Még mielőtt egyáltalán felmerült volna, hogy a Teljesen idegenekből valaha is feldolgozás készül, ti hogyan tekintettetek a remake fogalmára?

Goda Krisztina: Én sosem gondoltam volna, hogy valaha is remake-et fogok csinálni, de nagyon örülök neki, hogy ezt megtehettem, ahogy azt sem gondoltam volna, hogy valaha el fogom adni egy munkám, amiből feldolgozást akarnak csinálni, mert azt is megtettem – bár tudomásom szerint egyelőre nem készült el (a Kaméleon feldolgozásának jogát egy indiai stúdió vette meg – a szerk.). Magához a remake fogalmához nem gondoltam, hogy valaha is közöm lesz, amíg meg nem néztem Paolo filmjét, és ott hamar eldőlt, hogy ez olyasmi, amivel szívesen dolgoznék.

Paolo Genovese: Egyrészt nagyon megtisztelő, hogy a munkámat elfogadták és szeretik a külföldi filmesek is, és ennek az értékelésnek az egyik megnyilvánulása, ha remake-et készítenek belőle, de kettős érzés van ezzel kapcsolatban bennem. A filmjeimet mindig egy kicsit a saját gyerekeimként kezelem, így nyilván elfogult vagyok velük szemben, és féltem is őket, hogy ne kerüljenek rossz kézbe.

Krisztina, amikor eldőlt, hogy remake-et rendezel a Teljesen idegenekből, akkor már el voltak adva a megfilmesítés jogai máshová is? Egy olyan folyamatba léptél bele, aminek megvolt a saját bejáratott útja?

Igen, amikor eldőlt, hogy lesz magyar változat, akkor már jó pár remake elkészült vagy készülőben volt. Amiről mi tudtunk, hogy folyamatban van, az a francia verzió volt, a spanyol pedig már készen volt, ahogy a görög és a török is.

Akkor ez már egy bejáratott üzleti formula volt?

Bejáratott formula volt; de minden film igazából lutri. Ha valaki túlságosan biztos a sikerben, az nagyon pofára tud esni. Az olasz film világsikere azért jó előjel volt, de pont ettől még nagyobb volt a nyomás, félő volt, hogy az eredetihez képes csak elrontani lehet. Ugyanakkor adott volt a lehetőség, hogy csináljunk valamit, ami ebből az alapanyagból indul ki, és amiben mi is megtaláljuk magunkat.

Paolo, meglepett, hogy ennyien akarják feldolgozni a filmedet?

Nagyon meglepett, mert nem fordult ez velem még elő, és az sem túl gyakori, hogy olasz film megfilmesítési jogait megvegyék. A karrierem során összesen egyszer dolgoztam fel egy német filmet. Ami a leginkább meglepő volt számomra, az az, hogy ilyen sokan akarják feldolgozni, eddig összesen 16 országba adtuk el a jogokat. Olyan azért van, hogy két-három helyen megveszik a jogokat, előfordult már a történelemben, de hogy ilyen sokan, az még nem, és ez most már konkrétan Guinness-rekord, ami nyilván nagyon nagy örömmel tölt el.

Mi a helyzet az amerikai remake-kel?

Két hónappal ezelőtt megkerestek azzal a kérdéssel, hogy adott esetben lenne-e kedvem magam megrendezni az amerikai remake-et, és hamarosan Los Angelesbe utazom ennek a részleteiről beszélgetni.

És ilyenkor nem indul be a fantáziád, hogy milyen hollywoodi sztárok játszhatnák el a különböző szerepeket?

Felmerültek már nevek, sőt, minden fantáziát felülmúló nevek merültek már fel az első amerikai produceri körben, de én nem foglalkozom ezzel addig, amíg nincsenek konkrétumok.

Akik közönségfilmet készítenek, azoknál az adott filmnél óhatatlanul felmerül egy ponton a rendezőben és persze a producerekben, hogy mennyi nézőre számítanak. Paolo, nálad mekkora volt ez a szám?

Mint rendező és alkotó nyilván nagyon fontos számomra, hogy a lehető legtöbben nézzék meg a munkámat. Ettől függetlenül Olaszországban, ahogy minden más országban is, létezik egy minimális szám, amit elérve az adott alkotás sikernek számít. Nálunk ez a szám az egymillió néző, és a Teljesen idegenek ennek a négyszeresét érte el.  

Krisztina, nálatok ez a szám hogyan alakult?

A BÚÉK jelenleg 240 ezer nézőnél tart, ami nagyon jó, hiszen mi csak 10 millióan vagyunk a 60 millió olaszhoz képest, de végső számot nem tudunk, hiszen a film fut még a mozikban. A tervezésnél természetesen mindig reménykedik az ember a sikerben, de sok tényező közrejátszhat abban, hogy egy film jól megy-e a mozikban vagy sem. Most nagyon boldogok vagyunk, hogy a BÚÉK ilyen sikeresnek bizonyult. Ráadásul tapasztalataink és a visszajelzések alapján a nézők nagyon szeretik a filmet, talán ez látható abból is, hogy december 6-i bemutatója óta a BÚÉK a heti box office listákon a top 6-nál lentebb még nem került, és a nézőszám alapján már az utóbbi évek top 5 legnézettebb magyar filmjei között van.

Azt gondolom, hogy a film legfőbb erénye, hogy ez egy nagyon viccesen elmondott dráma. Paolo, mekkora volt a kísértés, hogy jobban elmenjetek a komédia felé?

Nekem nem volt igazán kísértés, hogy ennél több szórakoztató elemet tegyek a filmbe, mert úgy éreztem, hogy megtaláltam a drámai és vígjátéki elemek legjobb egyensúlyát, ami által megmaradt a film drámaisága, mert mindig is azt vallottam, hogy az igazságot, és egyáltalán, egy reális helyzetet csakis drámában lehet elmesélni.

Nálad ez hogyan alakult, Krisztina?   

Azt gondolom, hogy a dramedy műfaja nem is működik akkor, ha a dráma részét nem vesszük elég komolyan, az pedig, ha humorral ellensúlyozzuk vagy fűszerezzük a drámai elemeket, az még nem oltja ki magát a drámát.  Én eleve szeretem ezt a műfajt, és azt érzem, hogy otthonosan is mozgok benne, hiszen nem ez az első filmem, amiben ezt kipróbáltam. Ebben a filmben nagyon fontos volt, hogy mint alkotó komolyan vegyem az emberi viszonyokat, és az azokban rejlő drámákat, azt, hogy mi derül ki egy-egy emberről a titkai által, máskülönben nem lett volna más lehetőség, mint egy blődlit csinálni.

Paolo, nyilván vannak olyan részek, amik nem kerültek bele a végleges verzióba, és amik egyik remake-ben sem szerepelnek.

Volt sok ilyen, amiket már a forgatókönyvből vágtunk ki, de volt olyan is, amiket az utómunkák alatt vettünk ki a filmből, mert kevésbé sikerültek, vagy kiderült, hogy kevésbé fontosak az összkép szempontjából. Viszont van egy kulcsjelenet Krisztina filmjében, ami a Teljesen idegenek eredeti forgatókönyvében szerepelt még, de a végső változatban nem. Ami számomra kifejezetten érdekes vetülete ennek a kérdésnek, hogy a tervezett amerikai feldolgozás forgatókönyvének első verziójában az elmúlt két év reakcióit, visszajelzéseit, és az eddigi remake-ekből leszűrt tapasztalatokat is beleszőttem.

És hogyan tetszett az ötlet, hogy a magyar remake szilveszterkor játszódik?

Ez egy érdekes kérdés, mert ez a Teljesen idegenek esetében is felmerült annak idején. Én az első körben úgy képzeltem el, hogy ez a baráti társaság valahol a hegyekben gyűlik össze, ahová mondjuk síelni mennek, de aztán azért vetettük el ezt az ötletet, mert nem tűnt reálisnak, hogy szilveszterkor, amikor mindenki boldog újévet kíván a barátainak, ismerőseinek, ilyen témák is előkerülnek, de ehhez képest a magyar feldolgozásban ez egyáltalán nem volt zavaró, vagyis működött az ötlet.

Fotó: Kaszás Tamás