is elvállalta, hogy önmagát alakítsa. Szerencsétlen végigsompolyogja az egész filmet, de mégis, a kötelező bölcsességet és tanulságot ő szolgáltatja. És neki el is hisszük, bármit is mondjon, hiszen ő tényleg nem akar bajt.
Night At The Roxbury: What is love: Jim Carrey from Valera Kibiks on Vimeo.
